Az érzelmek ragadósak! Ugye sokszor megtapasztaltátok?!

A ránk ragadó érzelmek pedig következményekkel járnak. Jó, ha ennek tudatában vagyunk!

Persze nem mindenkire hasonló módon, ugyanolyan mértékben. Aki fogékony rá - akinek magasabb az érzelmi intelligencia szintje, az empátiás, a kapcsolódó képessége -, arra hamarabb és erősebben hatnak mások érzelmei, megérti azokat.

De vannak olyanok is természetesen, akik nem ’veszik az adást’, akiket ezek, mások érzelmi megnyilvánulásai hidegen hagynak, vagy hajlamosak félreérteni azokat. Ők azért jóval kevesebben vannak. Szerintem. Vagy nem? Ez önmagában megérne egy vitát!

Ha viszont ezt tudjuk (higgyétek el, aki valamennyire is emberekkel foglalkozik, tanár, vezető, segítő szakmát gyakorló, marketinges, politikus stb., azok mind pontosan tudják, tanulják), akkor vajon

miért nem küzdünk azért, hogy a hangulat jó legyen körülöttünk??

Miért nem teszünk érte, hogy a körülöttünk élő, ránk bízott, hozzánk közel álló emberek (gyerekek) kiegyensúlyozottabbak, nyugodtabbak, sikeresebbek, boldogabbak legyenek? Miért nem ezen dolgozunk?? (Mi, coachok, sőt, a segítő szakmában is mindenki biztos, hogy mind próbálkozunk! - kiki a maga módján, a maga személyiségével, eszközeivel, néha maga is küzdve a saját démonaival, körülményeivel, életével...).

Induljunk azért ki abból, legyünk pozitívak (ez is az érzelmi intelligencia része!), hogy lehetne ez sokkal jobb!!

Élhetnénk sokkal boldogabban!

Úgyhogy most meg is fordítom, üzenetté fogalmazom a lényeget:

Igen ám, de hogyan? Mi kell ehhez?

Kell hozzá tudatosság, megértés. És jó szándék. Aztán ha beindul a folyamat, ha megerősödünk magunk is benne, akkor már könnyebb lesz. Bízzunk benne, próbálgassuk!

Hogy miért és hogyan jutottam ide?

Egyik este már álmos voltam, de még kicsit szörföltem a tévén. Halkan ment, nem volt bennem különösebb kíváncsiság, csak gondoltam, végignézem, egyáltalán, így este 10 felé miféle műsorok mennek (ritkán nézek tévét). Aztán valamelyik csatornán ment egy lakberendezési, átalakítós műsor. Ilyen házépítős, lombházas, kertépítős műsorokat néha szoktunk nézni a gyerekkel is, de a lakberendezősből már valahogy kinőttem, régen jobban érdekelt, már nem izgat annyira. Viszont valami most megragadta a figyelmemet. A két megbízó és a két szakember beszélgetésének a stílusa, hangulata. Arra lettem figyelmes, hogy olyan jókedvűek, lelkesek, vidámak! Már a találkozásnál összeölelkeztek (jó, tudom, ez dramaturgiailag ki van találva, nem véletlen, spontán momentumok ezek, én sem vagyok madár, de nagyon jól csinálták, látszott, én elhittem nekik, hogy nem esett nehezükre), örültek egymásnak és nagyon jól alkalmazták a fontos kommunikációs technikákat, például azt, hogy:

• látszott, minden rezdülésükre figyeltek a megrendelőknek;
• azonnal reagáltak, visszakérdeztek, rácsatlakoztak az információkra, ötletekre;
• jókat kérdeztek és nagyon jól;
• a kapott válaszokra tűpontosan reagáltak;
• nem hagyták, hogy ellaposodjon, unalmassá, szárazzá váljon a beszélgetés;
• képeket is mutogattak, nem csak elméleti szinten ment a tapogatózás;
• végig nagyon motiváltak voltak, a végére szinte tűkön ült mindenki, indulhasson végre a projekt, menjen a dolog, hadd szülessen meg az a szép lakás, legyenek boldogok a benne lakók.

