2020. máj 08.

Hát én immár mit válasszak? – a döntésképtelenség lelki okai

írta: SzabóElvira
Hát én immár mit válasszak? – a döntésképtelenség lelki okai

Van, aki húsz percig vacillál, mire rendel egy étteremben, más pedig öt perc alatt biztosan érzi, milyen ételre van gusztusa aznap. Sokaknak okoz nehézséget két ruha vagy két laptopmárka között választani, még objektív kritériumok birtokában is, hát még az olyan nagy horderejű döntések, mint a pályaválasztás vagy az otthonválasztás…! De mik a döntésképtelenség okai? Ennek járunk utána.

tired_girl_notebook.jpg

A jó döntésképesség hozzávalói

Vizsgáljuk meg először a döntésképtelenség fordítottját, vagyis a döntésképességet. Mi jellemzi azokat, akik viszonylag könnyen, szorongás nélkül képesek letenni a voksukat valamely alternatíva mellett?

  • Magabiztosság és önbizalom. Az egészséges önbizalommal rendelkező emberek annak érzésével mennek bele a döntéshozatali folyamatba, hogy képesek lesznek jól dönteni. A folyamat legelején tehát a kétségeik nem önmagukkal kapcsolatosak, hanem azzal, hogy melyik lesz számukra a legjobb opció.
  • Önismeret és önazonosság. A jó döntésképességgel rendelkezők ismerik önmagukat, tudják, mely helyzetek gyümölcsözők számukra, és melyek kellemetlenek. Tisztában vannak az értékeikkel, a preferenciáikkal, és ezek mentén el tudják dönteni, hogy a rendelkezésre álló lehetőségek közül melyik a számukra megfelelő.
  • A jövő számbavétele. Habár a jövőt senki nem tudja megjósolni, a döntéshozatal során legalább valamiféle becslést teszünk a jövőre, hiszen a döntésünk majd a jövőben érezteti hatását. A jelen körülmények és az esetleges múltbeli tapasztalatok alapján a jó döntéshozók meg merik tenni tétjeiket, hogy milyen lesz a jövő.
  • A realitások elfogadása. A jó döntésképességű emberek számba veszik és elfogadják a realitásokat – nem zavarja meg őket az a várakozás, hogy talán „jön még valami jobb”. Elfogadják, amit a helyzet kínál, még ha ez nem is tökéletes – és igyekeznek belőle kihozni valami jót.
  • Bírni a bizonytalanságot. Amikor döntést hozunk, többnyire nem látjuk előre, mennyire fog beválni a választásunk. A jó döntésképességű emberek képesek elviselni a bizonytalanságból eredő feszültséget.

merre_tovabb_2.jpg

A döntésképtelenség magva: a perfekcionizmus

Sokszor nincsen lehetőségünk azt választani, amiről álmodoztunk. Azt kívánjuk, bár lenne egyetlenegy opció, aminél minden klappol. De sosincs egyetlen tökéletes opció, valami mindig hibázik. A perfekcionisták, vagyis a tökéletességre törekvők számára ez különösen nagy probléma. Ők mélyen belül úgy érzik, nem elég jók. Amiről természetesen valójában szó sincs, csak ők nehezen fogadják el magukban a kevésbé tökéletes részeiket, hajlamosak az önmarcangolásra, önostorozásra, az esetleges hibáik miatti szorongásra és a szégyenérzetre. Ezért arra is érzékenyek, ha a külvilágban valami nem tökéletes. Lehetőleg a tökéletes változatot szeretnék nemcsak magukból, hanem mindenből, mindenhol és mindenkor. Nehezen küzdenek meg az élet váratlan akadályaival és nehézségeivel, amikor a tökéletesnek vágyott világ kifordul sarkaiból. Inkább kontrollálni igyekeznek a körülményeket, hátha ezzel el tudják kerülni, hogy hiba csússzon a számításaikba. Csakhogy a világ nem kézben tartható.

pretty-woman-makeup-mirror-glamour-39250_2.jpeg

A tökéletességre törekvők éppen azoknak az erősségeknek vannak híján, amik a döntéshozatalhoz szükségesek:

  • Folyamatos belső elégtelenségérzésük és az ebből eredő szorongásuk miatt kevés az önbizalmuk, és mivel csak önmaguk tökéletesként megélt másával tudnának megbarátkozni, nem látják magukat reálisan, nem rendelkeznek kellő önismerettel és önazonosság-érzéssel sem.
  • A külső körülményeket igyekeznek ellenőrzésük alatt tartani és lehetőleg tökéletesre faragni, ezért nehezen birkóznak meg mind a jelen realitásaival, mind a jövővel kapcsolatos bizonytalansággal.

