Azok, akik kiemelkedően kreatív személyiségek, nem csak a saját területükön, szakmájukban, hobbijukban élvezik ennek a tulajdonságnak a gyümölcseit, hanem – legtöbbször öntudatlanul – az élet más területein is. Akiknek pedig esetleg nem jutott elég ebből a tulajdonságból, kérhetnek másoktól kölcsön.

Rengeteg kreativitás 'jutott' Walt Disney-nek is, aki óriási dolgokat alkotott – és ugye nem kell ecsetelni adottságait –  de a saját cégével neki is adódtak gondjai. Voltak azért neki is gondjai időnként. Amikor szerette volna felrázni, megmenteni filmstúdióját a csődtől és erre kitalált egy olyan módszert, amelyet máig alkalmaznak (alkalmazunk) céges stratégia vagy vállalati jövőkép kialakítása, profilváltás, nagyobb projekt indítása stb. esetében.

Sőt, mivel mi magunk is kreatívak vagyunk, mint látni fogjuk, az alkalmazás lehetőségei végtelenek.

Az alap kiindulópontja az a módszernek, hogy mindenkinek, aki él és mozog a cégben (körülöttünk), kikérjük a véleményét és a legvadabb véleményt is rögzítjük, nem vetjük el, rögzítjük, majd hagyjuk kicsit érni. Csak nagyon leegyszerűsítve mondom tovább: aztán, egy szűkebb, hozzáértő, szakmai körrel (illetve akiknek adunk a véleményére) végigmegyünk ezeken a javaslatokon, ötleteken és nem kritikusan, hanem úgy állunk hozzá, hogy melyiknek mi lenne a feltétele, melyiket hogyan lehetne kivitelezni, megoldani. Itt már be szoktak kúszni olyan további ötletek is, amelyeken meglepődünk, korábban fel sem merült volna, beindul a fantázia. A végén pedig kiválasztunk magunknak egy szűk (szakmai) kört, illetve ha magánjellegű témánk van, akkor azokat a legközelebbi barátokat, akiknek adunk a véleményére és velük együtt próbáljuk kiválasztani a legjobb megoldást. Itt jöhet jól a coach segítsége, aki jól tudja feltenni a kérdéseket, nem ítélkezik és ügyesen rá tud vezetni a testreszabott alternatíva megtalálására, kiválasztására.

Na, akkor most a száraz alapok után egy életszagú példát is mesélnék, melynek valóságalapja van, de úgy írom meg, hogy az érintett se (nagyon) ismerjen magára. Bár azt hiszem, nincs szégyellnivalója, sőt.

Károly, 38 éves fiatalember nem érezte jól magát a bőrében. Bár a párkapcsolata már éppen eléggé rendezett volt. Kiheverte a korábbi, hosszú kapcsolat végét és egy ideje új élettárssal éldegélt (10-es skálán 8-asnak értékelve a kapcsolatot – ilyenkor persze az is kérdés, egy új kapcsolat mitől nem 10-es, vajon az érzelmi alap gyenge, erős még az elmúlt szerelem hatása, vagy magunkkal van valami probléma és nem tudjuk átadni magunkat, rágörcsölünk a dologra?). Szenvedett a munkahelyén, oda kifejezetten utált bejárni, pedig korábban úgy gondolta, a világ legszerencsésebb alakja, hogy ott dolgozhat, annál a cégnél. Az is bosszantotta, hogy érezte, kezd kialakulni az úszógumija, valahogy testi elváltozásokat vett észre magán, ugyanakkor nem volt sok kedve sportolni, csak néha szánta rá magát egy-egy ’Sziget-körre’ (kocogásra).

Károlyunk ugyanakkor nagyon tudatos ember volt, mindig hitt a tanulási lehetőségekben és az internet segítségével diagnosztizálta is magát, miszerint lehet, hogy a kiégés jegyeit produkálja. De felkeltették a figyelmét és elgondolkoztatták az életközép válságról, annak egy korai jelentkezéséről, több hullámban való megjelenéséről olvasott írások is.

Aztán jött ’Disney’! (Meg persze a coach, aki bemutatta őket egymásnak, de itt az ő személye maradjon háttérben.)

