Ki mire gondol a cím olvasásakor?

Már ez is sokat jelenthet, sokat elmondhat rólad, aktuális helyzetedről. Ki mit olvas ki egy ilyen egyszerű mondatból, kérdésből. Ez olyan, mint a tükörbenézés. Persze, ha nem nézünk soha a tükörbe, nem fogjuk tudni...

Aki esetleg szexuális tanácsokban reménykedett, az most csalódni fog. De valószínűleg az sem véletlen, ha nála ez jött elő elsőnek...

Megkérdeztem több ismerőst, kit mi tenne elégedettebbé, boldogabbá aktuálisan.

Ilyeneket mondtak:

- ha a családomban nem lennének nagyobb problémák, egészségesek lennénk mindannyian (valószínűleg van náluk valami egészségügyi probléma)

- ha a gyerekeim jövője felől nyugodt lehetnék, nem kellene értük izgulnom, mit fognak magukkal kezdeni, amelyikük külföldön van, az haza fog jönni, megtalálja itthon is a számítását (no comment)

- ha olyan munkám lenne, amiben örömömet lelem (ez tömeges, csak sokan bele se gondolnak)

- ha nem kellene minden hónapban rettegnem, fenn tudom-e tartani a vállalkozásomat, lesz-e annyi megbízásom, ügyfelem, hogy fedezzem a költségeimet, sőt, néhány nap pihenést is megengedhetek magamnak (azért ez sokszor rajtunk is múlik, hajlamosak vagyunk túlzásokba esni)

- ha rendeződnének a közállapotok, nem érezném ezt a frusztráltságot a magyar viszonyokban, mint amit nap-mint-nap érzek, megélek (na ebbe most nem mennék bele)

- ha nem kellene annyit robotolnom, lenne időm a családomra, arra, hogy tölthessek időt mással is, mint a munka és a minimális pihenés (akkor miért is nem csinálod úgy???)

- ha elköltözhetnénk egy nagyobb lakásba, javíthatnánk kicsit az életkörülményeinken (na igen...)

- ha egyszer beolvashatnék kedvemre a főnökömnek és mondhatnám neki azt, amit valójában gondolok (miért nem próbálod meg? mit veszíthetnél?).

Ki az, akinek ne lennének hasonló, aktuális problémái?

Ugyanakkor mind ismerünk olyanokat, akik - bármilyen gondokkal küzdenek - valahogy mégis tudják optimistán kezelni az életet, tudnak örülni apróságoknak és nem panaszkodnak, derűsek, sugárzóak. És vannak olyanok is, akik nem tudnak örülni semminek, mert a legnagyobb sikerről is az jut eszükbe, hogy vége lesz, a legnagyobb élmény közben arra gondolnak, mit szalasztanak el közben, vagy milyen sokba került, stb. 

Ehhez az örökzöld témához ajánlanám megint Máté Gábor könyvét (A test lázadása - Ismerd meg a stresszbetegségeket), amiről tavaly már írtam. Mivel én is azokat emeltem ki belőle, amelyek számomra különösen érdekesek voltak, ezért aki teheti, olvassa el magát a könyvet. De - ha arra nincs időtök - már az is érdekes lehet, ha elolvassátok az én összefoglalómat és megfigyelitek, titeket ezekből a témákból, mondatokból vajon mi érintett meg, mi volt olyan, ami felkeltette az érdeklődéseteket.

Sok hasznos gondolatot kaphatunk Máté Gábortól, aki évtizedekig családorvosként dolgozott és hivatásának tekintette, hogy feltárja a megbetegedések (különösképpen a rák és az autoimmun betegségek) okait, tágabb összefüggéseit.

Nálam most például ez a mondat nagyon betalált:

„Az ember nem lehet addig autonóm lény, amíg a kapcsolatai, a bűntudata, a kötődései, a sikeréhsége, a főnökétől vagy az unalomtól való félelme vezérli. Az ok egyszerű: autonómia mindaddig nem valósulhat meg, amíg az embert bármi irányítja.”

Olvassátok el: http://coachco.blog.hu/2015/10/26/ezt_azert_tettem_hogy_nektek_jo_legyen#more8022900

Koskovics Éva

coach