board_drawings_man-212286_1.jpeg

Az, hogy netán nem a legjobb opciót választjuk, illetve hogy ha A-t választjuk, akkor lemondunk B-ről, mindannyiunknak okoz némi fejtörést és stresszt. Ám a legtöbben ezen túllendülünk, és ha utóbb kiderül, hogy nem a legjobb döntést hoztuk, akkor nem önt el azonnal a szégyenérzet, és lehetőségeinkhez mérten igyekszünk korrigálni. Nem így azok, akik tökéletességre törekszenek: őket egyébként is nyomasztja, hogy a legjobbat választották-e, és annak legcsekélyebb jelére, hogy hibáztak, már elárasztja őket a szégyen.

Honnan ered a tökéletességre törekvés, és hogyan tovább ebből?

A pszichológusok többféle gyerekkori dinamikát azonosítottak a perfekcionizmus mögött:

  • Az illetőnek gyerekként egyedül kellett megküzdenie egy olyan stresszhelyzettel, ami meghaladta az erejét, és amiben támogatásra lett volna szüksége (ilyen például a szülők válása vagy egy közeli hozzátartozó halála). Tudattalanul is magát kezdte hibáztatni a történtekért („rossz vagyok” érzése), illetve tudattalanul is szerette volna elejét venni annak, hogy hasonló tragédiában legyen része a későbbiekben („ha kézben tartok mindent, akkor elkerülhetem a balszerencsét”).
  • Nemcsak nagyfokú stresszhelyzetben, hanem olyan családdinamikában is kialakulhat a perfekcionizmus (ez esetben tulajdonképpen tartós stressz áll fenn), amelyben szigorú, a gyermek igényeire és egyéni jellemzőire egyáltalán nem fogékony elvárásrendszer uralkodik. Ha a gyermek nem az elvárások szerint viselkedik, akkor akár büntetést és megszégyenítést is kap, méghozzá rendszeresen. Magáévá teszi azt az érzést, hogy ő soha nem lehet elég jó, illetve kontrollálni igyekszik a körülményeket, hogy a kudarcot és a szégyent elkerülje.

bare-feet-boy-child-couch-262103.jpg

Bárhogyan is alakul ki, nehéz teher a tökéletességre törekvés, és az ebből eredő döntésképtelenség csak egy része a csomagnak. Ha valaki a döntésképtelenségén szeretne javítani, akkor a gyökerekhez kell nyúlni, és kezdeni valamit a perfekcionizmussal.

Ez hosszú folyamat és komoly önismereti munka, aminek egyrészt részét képezi az, hogy az illető tisztába jön a saját történetével, azzal, hogy mi történt vele gyerekkorában (és elgyászolja a gondoskodást, amit nem kapott meg), másrészt pedig egy elfogadó, hozzáértő terapeuta mellett megtapasztalja „a saját teljességét és az élet teljességét”: hogy vannak előnyösebb és hátrányosabb tulajdonságai, és ő mindezekkel együtt szerethető és elfogadható olyannak, amilyen; illetve hogy az életnek is vannak naposabb és árnyékosabb oldalai, a nehézségek átvészelhetők, és attól, hogy valami nem sikerült tökéletesre, még nem dől össze a világ.

happy_girl_3.jpg

Az ilyesmi hosszú belső munka, egyben kapcsolati munka is, de nagyon-nagyon megéri végigcsinálni. A tökéletességre törekvés enyhülésével, és ezzel párhuzamosan az önismeret és az önbizalom növelésével, valamint a bizonytalanság jobb kezelésével a döntésképesség is fejlődni fog.

Szabó Elvira

patchwork_cover_v5.jpgA szerző első könyve Patchwork címmel 2019-ben jelent meg, melynek története egy fiatalkori válsághelyzet körül bonyolódik, több szorongató döntéshelyzettel és éles kanyarral. A megoldás onnan jön, ahonnan nem várnánk.

A szerző további írásait – külső és belső utazásokról szóló történeteit, valamint publikált szépirodalmi szövegeit – az ElviraSzabo.com weboldalon találod. Iratkozz fel a weboldal hírlevelére, hogy értesülj a friss megjelenésekről!

Kövesd a szerzőt a közösségi médiában:
Facebook: Vargabetűk – egy oldal azoknak, akik szívesen indulnak külső és belső utazásokra
Instagram: elvira_szabo_

Ajánlott irodalom a perfekcionizmus hátteréről és kezeléséről:
Kristin Neff: Együttérzés önmagunkkal. Hagyj fel az önostorozással és légy magabiztosabb! Ursus Libris, Budapest, 2014.

Szólj hozzá

pszichológia önfejlesztés Szabó Elvira