Kedves, mediterrán kisváros, tipikus szűk utcákkal, hangulatos épületekkel, apró kávézókkal.  Szeretem ezt a hangulatot, most pedig különösen, mert a hőségben gyalogolva jól esik pár perc pihenés, a friss capuccino illata. Beszélgetünk, nevetgélünk, mindenkit megbámulunk, minden élményt könnyedén magunkba szívunk. Jól vagyunk. 

Váratlanul - nem messze az asztalunktól - "valami" látványos ívben a földre repül. Egy félig elszívott cigaretta. A kéz, amelyik oda sem figyelve eldobta, piros körmökkel, ritmusosan leng tovább egy magas sarkakon ringó női testtel. A nő beleéléssel, hangosan magyaráz valamit a mellette haladónak. Fellini filmjei jutnak eszembe, s nem lepődnék meg, ha a kamerát is meglátnám.

De nincs folytatás… Sem filmfelvevő, sem asszisztensek vagy reflektorfény. Csak a magányosan füstölgő cigarettavég. Úgy tűnik, ma „mozizunk”: Karády Katalin és a hamvadó cigarettavég a soron következő filmemlék. Igaz, ez itt, mellettünk, nem a hamutálcán ülve ég végig. Észrevétlen kihúnyásának tanúi csak mi ketten vagyunk. Füstjét éppúgy magunkba szívjuk, mint a többi mediterrán élményt.

Mogyorósy-Révész Zsuzsanna

A Lelkizóna írásait kövesd a facebookon, hogy ne maradj le a legújabb bejegyzésekről!