Ádám kéthónapos volt, mikor először repülőre szálltam vele. Ahhoz képest, hogy mennyire féltem és készültem rá, életem egyik legkönnyebb utazása volt. Evett, cumizott, aludt, probléma egy szál se. 

Azóta már sokszor repültünk, ahogy nőtt a gyerek, nőtt a szórakoztatásra bekészített eszközök száma is. Régebben még elég volt a stewardesstől kért üres papírpohár is, ma már egész táskányi könyvvel, újsággal (főleg repülőssel), kisautóval, füzettel, tollal, plüssállattal szállunk a levegőbe.
Hasonló sportot űzött (csak már haladó szinten) az az előttünk lévő anyuka, aki KÉT kisfiúval és KÉT kézipoggyásszal próbált feljutni a géphez.
A nádszálvékony nő zötyögve húzta maga után a gurulós bőröndöket a lépcsőn.
Nem húzta, inkább vonszolta szegény.
Az előtte ugrándozó kisfia a sokadik zötyögésre hátrafordult, és azt mondta: "Anya, hát fel kell emelni!"
Nem tudtam megállni, hogy ne mosolyodjak el, de már az anyuka is nevetett.
Összenéztünk: milyen jó, hogy a gyerekek mindenre tudják a megoldást!

Ha Te is gyerekkel vagy, kövesd facebook oldalamat, ahol még több olvasnivalót találsz!