És akkor belém csapott a villám: ha ezt a műsort teljesen hang nélkül néztem volna, akkor is, a gesztusokból, az arcjátékból, a testi kontaktusok látványából kitaláltam volna, hogy nem nálunk forgatták! Hogy ez valami angolszász ország. Semmi mesterkéltség, erőltetettség nem volt benne. Laza volt, hangulatos, vidám, könnyed, mégis tartalmas.

A másik élmény:

Egészen más témáról beszélgettünk (munka volt) és akkor valakiből kitörtek az indulatok:

Nem tudom, miért nem a lényegről beszélünk? Ezeket a szép dolgokat hogy lehet elképzelni ilyen viszonyok között, amelyek most nálunk vannak? Kicsiben és nagyban egyaránt? Ti nem látjátok? Miért van az, hogy mindenki olyan rosszkedvű, ti nem érzitek, hogy mennyire rossz itt a hangulat, milyen rossz morális-, lelkiállapotban vannak az emberek? Fiatalok nem adják át a helyüket a buszon, és ha valaki szól nekik, hogy itt van egy kismama, még vissza is szólnak. Hogy szürkék az emberek, hogy rosszkedvűek, türelmetlenek, gonoszok egymással? Mit érdekli a főnököt, hogy te mit gondolsz? Nyílt kommunikáció? Ébredjetek már fel! – megállt a levegő, megmondom őszintén, nagyon kényelmetlenül éreztem magam. Mert valójában én is érzem. De ott, akkor nem az ország állapotának elemzése volt a feladat… Ugyanakkor tudom, minden mindennel összefügg.

Mindezek a hatások annál is inkább zavartak, mert tudom, meggyőződésem, és napi szinten megtapasztalom a munka során, hogy

Ha valaki úgy éli meg, hogy az élet dögunalom, nincs benne semmi motiváció, vagy ellenkezőleg: folyton stresszel, egy merő szorongás és rettegés minden napja, akkor nem várhatjuk el tőle, hogy normálisan működjön, jól teljesítsen!!

Ha valaki folyton félelemben él, azt nyomják felé, hogy az életedet veszélyeztetik, hogy kiszolgáltatott vagy, hogy ellenségek vesznek körül, akkor ne várjuk el tőle, hogy kedves, nyitott és megértő tudjon lenni, ha épp arra lenne szükség akár az ügyféllel, akár otthon a családjával!

A sok negatív üzenet elhatalmasodik rajtunk és szorongóvá tesz.

Jó-e, ha magas az EQ-nk, érzelmi intelligenciánk?

Persze nem mindenkit befolyásolnak egyformán mások és a saját érzelmei! Szerintem sokkal nehezebb manapság az érzékenyebb embereknek. Pedig mindenhonnan azt halljuk, milyen fontos szerepe van az érzelmi intelligenciának, a jövőben ez a siker kulcsa! Fontos az intelligencia is, a kognitív képességek, de az un. soft skillek, az érzelmi kapcsolódás, a társas kapcsolatok minősége meghatározóbb lesz. Hisz minden az együttműködési képességeken alapul. Legalábbis a szakirodalom határozottan közvetíti ezeket az üzeneteket. Aztán, hogy a valóságban mit látunk és hogyan éljük meg, mit látunk visszaigazolva, az más kérdés.

A coaching munkák során az egyik alap mindig annak a megértetése, milyen fontos elérni azt, hogy egyensúlyba kerüljenek a gondolataink, az érzéseink és tetteink! Legalábbis közelítsünk az egyensúlyi helyzethez!

Jó, ha mindhárom teret kap, jó ha tudjuk, miért fontos ez! Az érzelmi intelligencia alapja is ennek megértése, annak tudatosítása, hogy bennünk ezek hogy működnek, tudjuk-e tartani az egyensúlyt (önismeret, önszabályozás!).

Kisgyerekként még egészen jók vagyunk benne, aztán történnek dolgok...

