2015. nov 01.

Visszajáró lélek(részek)

írta: M. Révész Zsuzsa
Visszajáró lélek(részek)

Halloween kapcsán „kísértő” gondolataim

halloween-970134_1920.jpg

Ha kísértetről beszélünk, olyan lényt képzelünk el, aki nem talált megnyugvást a halál után, sem az élők, sem a holtak birodalmában nincs helye. Bolyong, talán az idők végezetéig, hacsak valaki nem tud segíteni rajta.

Lelkünkben a befejezetlenség, lezáratlanság, megoldatlanság az, ami nyugtalanságot okoz és arra késztet, hogy akarva-akaratlanul foglalkozzunk egy félbehagyott dologgal vagy egy megoldatlan, elvarratlan kapcsolati szállal. „Csak úgy” eszünkbe jut, bevillan valamiről, talán épp amikor pihennénk, vagy felébreszt az éjszaka közepén, bekúszik az álmainkba. Visszajár akár egy „kísértet”.

 

Mit mond a halloween-i hagyomány a visszajáró lelkekről?

A kelta hagyomány szerint Halloween-kor – „All Hallow’s Eve”, azaz Mindenszentek éjszakáján, október 31-én – megnyílik a kapu az élők és holtak világa között. A kelták november 1-jén ünnepelték az új év kezdetét, megköszönve a Napistennek az évi termést. Hitük szerint a világosság istene mostantól a sötétség fogságába kerül, és az elmúlt esztendőben elhunytak lelkei ilyenkor léphetnek be a holtak birodalmába. Az alvilágból ugyanekkor a szellemek, főként a gonoszak, előszeretettel látogatják meg az embereket. Hogy a holt lelkek vándorlását megkönnyítsék, a papok egy hegytetőn tüzet gyújtottak, termény és állatáldozatokat mutattak be, majd este táncoltak a tűz körül. Reggel minden családnak adtak a parázsból, mert az ezzel gyújtott új tűz képes volt elűzni a gonosz szellemeket és melegen tartani az otthonokat.

 

Személyes kísérteteink

Pszichológiai értelemben „kísértetnek” nevezhetjük azokat az érzéseket, emlékeket, amelyekkel nem voltunk képesek megbirkózni, ezért jó mélyre temettük őket, „megláncolva” sínylődnek lelkünk valamelyik titkos zugában. Gyakran ezek a „csontvázak” gyermekkorunkból eredő traumatikus élmények maradványai. (A trauma nem minden esetben jelent valami égbekiáltó rossz élményt. Lehet sorozatos megaláztatás, sikertelenség lenyomata is.) A múltban még nem rendelkeztünk olyan eszközökkel, képességekkel a megküzdéshez, mint amivel egy felnőtt bír. Ezért a traumatikus élményekhez kapcsolódó tartalmak gyakran arról szólnak, hogy gyengék, gyávák, „rosszak” vagyunk, szégyellni kell magunkat, tehetetlenül, kiszolgáltatottan állunk szemben valamivel vagy valakivel. Ha ezek az emlékek felszínre kerülnének, eluralkodna rajtunk a kétségbeesés, a félelem, a tehetetlenség vagy a kontrollálhatatlan indulat. Igyekszünk is - nem kevés energia-befektetéssel - hét lakat alatt tartani őket. Sajnos (vagy szerencsére) időről-időre hallatják a hangjukat: bevillanhatnak váratlanul, ún. „flash-back”-ként, vagy rémálmok formájában, s ilyenkor valóban úgy hatnak, mintha kísértetet látnánk. De élethelyzeteink természetes módon is „gondoskodnak arról”, hogy újraéljünk egykor megoldhatatlannak tűnő konfliktusokat, szembenézzünk egy-egy szorongást keltő helyzettel, esélyt adva arra, hogy eredményesebb megküzdési módot, új szokást alakítsunk ki.

 

Hogyan szabadulhatunk meg saját kísérteteinktől?

Valójában nem nehéz felismerni, ha egy „kísértet” kopog az ajtónkon: elárulja a helyzethez képest indokolatlan mértékű indulat vagy félelem. Ha ilyenkor kicsit befelé, azaz magunkra figyelünk (időt „áldozunk” a visszajáró szellemnek), nem pedig másokra vetítjük saját felindultságunk eredetét, akkor jó úton járunk. Például miért van az, hogy mértéktelenül kihoz a sodromból, ha valaki hangosan nevet, vagy az asztal alatt rázza a lábát, stb? Miért ismétlődik az életemben, hogy egy jól induló kapcsolat 3 hónap múlva megszakad? Érdemes ilyen és hasonló esetekben feltenni magunknak a kérdést: „Ismerős valahonnan ez az érzés?" Van, hogy egyedül is vissza tudjuk bontani emlékeink fonalát, de lehet, hogy egy jó baráttal vagy szakemberrel való beszélgetés szükséges ahhoz, hogy megértsük reakcióink eredetét. A felismerés „lámpása” – azaz annak átlátása, hogy viselkedésünk a múlt lenyomata – segít abban, hogy elengedjük, átsegítsük múltunk kísérteteit a „holtak országába”.

Mogyorósy-Révész Zsuzsanna

pszichológus

 

A Lelkizóna írásait kövesse a facebookon, hogy ne maradjon le a legújabb bejegyzésekről!

saját blog: Pszichológus a galériában

a témához kapcsolható írás: "Double vision"

 

Szólj hozzá

érzelem vallás trauma félelem emlékek hit hagyomány megküzdés túlvilág mulandóság lelekmorzsak