2019. feb 03.

Depresszió ellen ajánlom a sisu-t!

írta: Éva28
Depresszió ellen ajánlom a sisu-t!

walrus-2750985_960_720.jpg

Hogy vagy így most február elején? Milyen a hangulatod, hogy telnek a napjaid?

Nem finomkodok, rákérdezek: voltál már depressziós? Vagy épp most? Vagy valami ilyesmi? Magad sem tudod? Netán kiégéses helyzet?

Vagy azt sem tudod miről beszélek? De jó neked!!

Nem fogok most mélyebben belemenni a depresszió témájába, hiszen rengeteg szakirodalom és könnyebben emészthető írás is található róla, csak azt még megjegyezném, hogy sajnos az Eurostat szerint az EU-ban Magyarországon a legmagasabb a depressziósok aránya (10,5%, miközben az EU átlaga 6,8%; de pl. Szlovákia és Csehország 4 % alatti, Finnországban, a 'sötét' északon is csak 5 %).

Szerintem a legtöbben sokszor megéljük azt a bizonyos ’depis’ állapotot, mikor milyen hosszú ideig, de aztán többségünk szerencsére kimászik belőle magától, vagy azokkal az ösztönösen használt eszközökkel, amelyek általában kisegítenek minket a bajokból (barátok, család, mozgás, természet, stb.). Mivel az alacsony jövedelműek és alacsony iskolázottságúak körében magasabb a depresszió aránya, ami érthető is, de sajnos ezzel jár az, hogy ők nem tudnak segítségért fordulni, vagy nagyon hamar megtalálják rá a maguk 'gyógyszerét', leggyakrabban valamilyen tudatmódosító, függőséget okozó szer használatában.

Saját élet

Ha megvarázsolhatnád most az életedet, a világodat, a környezetedet, akkor mit változtatnál rajta?

Magadon: a korodat, súlyodat, lelkiállapotodat, családi állapotodat, munkádat, lakhelyedet, ízlésedet…?

Környezeteden: jó lenne, ha valaki rendet rakna helyetted? jó lenne emberektől távol, csendben élni, vagy épp ellenkezőleg, netán egy kommunkában? legszívesebben egy kicsi faluban/vízparton/egy felhőkarcolóban/a szülői házban élnél? netán arra vágysz, legyen körülötted egy olyan közösség, akikkel igazi, őszinte, együttműködő emberi kapcsolatod van?

A világon: lecserélnéd az ország, a világ vezetőit és igazán felelősségteljesen, átláthatóan, a közért dolgozó vezetőket szeretnél látni a helyükön? a béke, a megértés és az emberség értékeit közvetítő üzeneteket szeretnél hallani félelemkeltő, megvezető és uszító szólamok helyett? szeretnéd látni, hogy valóban tesznek azért, hogy megállítsák a globális felmelegedést, a Föld tönkretételét?

aurora-borealis-2959663_960_720.jpg 

Nem szeretem az általánosításokat, nem hiszem, hogy vannak helyek a világban ma, ahol minden rendben menne, ahol ne lenne tetten érhető az emberi gyengeség, a hatalomvágy, a kapzsiság, sőt, a depresszióra való hajlam. Biztos rengeteg felmérés és összehasonlítás, tudományos értekezés született a témában, itt egy nagyon vázlatos adatot lehet róla olvasni, mely szerint a magas jövedelmű országokban a lakosság 15, az alacsonyabb jövedelmű, kevésbé fejlett országokban 11 %-a hajlamos a depresszióra.

De mi az, amit a finnek tudnak és mi nem?

SI-SU!

Ha eszembe jutott eddig Finnország, mindig a tavakra gondoltam, a sok szaunára, nyírfaligetekre, az északi fényre, és irigykedve hallgattam a finn oktatásról szóló sikertörténeteket.

Ezentúl lesz még egy dolog, amiért irigykedve gondolok rájuk, ez pedig a sisu (szi-szu-nak kell ejteni)!

Nem könnyű lefordítani, megérteni, mit is jelent ez: egyfajta finn lelkierő, kitartás, virtus, bátorság, vadság, szívósság, szemléletmód.

