Ha őszinte akarsz lenni, nem hallja senki, nem kell megfelelned külső elvárásoknak, senkinek és semminek, mit válaszolsz, ha felteszem a kérdést: mi lenne az, ami jelentősen javítaná jelen helyzetben, jelen állapotodban az életedet? – tudod mi lenne a válasz???

Tudjuk egyáltalán? Biztos, hogy jól gondoljuk? Holnap is ezt válaszoljuk majd?

Vagy ha azt kérdeznénk magunktól: mitől vagyok gyakran feszült, miért szorongok, miért nem érzem magam jól a bőrömben? Hm?

Fogós kérdések és lehet, hogy még napszaktól függően is más választ adunk magunknak, illetve attól függően, épp milyen élmények értek minket az utolsó órákban, percekben.

Így működünk. Van, aki szerencsés természettel született, az élet sem edzette meg keményen, mások már születésükkor, vagy azt követően hamar megkaptak egy nehéz batyut.

Az utóbbi hónapokban több körben is beszélgettem ezekről a kérdésekről, feltettem ezekhez hasonló kérdéseket fiataloknak, idősebbeknek, középkorú nőknek, vegyes társaságoknak. Azt tapasztaltam, hogy a legnagyobb súlya annak van, hogy milyen a családi hátterünk, van-e család mellettünk, milyen állapotban van a családunk, mennyire támaszkodhatunk rá, rendben van-e életünknek ez a legfontosabb közege. (Persze tagadhatjuk, hogy számunkra ez nem fontos, vagy nem annyira, előbb-utóbb úgyis rájövünk…)

És most nem arról beszélek, kinek hány gyereke van és hány éve él házasságban. Sőt, eszembe jutott egy film a minap, fél füllel hallottam csak a tévében, amikor megkérdezték egy nőtől, hogy van-e gyereke és azt válaszolta, nem, nekem anyám van. Ebben is benne volt minden.

Azon is elcsodálkoztam, amikor fiatalokkal dolgozva feltettük nekik a kérdést, milyen terveik vannak az életben, mit tartanak a legfontosabb célnak, egyértelműen a boldog, kiegyensúlyozott család volt az első, nem a karrier és a pénz, gazdagság. Engem ez boldoggá tett, megmondom őszintén. És nagy bölcsességre vallott. Persze hozzáteszem, az is kiderült ezekről a fiatalokról, hogy nagy részük rettentő rövid ideig, vagy sosem tapasztalta meg a kiegyensúlyozott, teljes családban élés élményét.

Arra gondoltam, hogy ne csak elmélkedjek, hanem legyen valami gyakorlati eredménye is azok számára, akik olvassák soraimat, teszek pár javaslatot:

• Ha úgy érzed, valamelyik családtagodat elhanyagoltad az utóbbi időben, kérdezd meg, mivel szerezhetnél neki örömet, nincs-e kedve veled tölteni egy kis időt?
• Párodat lepd meg valamivel, ami korábban nem volt szokásod (pláne, ha tudod, minek örülne, mondjuk javasolj olyan programot neki, ami nem a Te hobbid, de ő boldogan menne).
• Ha van olyan távoli rokon, akivel szívesen beszélgetnél, de nincs rá időd (legalábbis úgy gondolod), végy erőt magadon és hívd fel, hívd meg magadhoz, vagy utazz el hozzá.
• Ha olyan szerencsés vagy, hogy vannak még élő nagyszüleid, kérdezd őket!! Mindenről!! Hidd el, sok olyan dolgot tudnak mesélni, amit csak tőlük tudhatsz meg és csak addig, amíg…
• Ha végképp nincs ötlet, vagy nincs család, még egy másod-unokatesót sem tudsz felmutatni, akkor fogadj örökbe családtagot, találj magadnak új családot.
• Ha úgy gondolod, hogy nem érdemelnek meg Téged a családtagjaid, gondold végig, ők mit mondhatnak, gondolhatnak Rólad. Jó ez így?
• Ha 'gáz' a családod, még mindig lehet őket humorral kezelni!

• Ha ez sem megy és még saját kutyád, macskád sincs, akkor sincs minden veszve, kérd kölcsön a szomszéd kutyáját és sétálj vele egy nagyot! (Nem fejezhetem be pozitív javaslat nélkül, olyan nincs, hogy ne legyen megoldás!)