A tiszta víz, az ivóvíz létszükségletünk. A mindennapjaink része, messzire nem távolodhatunk el tőle, mivel sokáig nem nélkülözhetjük. Az évszakváltás apropóján, az idén makacsul távolmaradásával tüntető tavasz végén, talán a szűnni nem akaró esőktől kissé megcsömörlötten, mégis hajoljunk most…

Az elszalasztott, a saját döntésünkkel kizárt, az annak idején nem választott lehetőségek feletti borongásra, késői sajnálkozásra különösen alkalmas idő, amikor elénk kerülnek a szép kerek születésnapok közeledtével, vagy elhaladásával a kritikus összegzések. Amikor ránk telepszenek azok a…

Már nem lehet nem látni, ahogy a főút platánjai, mint eleven tűz ringatják a szélben a lángok ezer színére változott leveleiket. Nem lehet nem észrevenni, ahogy az aranyvessző nyáron sűrűvé vált zöld lombja kívül sötétvörösbe hajlik. Sem azt, ahogyan a várost ölelő dombok vegyes erdejében…

Mire van erőnk? Na, ez egy igazán huncut kérdés. Nyugodtan képzeljük magunkat egy valódi interjú helyzetbe: lelkesen, motiváltan, nyitottan beszélgetünk valakivel, aki kedves, tisztelettudó, érdeklődő és érzékeny. Igen, ez az. Tényleg szeretnénk a feltett kérdésre válaszolni, mert fontos nekünk,…

 Esti képernyő bambulásomban a szebbnél szebb és végre tavaszi képek között megakadtam egy körbeküldött idézeten: Amikor már a valóságban is úgy nézel ki, mint az igazolványképeden, akkor ideje szabira menni… Ha már beleugrottam a gondolat sűrűjébe, a…

  Nyár elején tűnt fel újra a környéken. Magas, széles vállú, középkorú férfi, koszos, csapzott, őszes bozontja a válláig ér. Legtöbbször a kis vasúti aluljáró mellett, a patak beton támfalának pillérein üldögélt a napsütésben, elmélyülten szemlélve pucér lábujjait, amikor éppen arra loholtam a…

„Játszom. Színes papírdarabokból készítek egy képet, a mintát megrajzoltam, a darabokat kivágtam, már csak rá kell ragasztani a kartonra. Büszke vagyok magamra, tetszik a művem…Az ajtóban megjelenik anyám, s mint egy fúria rám rivall, hogy micsoda haszontalanságokra pazarlom az…