Ha belegondolunk, hogy az elmúlt száz év során az egyik legszegényebb országból a világ egyik leggazdagabb és legsikeresebb országává váltak, úgy, hogy nem szakadt rájuk nagy vagyon, természeti kincs, gazdagság, akkor tényleg mondhatjuk, hogy le a kalappal előttük!

5,5 millió ember, akiknek az ősei a miénkhez hasonlóan, nehéz történelmi múlttal, 700 éves svéd, majd orosz uralommal, éhinséggel, háborúkkal sújtotta időket éltek meg (1917-ben lettek függetlenek, de utána még jött a második világháború, szovjet invázió, igaz, ehhez kapcsolódóan egy dicsőséges győzelem is, de a háborút követően sok területüket elvették tőlük).

Megint egy könyv kapcsán írok, ami véletlenül jött szembe. Megpillantottam a könyvtárban a polcon és valahogy ’megszólított’. Persze nem volt véletlen, hisz tudjuk, véletlenek nincsenek!

img_20190203_075704.jpg

Az író, Katja Pantzar szülei 1970-ben emigráltak Finnországból Kanadába és ő már ott született. Aztán, fiatal felnőttként egy munkalehetőség vitte vissza az őshazába, és ott ragadt. A története azért is érdekes, mert a saját történetén keresztül mesél Finnországról, a finn lélekről és egy kicsit életmódtanácsadás-szerűen vonja le a tanulságokat.

Nála egyébként már fiatal korában többször jelentkezett a depresszió, sok gyógyszert kapott rá, de közben tanult, jött-ment, élte az életét, sikeres újságíró vált belőle, de a gyógyszerek, az alkohol folyamatosan kellett ahhoz, hogy tudjon teljesíteni, túlélni. Legalábbis korábban ez volt a módszere, az útja.

Szerencsére aztán jött Finnország és az ott megélt élmények, hatások.

Társadalmi háttér

Létezik egy nemzetközi felmérés (Social Progress Imperative), amely egy speciális társadalmi fejlődési index (hangsúlyozottan nem a GDP adatain, az ország termelékenységén, sokkal inkább az emberek biztonságérzetén, hétköznapi megélésén, a jövőbe vetett hitén alapul) és az első tízben ott van az összes skandináv ország, élen Finnországgal. Hogy pontosan mit mérnek?

Íme a definíció:

„a társadalom arra való képessége, hogy kielégítse polgárai alapvető emberi szükségleteit, megteremtse a polgárok és közösségek életminőségének fenntartásához és javításához szükséges alapokat, és lehetővé tegye, hogy minden egyén kiteljesíthesse valamennyi képességét” – ez azért nagyon tiszteletreméltó, nem?

Megkerestem a 2018-as legfrissebb adatokat és az összesített mutatószámok néhány ország vonatkozásában így néznek ki (rengeteg dolgot mérnek!)

  • Finnország 89,7
  • Ausztria 87
  • Csehország 84,7
  • Románia 74,5
  • Oroszország 70,2
  • Szlovákia 80,3
  • Lengyelország 81,2
  • Magyarország 80,11 (a listán szereplő országok közül 35 van előttünk)

Ezt az előadást érdemes meghallgatni a mérésről:

birch-trees-301918_960_720.jpg

De akkor mit is tudhatnak a finnek? Akik még száz éve olyan szegények voltak, akik 1960-ban kezdték el a világhíres oktatási reformjukat?

Ami nekem leginkább átjött, hogy a testi-lelki egészséget valahogy alapból egységes, összefüggő dologként kezelik és ennek egyik legjobb megnyilvánulása a méregtelenítés tradicionális finn módja a szauna. Ki ne tudná, aki életében szaunázott már, milyen jótékony hatás van egy szaunázásnak?! Testileg és lelkileg egyaránt!

Népszerű finn mondás: Minden ember egyenlőnek teremtetik; de leginkább szaunában válik azzá.

Ha belegondolunk abba, hogy az 5,5 milliós országban 3,3 millió szauna van, az elég jól alátámasztja az előző mondást. Nem állíthatja senki, hogy nem hozzáférhető bárki számára!