Gondolatok- érzések-tettek? A három alaptípus

1. Az agyas

Van, aki túl sokat agyal, mindennek utánajár, gondolkodik, igyekszik megérteni a dolgokat. Pedig azt is tudja, hogy soha nem mehetünk biztosra, nincsenek olyanok, vagy nagyon kevés az a téma, kérdés, amit ne lehetne megkérdőjelezni, de időt rengeteget el lehet tölteni vele. Az erre hajlamos személyeknek van, hogy megvannak a saját magyarázataik is, van, hogy egyre kevésbé fogékonyak másokéra, de olyan is van, hogy másokat is meghallgatnak és épp a sokféle magyarázat miatt nem tudnak dönteni, továbblépni. Mialatt más beszél hozzájuk, azalatt sokszor a saját lemezeik forognak már az agyukban és sokszor nem is tudnak igazán figyelni, nem, vagy nehezen tudnak a másikra hangolódni. Az érzéseiket is a gondolataik határozzák meg, azoktól függően lesznek rosszkedvűek, elégedettek, vagy épp lazák, gondtalanok. De a cselekedetekig már sokszor nem jutnak el.

Van, hogy lustának, kényelmesnek, vagy túl óvatosnak, bátortalannak látjuk őket, pedig csak az van, hogy nem tanulták meg időben, hogyan kell/lehet aktívnak lenni. Hiányzik az a reflex, hogy oké, mostmár cselekedjünk, elég az agyalásból!

2. Az érzelgős/lelkes/együttérző/szorongó

Van, akit nagyon is az érzései határoznak meg. Túlteng benne az empátia mások iránt: meglát egy hajléktalant és egész nap azon jár a feje, miért nem adott pénzt (netán neki sincs, vagy már előtte kettőnek adott), hogyan segíthetne rajta, milyen lehet fedél nélkül élni. És ettől szorong egész nap, meghatározza az aznapi viselkedését az emberekhez, a saját életéhez, kilátásaihoz. De ugyanilyen gyorsan tud lelkes is lenni. Ha valami feldobja, felvidítja, annak is könnyen a hatása alá tud kerülni (szerencsés esetben legalábbis). Jókat lehet vele sírni, nevetni, de ha nagyon másféle társaságba, ezt az érzelmi hullámvasutat nehezen követő párkapcsolatba kerül, akkor vannak nehézségei. Nem biztos, hogy mások is tudják követni ezt a fajta érzelmi változatosságot, érzékenységet.

3. Az aktív

Aztán vannak a tettek emberei! Van, aki nagyon aktív, aki nem tud megülni a fenekén, mindig csinálnia kell valamit. Pörög, megy, sportol, azonnal csinálja amit kell, sőt, még azt is, amit nem kellene, netán át kellene előbb gondolni, meg kellene kérdezni a másikat, ő mit szól hozzá.

Persze ezek mindig valamilyen kombinációban vannak jelen bennünk, van, akiből egyik, másikból a másik hiányzik. Nem vegytisztán működik egyik sem, de ha nagyon őszinték akarunk lenni, és kicsit megpiszkáljuk, ki lehet deríteni, ki mennyire egyik-másik, kiben mennyire vannak ezek egyensúlyban. 

És ez csak az egy tényezője az érzelmi intelligenciának! De alap! A társas viszonyaink, a szociális jártasságunk, a kommunikációs képességeink, tudásunk legalább ennyire fontosak. 

Te például általában hogy működsz? Tudod magadról?

Annyit még hozzátennék, hogy az érzelmi intelligencia fejleszthető!

Persze, elsősorban akarni kell! Kívülről senkit nem lehet 'megszerelni', jobbá, boldogabbá tenni. A kívülről való 'megszerelést', befolyásolást sokszor inkább nevezném manipulációnak. Na ott, abban nincs EQ! 

Koskovics Éva

közgazdász, coach

www.kokart.hu

www.treevision.org

Felhasznált (ajánlott) irodalom:

Daniel Goleman: Társas intelligencia (Az emberi kapcsolatok új tudománya)