2019. dec 22.

A szeretet ünnepe? Szeretet?? Az mi?

írta: Éva28
A szeretet ünnepe? Szeretet?? Az mi?

world-3043067_960_720.jpg

Ha valamit sokszor hallunk, előbb-utóbb immunisak leszünk rá,

nem halljuk meg igazán, vagy nem gondolunk bele a jelentésébe, átsiklunk rajta. Hányszor hallottuk, hogy a karácsony a szeretet ünnepe? Miért épp a szereteté? Kit kell szeretni? A kis Jézust, aki akkor született? A hozzánk közel állókat? De hisz őket máskor is szeretjük! Vagy legalábbis kellene... Vagy mindenkit? Azért mert karácsony van?

Érezzük és értsük!

Az érzelmeink rettentően befolyásolják az életünket, sokszor nem is vagyunk tudatában annak, hogy mennyire. Gondoljatok arra, hogy amikor elhatalmasodik rajtunk egy érzelem, akár egy pozitív, mint a szeretet, szerelem, akár egy negatív, mint a félelem, a gyűlölet, mennyire ki tud fordítani önmagunkból, mennyire nem vagyunk urai magunknak, visz a szívünk, kirobbanunk, felrobbanunk, kitörünk.

Az érzelmek energiák is, és ha túltöltődnek bennünk, akár robbanást is okozhatnak. Tudjuk, tapasztaljuk, hogy a pozitív érzelmek mennyire fel tudnak tölteni!

Ilyen az, amikor egy látszólag boldog házasságból valaki kitör egy észveszejtő szerelem miatt, otthagy csapot-papot, ilyen az, amikor valaki annyira fél, retteg, hogy őrült tettekre, akár gonoszságra is képes lesz, vagy ilyen, amikor valaki annyira szeret valakit, hogy saját magát teljesen háttérbe szorítva, ész nélkül is megtesz dolgokat, nem törődve a következményekkel. 

Szóval, tudom, mindenkinek sűrű napjai vannak, nem szeretnék hosszan írni és ragozni dolgokat, csak azt szeretném hangsúlyozni, figyeljünk az érzelmeinkre, éljük meg azokat, valljuk be magunknak, dolgozzunk velük, merítsünk belőlük energiákat, próbáljuk meg őket mederbe terelni, megbeszélni magunkkal és másokkal, ne féljünk tőlük, hisz ha valami emberi dolog, az éppen az érzelem!

Most hosszú időt töltünk 'szeretteinkkel', családunkkal, még tán a nem annyira kedvelt rokonokkal is kell találkozni, próbáljunk meg pozitívan hozzáállni ehhez, legyen türelmünk egymáshoz, gondoljunk arra, ettől vagyunk azok, akik vagyunk. Mutassunk jó példát, ha valakit nem kedvelünk annyira, akkor is legyünk hozzá kedvesek, meglátjuk, kifizetődik, visszakapjuk, még a végén kiderül, nem is vele van bajunk, hanem talán épp magunkkal.

Szoktuk mondani, ha valaki nagyon idegesít, ha valakit 'utálunk', ha valaki irritál, akkor érdemes elgondolkodni rajta, mit üzen ez magunknak, magunkról. Sokszor kiderül, valójában saját magunkban van valami feldolgozni való, amire ez a személy emlékeztet.

Nehéz szeretni valakit csak azért, mert családtag, mert hozzá vagyunk kötve. De ha rengeteg rosszat okoz nekünk, ha bánt, ha megaláz, akkor mit tehetünk? Nem mondom, hogy a végtelenségig lehet tűrni, nem is szabad. Az a baj, hogy legtöbbször nem vesszük észre az első jeleket, nem ismerjük meg rendesen a másikat, vagy vakok vagyunk rá, vakok akarunk lenni, kapaszkodunk valakibe, akiről van egy elképzelésünk, akiről azt gondoljuk, majd mi átformáljuk olyanná amilyenné szeretnénk, azt gondoljuk, akkor is jobb vele, mintha egyedül lennénk. Nem vagyunk egyformák. Nem tanultuk meg magunkat sem, nincs önismeretünk, sajnos sokan élnek olyan anyagi körülmények között is, hogy kvázi ez tart össze családokat, az anyagi kényszer és még folytathatnám a dolog hátterét, a sokféle emberi élet ilyen-olyan elszúrását. Bárcsak mindenki megkapná a kellő időben a segítséget, amire szüksége van!

Legyünk jók!

De nem akarok negatív lenni, inkább visszatérek az eredeti gondolatra. Mit is tehetünk?

Koncentráljunk a jóra, keressük meg a régi pozitív érzelmi emlékeket, nyomokat magunkban, kapaszkodjunk azokba! Ne kritizáljuk a hozzánk közel állókat, ne szóljon arról a karácsony, hogy beszólogatunk egymásnak, végre együtt vagyunk, akkor megmondjuk, mi a bajunk a másikkal. Lehet, hogy ha a pozitív érzelmeket sikerül feleleveníteni, megélni, kinyilvánítani, akkor annyit kapunk vissza, hogy a végén kiderül, így jó ez, ahogy van.

Sajnos sokan akkor ébrednek csak rá, milyen fontos volt számukra valaki, ha elveszítik, ha már késő. Ne várjátok meg!

Legyen a karácsony tényleg a szereteté és az azt követő időszak is! Rajtunk múlik! Rajtad, rajtam.

Akinek van egy kis ideje még, ezt nagyon ajánlom, valójában az első gondolatot ez adta nekem a mostani blogbejegyzés megírásához. Ráadásul Tompa Andrea nagy kedvencem, írtam is a könyvéről korábban.

christmas-507821_960_720.jpg

 

Szóval, nem baj, ha nem csillog-villog minden, ha beszól a kamasz gyerek, ha nincs pénzünk mindent megvenni amit szeretnénk, ha nem rogyadozik az asztal (nem is egészséges), ha nincs energiánk elmenni mindenkihez akihez szoktunk (majd elmegyünk máskor, beszéljük meg vele), éljük meg úgy a karácsonyt, ahogy nem szakadunk bele, úgy, hogy tényleg öröm legyen, adjunk egy picivel több szeretetet, mint máskor, adjunk! Meglátjuk, meghálálják!

És még annyit, tudatosítsuk magunkban, hogy az érzelmek ragadósak! A jók és a rosszak is. Ha pedig már igen, akkor miért ne a pozitív érzelmeket igyekezzünk továbbadni, közvetíteni?

Boldogságot, békességet, szeretet mindannyiótoknak! Szép karácsonyt!

 

Koskovics Éva

 

A kollégáimmal írtunk egy-egy évértékelőt, ha kíváncsiak vagytok rá, személyesen milyennek láttam az elmúlt évemet, hogy éltem meg és milyen terveim vannak a következőre, akkor itt olvashattok róla.

 

Szólj hozzá

érzelem boldogság életmód megküzdés önismeret coaching coach co