Képzeljétek, vannak olyan nyilvános (ingyenes!) szaunák is, ahova mindenki viszi magával a fát és a vizet. Nincs gondnok, a hely a kölcsönös bizalmon és közösségi érzésen alapulva működik. Aki használta, gondoskodik arról, hogy jó állapotban, tisztán hagyja ott. Régóta, az évszázados hagyományok alapján. Sőt, mivel régen magas volt a gyerekhalandóság, rájöttek, a legbiztonságosabb hely a szüléshez is a szauna, hiszen ott tisztaság van, ez a legsterilebb hely.

Valahogy hozzászoknak ahhoz is ettől, hogy látják egymást meztelenül (bár nem kötelező, vannak férfi-női és koedukált szaunák is, ahol fürdőruhában szaunáznak), elfogadják egymást olyannak amilyenek, a tökéletlenséget. A szauna másik formáját, a gőzfürdőt a „szegény ember patikájának” nevezik.

estonia-3350235_960_720.jpg

 

Kinn, a természetben!

A finnek egyik kedvenc hobbija pedig a téli fürdőzés, merülés, úszás. Kinél melyik. Én el sem tudom képzelni, hogy egy jeges vízbe beereszkedjek, részemről a Lukács kinti medencéje is próbatételnek számít a téli hónapokban, ha néha arra járok. A téli úszóklubokban várakozás van a tagságra!

Na és - hogy tovább fokozzam - természetes közlekedési eszközük a kerékpár, igen, még télen is! Egy szöges gumi és máris megoldott az, hogy ne csúszkáljon. Persze ehhez az is kell, hogy kevés a magaslat, van elegendő tér, infrastruktúra hozzá. De tudjuk, mindig az igény szüli a megoldásokat!

A finnek számára a természetben létezés elemi igény, ösztönös vágy (ami szerintem mindenkiben megvan, csak sokan már fel sem ismerik magukban).

A kutatások világszerte bizonyítják, hogy akik kevesebb időt töltenek a természetben vagy természetes közegben, nagyobb valószínűséggel szenvednek depressziótól, szorongástól és egyéb mentális problémáktól.

Hallottatok már a „természethiányos zavarról”? Ez egy olyan fogalom, amely olyan egészségügyi problémákra, köztük pszichológiai problémákra utal, amelyben a gyerek négy fal között, gyakran a virtuális világban tölt túl sok időt. Ezek a gyerekek megszenvedik a szabad ég alatti aktivitás hiányát. Sőt, valószínűleg már a szüleik is! (Elmesél a szerző egy olyan történetet, amikor hazamegy Kanadába és meglátogatja barátait. A kisgyerekük nem bír magával, a fejük tetején ugrál, egy percre sem tud leülni, leállni. Erre a szülők azon kezdenek gondolkodni, nem kellene-e a gyereknek kérni valami nyugtató gyógyszert, mert sokszor csinálja ezt. Kérdezi a Katja, volt-e ma kinn a gyerek, volt-e lehetősége kinn tombolni. Mire a szülők: nem lehet kimenni, minden csupa víz. No komment.)

Nekem borzasztóan tetszik, hogy vannak sisu kutatók, akik arra jutottak, hogy alapvetően ez egy szemléletmód is, ami a kihívásokhoz való bátor hozzáállást is jelenti. Egyfajta fejlődési szemléletmód (lásd egyik kedvenc könyvem a tárgyban: Carol S. Dweck: Szemléletváltás - hivatkozik is rá, korábban itt írtam már róla) – ami egyben azt is jelenti, hogy aki tud vele azonosulni, az további fejlődésre képes!

Vannak akik úgy fogalmaznak: a nehézségekkel szembeni kitartás a sisu veleje, ami a kis nemzeti létből és a korábbi „edzettségből” is következik. Ez érdekes megközelítés, de csak kis részben lehet igazságtartalma. A reziliens emberek (mert szerintem végülis a sisu egyfajta reziliencia, vagyis lelki immunitás, lelkierő más megfogalmazása) aránya – nemzetközi kutatások szerint – mindenhol egyharmad körül van. Lehet, hogy a finnek itt is jobb arányt mutatnának?

Hideglelés

Finnországban, az északi sarkkör alatt, Oulu városában két professzor (Hannu Rinamakiés Pirkko Huttunen) végzett kutatásokat a téli úszókon és Fagyos extázis című művükben ezek eredményét publikálták is.