’Disney’ azt javasolta Károlynak, vegye úgy, hogy ötletbörzét tart magának, nyisson egy füzetet, vagy egy file-t a témára és kezdje el figyelni a saját gondolatait, beszélgessen ismerősökkel, haverokkal, kollégákkal (de azért vigyázzon, ne essen abba a hibába, hogy rájuk száll és órákig ecseteli sanyarú helyzetét) és gyűjtse az ötleteket.

Pl. így: Figyelj haver! Te jól ismersz engem régóta. Tudod, valahogy mostanában nem találom a helyem, biztos észrevetted. Kíváncsi lennék a véleményedre. Mondd! Ha elképzelnél engem kiegyensúlyozottan, boldogan, szárnyalva, a sikerben lubickolva, akkor mit csinálnék máshogy? Hogy képzeled, hol dolgoznék és mit? Hol élnék? El tudsz nekem képzelni más életet mint a mostani?

Vagy:

(Kolléganőhöz:) Tudom, hogy mostanában mufurc vagyok, bocsánat, nem ellened irányul, magammal vannak bajaim. Van valami javaslatod esetleg mit kellene máshogy csinálnom?

Vagy:

(Barátnőhöz:) Drágám! Megígérem, nem sértődök meg, de meg tudod mondani, min kellene változtatnom annak érdekében, hogy jobb legyen neked velem? Van valami, amit érzel és nem mondtál el, vagy kérdésként merül fel benned? Komfortosan érzed velem magad? Vagy hiányzik valami a kapcsolatunkból?

Vagy:

(Régi baráthoz:) Gézukám! Most furát fogok kérdezni. Tudsz rólam mindent. Képzeld el, három évvel idősebbek vagyunk, itt ülünk ebben a sörözőben és én olyan rendben vagyok, hogy már nem is lehetnék nagyobb rendben. Szerinted hol leszek, mit fogok csinálni és miben leszek más, mint most.

Volt még sok (testvérhez, anya-apához), de ez különösen fontos volt:

(Főnökhöz:) Annyira érdekelne a véleményed, mit gondolsz valójában a munkámmal kapcsolatban. Én nagyon hálás vagyok a cégnek, jó, hogy itt dolgozhatok és jól is érzem magam (itt volt egy kis saját érdekből való hamisítás, nehogy elvágja maga alatt idő előtt a fát), mégis néha elgondolkodom, miben kellene esetleg változtatnom, továbblépnem, fejlődnöm, stb. Nem tudom, érted-e, nem elégedetlen vagyok, nem panaszként mondom (khm…) inkább szeretnélek Téged is kérni, nincs-e valami ötleted, hiszen jól ismersz, tudod, hogy mire vagyok képes.

Stb-stb.

Kemény munka volt, nem részletezem, ráment 2-3 hónap, többszöri találkozó és a végére Károly rájött, ideje változtatni az életén.

Jó ötleteket kapott, a coach kérésére mindent rögzített, még akkor is, ha elsőre baromságnak gondolta és többször is vissza-visszatért a listájához, beszélgettek róla, megrágták, átfordították, átfogalmazták, értelmezték (mi lehet mögötte), nevettek nagyokat, és olyan is volt, hogy Károly – minden bizonnyal annak köszönhetően, hogy rajta volt rendesen a témán - megálmodott valami megoldást. Sokat tanult az ismerőseitől, barátaitól, sőt, az ismerőseiről, barátairól, de leginkább magáról! És a végén nagy felismerésre jutott a munkahelyével/főnökével kapcsolatban is.

Ma már Károly egy új cégnél dolgozik, nem olyan nagymenő és neves cég, mint az előző, sőt, jelenleg még a fizetése sem éri el a korábbit, de szinte lubickol a munkájában. Kikérik a véleményét, sőt, kifejezetten megbecsülik a tapasztalatait és őt magát is és biztos benne, hogy ebből a cégből még sokat ki fog hozni a csapatával. Mivel mindig szeretett volna cégtulajdonos lenni, megállapodott a tulajdonosokkal, hogy egy bizonyos idő után, a kitűzött célok teljesítése függvényében beveszik maguk közé, tulajdoni részesedést kap.

És készül az esküvőjére (na az előkészületeket átpasszolta a menyasszonyának, de lélekben ő is rajta van a témán).  A készülődésből a számára (saját maga által) kiadott feladatot, az úszógumi eltüntetését pitty-putty teljesítette, rendszeresen fut és bicajozik.

Károlyunk boldog. És ettől én is.

Üdvözlettel:

Koskovics Éva

coach