Tegyük hozzá már az elején: a tartósan, azaz hónapokon, akár éveken át fennálló unalom, motiválatlanság az, ami veszélyes. Átmenetileg mindannyian unatkozunk néha, ez arról szól, hogy alapvetően jól vagyunk, épp nincs kielégítetlen alapszükségletünk, csak hát, hiányzik valami. S ha ez arra sarkall, hogy keressünk egy izgalmasabb, érdekesebb elfoglaltságot, még hasznos is lehet. Viszont egészen más a helyzet a tartósan beálló életunalommal. Nézzük, mit mond a tudomány!

R.G.Bargdill az unalmassá váló életet tanulmányozta. Interjúalanyai válaszait elemezve a következő folyamatot tárta fel:

1. A kezdetben kitűzött életcélok vonzóak és inspirálóak, de az elérésükhöz szükséges energiát alábecsüljük.
2. A megvalósítás menet közben valahol elakad és ahelyett, hogy tovább küzdenénk céljaink eléréséért, kompromisszumot kötünk egy kevésbé kielégítő megoldással.
3. Azt gondoljuk, hogy mások vagy a körülmények alakulása miatt kellett lejjebb adni az igényszintet, ezért elkezdünk haragudni a többi emberre, a világra. Ugyanekkor tudattalanul már munkál bennünk a saját tehetetlenségünk miatt érzett harag is. Ez hosszabb távon aláássa az önbecsülésünket.
4. A kevésbé vonzó célok kevésbé motiválnak, ezért megint csak nem lesz elegendő a befektetett energia, így a siker újra elmarad.
5. Kialakul egy passzív, lemondó, elkerülő hozzáállás a kihívásokkal és általában az élettel kapcsolatban. A megoldást egyre inkább kívülről várjuk: a körülmények változásában, egy „megmentő” megjelenésében vagy a csodában reménykedünk.
6. Tudatossá válik az önmagunkkal szemben érzett elégedetlenség és harag, a folyamatos önhibáztatás olyan mértékben aláássa az önbecsülésünket, hogy énképünk utolsó pozitív darabjai is szertefoszlanak.
7. Üresség-érzés, vákuum keletkezik bennünk, beáll egy depresszív, lemondó állapot (minden mindegy). Az apátiával együtt öndestruktív, destruktív gondolatok jelentkezhetnek.

A végeredmény egy saját magában és a világban csalódott, rendkívül alacsony energiaszinten vegetáló, gyakran önmagának és másoknak is terhet jelentő ember.

Két tényezőt emelnék ki a fenti folyamatból:

1. Fontos tisztában lennünk azzal, hogy jelenleg mennyi energiát tudunk mozgósítani, s a céljainkat ennek megfelelően kitűzni. Érdemes kezdetben kisebb lépésekben haladni, s a folyamat során megerősödve növelni a kihívásokat. Ha edzetlen vagyok, ne a Himalája legyen a legelső hegy, amit meg akarok hódítani. Ezügyben ajánlom figyelmetekbe Lelkizónás szerzőtársam Ur Anita írását a tervezésről!

Az, hogy mennyi energiát tudunk mozgósítani, attól is függ, hogy mennyi energiánk megy rá az érzelmek, feszültségek kezelésére. A jó érzelemszabályozás (szelf-kontroll) alapfeltétele az eredményes munkavégzésnek és a kapcsolatok sikeres kialakításának, kezelésének. Érdemes megtanulni néhány technikát, ami segít abban, hogy karbantartsuk feszültségeinket, indulatainkat! Néhány ötlet itt olvasható.

2. Ahhoz, hogy kiálljunk magunkért és a céljainkat, kellően asszertívnek kell lennünk, azaz értékelnünk kell magunkat annyira, hogy ne adjuk fel túl könnyen az elképzeléseinket. S itt megint csak közbeszólhat a jó öreg szorongás, a múltból hozott szokások, megmerevedett elvárások. „Mit szólnak mások?” „Én jó/kedves/alkalmazkodó/ ember vagyok, ezért szeretnek.” „Okos enged.” stb., számtalan racionalizációra alkalmas, önmagunk gyávaságát palástoló gondolat. Mert lehet, hogy valóban félünk. Félünk a dominancia jegyeit bátran fitogtató, könyöklő, másokat szívtelenül eltaposó emberektől. Érdemes utánajárni, hogy vajon miért. De ennél is fontosabb, hogy megtanuljunk bátrabban élni. És őszintébben – önmagunkkal, a világgal. Mert ha ez működni kezd, többé nem kell félnünk attól, hogy halálra unjuk magunkat.

A teljesség kedvéért mégegyszer fontos megemlíteni, hogy a hétköznapi unalom alapvetően a jóllét jele is. A cikk természetesen nem vonatkozik azokra, akik olyan nehéz körülmények között élnek, hogy a mindennapi betevőjük vagy biztonságuk megteremtése a legfőbb cél életükben.  

(Idézett tanulmány: Richard W. Bargdill: The Study of Boredom, In: Journal of Phenomenological Psychology, Fall 2000 v31 i2 p188)

Mogyorósy-Révész Zsuzsanna

A Lelkizóna írásait kövesse a facebookon, hogy ne maradjon le a legújabb bejegyzésekről!

saját blog: Pszichológus a galériában

kapcsolódó cikkek:

Ha stresszes vagy, alkoss!

Találj egy helyet, ahol biztonságban érzed magad!

A stressz az élet sója