Kérdezed, milyen csatatérre gondolok? Az első kérdés valójában az, neked mi jut róla először az eszedbe?

Te kivel csatázol? Magaddal? A főnököddel? A kamasz gyerekkel? A pároddal? Netán senkivel?...

Azon gondolkodtam a FÉRFI témahét kapcsán - már többnapos tapasztalatokkal a hátunk mögött, hogy ha lenne egy varázspálcám, amivel segíthetnék a férfiaknak egy valamit megoldani, mi is lenne az az EGY?

Az én választásom egyértelműen a konfliktuskezelésre esne! Megtanítanám őket (illetve odavarázsolnám számukra) a konfliktuskezelés képességét!

Szerintem ez jó választás, mert gyakorlatilag több dolog is benne van (jól behúznám a jótündért a csőbe):

- az önismeret, az önmagunkkal való küzdelem (önbizalom hiány kezelése),

- az asszertív kommunikáció,

- a tudatosság,

- de még a hatékony munkavégzésre való képesség,

- a párkapcsolati problémák kezelése, a gyereknevelés gondjainak megoldása is.

Szerencsére sok olyan embert ismerek, akik már jól állnak ezzel a kompetenciával, de nagyon kevés olyat láttam, aki így született, vagy olyan szerencsés volt az alkata, a környezete, a családi háttere, hogy nem kellett megélnie nagy konfliktushelyzeteket, nem futott bele csúf vitákba, nem érezte soha, hogy kicsúsztak a kezei közül a dolgok.

Az igazán jó vezetők, családfők, az igazán hiteles személyiségek ezt tudják! Ki milyen úton-módon tanulta meg, lett birtokosa a tudásnak, az is tanulságos, de az is kérdés, miért jó ez nekik?

Egy normális közegben, egészséges vállalatban (társadalomban) a jó vezető megtanulta kezelni versengő természetét (hisz az valamennyire benne kell hogy legyen, ha már eljutott oda) és rájött, ha másokat is segít abban, hogy fejlődjön, hogy sikereket érjen el, kibontakozhasson, akkor az céges szinten is jelentősen növeli majd a sikerességet, a hatékonyságot, a jó érzést, mint ha mindannyian elsősorban önmagukra próbálnának koncentrálni és folyton azt bizonygatni, ki az okosabb, gyorsabb, ügyesebb.

Ezt az egész kérdést nagyon frappánsan fogalmazta meg George Kohlrieser a Túszok a tárgyalóasztalnál című könyvében (alcíme: Konfliktuskezelés mesterfokon). Ha belegondolunk, tényleg tetten érhető az az érzés, amikor úgy érezzük, túszul estünk saját érzéseinknek, helyzeteinknek. Úgy érezzük, mintha egy túszejtő tartana pisztolyt a fejünkhöz és menne fel az adrenalin, végül nem vagyunk urai a helyzetnek, valahogy kisül belőlünk valami, ami legtöbbször nem a leghelyesebb reakció. Ez a megfogalmazás jól szemlélteti a probléma lényegét:

"A túszérzés kiváltképp személyes kapcsolatokban jelenik meg, amikor a hatalommal, a tekintéllyel vagy a pozícióval visszaélnek velünk szemben, vagy amikor indokolatlanul félünk ettől. Kérdés, hogy miért tűri annyi ember a boldogtalan élethelyzeteket. Miért maradnak oly sokan bántó kapcsolatokban, legyen szó partnerről, munkahelyről vagy egy barátról? Ennek okai összetettek, azonban lényegében arról van szó, hogy elveszítették azt a képességüket, hogy agyukat más választási lehetőségekre irányítsák, és hogy ezeknek a lehetőségeknek megfelelően cselekedjenek."

/Ez a könyv nagyon fontos, később, majd egy következő blogbejegyzésben fogok róla írni bővebben is!/

Ha elképzelünk egy szokványos munkahelyi konfliktushelyzetet, akkor jól nyomon követhetjük a hangulatromlástól a kölcsönös megsemmisítésig tartó folyamatot. Bár reméljük, ez utóbbi szintről csak keveseknek van valós tapasztalata!