Egyszerű a magyarázat, nem is értem, miért nem bújunk be mi is a mélyhűtőbe:

„Egy nagyjából fél-egy perces merülés a téli hónapok átlagosan 4 Celsius fokos vizében „hormonvihart” okoz, amikor is az úgynevezett boldogsághormonok akcióba lendülnek… Az endorfinok, amelyek a szervezet természetes fájdalomcsillapítói, a szerotonin, aminek a kiegyensúlyozott hangulatszabályozást tulajdonítják, a dopamin – ez neurotranszmitter, amely segít szabályozni az agy jutalom- és örömközpontját, illetve a mozgási és érzelmi reakciókat -, valamint a szeretethormonként is emlegetett oxitocin. Továbbá javul a vérkeringés, kalóriák égnek el, és erősödik az immunrendszer. Felgyorsul a szívverés, az endorfinroham után pedig beáll egy békés állapot.”

Ouluban egyébként mindenki biciklizik télen is, mint ahogy délebbre ez nagyon is természetes, de itt rendezik évente a Polar Pitch nevű rendezvényt is, ahol a világ minden tájáról érkező jelentkezők a Balti-tenger jegébe vágott lékben, derékig vízbe mártózva adják elő üzleti ötleteiket, javaslataikat. A program nagyon pörgős, nem hosszúak az előadások… mindenki törekszik a tömörségre.

oulu-171445_960_720.jpg 

Sokan írtak már a finn oktatási rendszerről, tudjuk, hogy a hatvanas években indult a program, az ország vezetése felismerte, hogy ez az egyetlen igazi kitörési esély, ha a szellemi tőkébe, az oktatásba fektetnek be. Sikerült ebben következetesnek lenniük, nem függött kormányoktól és pártprogramoktól, hanem egy közös akarat, a cél volt a lényeg mindvégig.

Ami újat most olvastam róla, az ez:

„Különösen odafigyelünk azokra a gyerekekre, akik csonka családból jönnek, vagy akiknek a szülei nem beszélnek finnül, esetleg munkanélküliek. Az egész rendszert úgy alakították ki, hogy megtalálja és segítse az ilyen gyerekeket.”

Végül egy kis kiegészítő testmozgást ajánlanék

Tudod, mi az a kiegészítő testmozgás? Például a takarítás, a hólapátolás, a levélgereblyézés, a munkába biciklizés, a lépcsőzés, a játék a gyerekkel, a favágás stb. -  amit akár ki is lehet adni másnak (jobb módúak gyakran élnek ezzel a lehetőséggel), vagy kényszerből, morogva, rosszkedvűen tologatni magunk előtt, majd jobb esetben végül mégiscsak sk. megcsinálni.

De ha úgy fogod fel, hogy ez is egyfajta edzés, testmozgás, ráadásul még egyéb haszna is van, akkor találhatsz benne több örömöt, mint esetleg eddig.

Következetesség

A finn és skandináv design lényege a tartósság etikája. Az egyszerűség és a minőség. Sőt, a finn design lényege az egyenlőség és a könnyű hozzáférhetőség. És ebben a finn filozófia is benne van az életük más területére vonatkozóan, az oktatástól az edzésig. Erre is van egy jó finn mondás: „A szegény nem engedheti meg magának, hogy olcsó holmit vegyen.”

Finnországban évente kétszer rendeznek Cleaning Day-t. Ez egy nyilvános bolhapiac, bárhol bárki kirakhatja a portékáját. Egy össznépi lomtalanítás, újrahasznosító buli. Közösségi élmény, egyben pazarlásellenesség, környezetvédelem.

Na jó, a többit olvassátok el magatok (pláne, ha nem hiszitek el, hogy ilyen tényleg van), sőt, menjetek és nézzétek meg élőben. Jó is lenne! Egy jó kis finn szauna, utána beugrani a jeges tóba, nyírfavesszővel megcsapkodni egymást… hmmm.

Megyek ebédet főzni! Csak előtte még egy kis kiegészítő testmozgás…

 

Koskovics Éva

közgazdász, coach

www.kokart.hu

www.treevision.org

 

Szólj hozzá

depresszió életmód megküzdés coaching coach co