Ez egy nagyon ütős kérdés. Fejlett önismeretet, bizonyos érettséget és (legalább magunkkal szembeni) őszinteséget igényel, hogy meg tudjuk jól válaszolni.

A játszótér csoda egy hely. A hinta, homokozó, csúszda is jó, de ami még ennél is jobb, hogy az egész világ ott van kicsiben. Szerepek, feladatok, álarcok és valós érzelmek, konfliktusok, törődés, szeretet, agresszió, empátia, önérvényesítés, kihívások, kudarcok, sikerek... A gyerekek úgy tanulnak…

Azt mondják, mindenki a maga szerencséjének a kovácsa[i]. Lehet, hogy sok szempontból így is van, de az utóbbi években valamit csúnyán félrekalapálhattam, mert mostanság egyszerűen nem tudok „felnőni” az állítólag elvállalt feladataimhoz, nem győzöm. Gyors fejszámolást végezve, van egy…