Szeptember, méla, csendes ősz. Az emberek a reggel hűvösében határozott léptekkel, kihúzott derékkal, dideregve sietnek, aki teheti, megy munkába. Fáznak. Fázunk. „Őszi fényben és homályban, Fel-feltámadt régi vágyam: Társaimmal útra kelni, Fényt és felhőt úszva szelni.”[i] Déltájt még…

Feltámadt a szél, a nyugtalanság és a változás szele. Tudjuk, persze, hogy tudjuk, ennek van itt az ideje.  Nincs mód kitérni a változás elől.[i] Lehet, hogy délben még fojtogató a forróság, de napról napra sebesen múlik a nyár... Nagy esőket ígérő felhők gyülekeznek, torlódnak, halmozódnak…