A konfliktus növekedésének, kifejlődésének 9 szintje:

1. Először csak van valami dolog, történik valami, vagy kivetítünk valakire valamit, amitől elkezd romlani a hangulat.

2. Ahogy nő a feszültség, jönnek a szavak: beszólás, netán egymás háta mögötti megjegyzések, viták.

3. A szavakat tettek követhetik: nem csinálunk meg valamit, amit meg kellene, vagy helyette csinálunk meg valamit, amitől mégfeszültebb lesz a helyzet, vagy olyat csinálunk, amivel neki ártunk stb.

4. Óhatatlan, hogy a konfliktusos személyek szövetségeseket kezdenek keresni maguknak, elindul a klikkesedés, széthúzás.

5. Arcvesztés. Az egyre nyíltabbá váló csaták eredményeként lesznek, akik kirekesztődnek, elvesztik a státuszukat, arcukat.

6. Előbb-utóbb előáll az ultimátum helyzete: vagy te, vagy én. Vagy tudtok együtt dolgozni, vagy valakinek el kell menni. stb. Ha a vezető netán csak itt kapcsol, itt veszi észre a helyzetet, már nem lesz egyszerű dolga.

7. Korlátozott megsemmisítés. Sokszor az a megoldás, hogy kizárnak valakit valahonnan, valamiből: információból, egy csapatból, egy projektből, egy körből. Durva hatása lehet.

8. Ha még mindig együtt vannak a konfliktusos felek (nem futamodott meg egyikük, nem szervezték szét őket, nem váltak el, nem ...), akkor jöhet a következő fokozat: a megsemmisítés! Ez lehet a teljes megsemmisítés is (többféle értelemben), de sok esetben sajnos egy megbetegedésbe fordulva nyilvánul meg: jönnek a gyomorfekélyek, az infarktusok, a gerincproblémák stb. Szép, színes, változatos a választék, résen kell lenni, ha meg szeretnénk érteni, miért épp akkor és miért épp azt sikerült kikapnunk.

9. A konfliktuskezelés (nem-kezelés!) csimborasszója az, amikor a végén mindkét fél megsemmisül, belerokkan, egymást sikeresen készíti ki. Sajnos ez sem ritka madár, láttunk már ilyet az életben...

Az a helyzet, hogy a változást mindig magunkon kell elkezdeni!

Üzenem ezt női olvasóinknak is! Minél jobban szeretnénk, hogy békében és nyugalomban éljünk együtt, egymás mellett, annál több lesz erre az esélyünk. Mert akkor talán mi is elkezdünk odafigyelni, egy-egy apró gesztussal, odafigyeléssel kedveskedni, amit előbb-utóbb viszonozni fog. Ha nem bízol ebben, akkor kipróbálhatod előbb idegeneken, barátokon, rokonokon. Garantáltan működni fog! Ha a fő "Célszeméllyel" ez valamiért mégsem megy, akkor esetleg már annyi szintet végigküzdöttetek, hogy nehezen lehet önállóan, egyedül megoldani, közelítetek a végső kifejlet, megsemmisülés felé. Ne várjátok meg a végét!! Esetleg megfontolandó a külső segítség kérése. Mediátoré például.

Ha még folytatnád az olvasást, foglalkoztat az a téma, mitől is érzik a férfiak azt, hogy nekik nagyon erősnek kell lenniük és azt hogyan próbálják elérni, akkor ajánlok ehhez is egy olvasnivalót.

Kedves Fiúk, Férfiak, Jótündérek! Figyeljetek egymásra, segítsétek egymást! Elsősorban nézzetek önmagatokba, ott is érhetnek még meglepetések!

Szépeket!

Koskovics Éva

közgazdász, coach

www.kokart.hu