Hogy mi kell ehhez? Egy ötletgazda (meghívó), néhány sütésre hajlamos egyén (természetesen tipikusan nő, pedig elméletileg pasi is lehetne), egy-két kör-email, egy kis munka, aztán egy kellemes együtt töltött délután,

a produktumok körbekóstolása, szétosztása, majd hazaszállítása. Ennyi.

Eredménye: időspórolás, együttlét, változatos desszertek az ünnepi asztalon (ha vigyázunk, hogy addig ne egyék meg), boldog család, nem beleszakadás a konyhai előkészületekbe. Persze fogyókúrázóknak veszélyt is rejteget. De én csak ajánlani tudom!

Mi még megspékeltük egy kis coachingos ’kártya-vetéssel’ is /saját kívánságok feltárása: ”Ki mit szeretne kapni a Jézuskától?”/ és néhány vicces munkahelyi, családi, kutyás, gyerekes történettel (ahogy kell!).

Az interneten terjednek ilyen okos ötletek, időnként jó, ha valaki rácuppan egy hasonlóra és örülhetünk, ha bekerülünk a körbe. De kezdhetjük mi is! Sőt, internet nélkül sem elképzelhetetlen!

Tényleg hamar összejött a társaság, lettünk volna többen is, de utolsó pillanatban közbejött egy-két nem várt esemény. Állítólag a 7 fő az ideális…

A végeredmény az alábbi kínálat lett (szempont volt, hogy olyan sütik készüljenek, amelyek elállnak az ünnepig):

1. Ildi - Finom linzer
2. Angi - Csokis marcipános
3. Evi - Hósipka
4. Nóra - Hókifli
5. Éva - Londoni szelet
6. Jutka - Rumos félhold

Volt köztünk egy magát amatőrnek tartó, valójában vérprofi is: Angi barátnőm, aki a sütést már művészi szintre emelte. Erről saját blogja is árulkodik (kár, hogy mostanában nincs rá elég ideje): http://ingakonyha.blogspot.hu/

Abban állapodtunk meg, hogy mindenki annyit süt, hogy jusson 20-20 db süti mindenkinek, illetve a kóstolásra is legyen megfelelő mennyiség. Ildi, a mi ötletgazdánk még arra is gondolt, hogy tudjunk kreatívkodni is kicsit, összerakhassuk és kidíszíthessük a magunk sütis dobozát. A kreatív ’munka’ és kóstolgatás mellé természetesen volt tea, kávé, forralt bor és karácsonyi zene, hangulat is. Egyszerűen tökéletes volt minden (kivéve részemről azt, hogy elidőztem előtte anyukámmal egy kis kórházas egészségügyi programmal, ami miatt majd egy órát késtem; illetve alig látok a náthától – de mindezek csak még inkább hozzájárultak ahhoz, hogy tudjam értékelni házigazdánk előkészületeit, mindenre gondolását). Köszi Ildi!

Persze előző nap meg kellett sütnöm négy tepsi Londoni szeletet (saját készítésű baracklekvárral és Mádon termett, saját termésű, anyukám által pucolt dióval, ami azért nagyon nem mindegy, lássuk be, komoly jelentőséggel bír!!), ami kb. 3 órát vett igénybe úgy, hogy párhuzamosan megfőztem mellette az ebédet is és közben szuper interjúkat hallgattam a rádióban.

Eszembe jutott minderről kedves régi barátaim szokása, az agglegény karácsony. Olyan pasikról (!!) van szó, akik nagy gourmand-ok, sőt, egy hivatásos szakács is van köztük. Sportot űznek abból, hogy minden évben hetekig tervezgetik a menűt. 5-6 főről van szó, általában kétnapos a buli és annyit főznek, hogy kb. egy hadsereg jóllakhatna belőle. Persze a menűhöz gondosan megválasztják az italokat is, szintén nagy körültekintéssel és mennyiségi ráhagyással… Megadják a módját. Minimum 20 évvel ezelőtt kezdték és persze azóta már mindnek van családja, nagy gyerekei, de még mindig ’agglegény-karácsonyoznak’. A legviccesebb az volt, amikor időszűke miatt nyárra tolódott el a program. De el nem maradt soha!

Szóval hajrá! A lehetőségek korlátlanok! Építsünk hálózatokat, akár sütivel, akár karácsonyi menüvel, akár bloggal.

Csak lazán! Ne stresszeljünk rá az ünnepre (se!)!

Koskovics Éva

coach