Végre itt a nyár! Ilyenkor valahogy mindig kisimulnak a dolgok, lazulhatunk, jókat ehetünk, élvezhetjük az élet szépségeit. Kivéve persze, ha nem.  Ha például valamivel, valakivel, netán önmagunkkal vívunk fárasztó harcot.

Ismerjük azt a jelenséget, amikor ugyanazt a történetet két ember teljesen másképp meséli, másképp élte meg. Egészen mást jelenthet egy elhangzott mondat számukra, máshol van a hangsúly, máshogy értékelnek egy-egy gesztust, mimikát, kinek-kinek mi hangosodik ki, mi marad meg, melyik része csípődik be az elhangzottakból.

Ha benne vagyunk egy sztoriban, a saját megélésünk függhet az aznapi hangulatunktól, a korábbi hasonló tapasztalatainktól, netán előítéleteinktől, hiedelmeinktől (pl. Miért üldöz engem a sors? vagy Miért van az, hogy másoknak mindig sikerül, nekem meg mindenért meg kell küzdenem? vagy Miért van az, hogy engem csak balfékekkel hoz össze az élet? stb., a lehetőségek végtelenek), a többiekhez fűződő viszonyunkról és még sok minden másról. Ha valaki nincs túl jó passzban, sokkal érzékenyebb, azt is bántásnak hallja meg, ami nem az, belelovallja magát a problémákba és a végén úgy érezheti, az egész világ összeesküdött ellene.

Ellenben ha jól mennek a dolgaink, rendben vagyunk magunkkal, nem veszünk magunkra semmit, még ha valaki bántani akar, akkor sem tud áthatolni a védőpajzsunkon, el tudjuk magunkban intézni a dolgot, sőt, meg se halljuk (’nincs rá fülünk’).

A coachok is gyakran alkalmazzák azt az eszközt, amikor kommunikációs konfliktusokat, nehezen kezelhető eseteket hallanak, hogy ilyenkor visszakérdeznek: És hogy szól ez rólad? Miért olyan fontos ez most neked? Nem jelenthet mást ez a mondat? Miért ezt hallottad ki belőle? Biztos, hogy mindenki így értelmezné a hallottakat?

Fontos, hogy jól megbecsüljük azokat a sikereket, amelyeket elértünk életünk során, jó helyen tároljuk azokat a saját memóriánkban, vagy a lelkünk mélyén és elő tudjuk venni, ha meg kell erősíteni magunkat egy-egy nehezebb helyzet előtt.

• ’Lám, akkor is hogy meg tudtam oldani…
• Igen, akkor is nagyon izgultam, de aztán azt csináltam, hogy…
• Tényleg, akkortájt is nehéz volt továbblépni, de vettem egy nagy levegőt, megmondtam a véleményemet egyenesen a szemébe és…
• Emlékszem, volt egy kemény időszakom, amikor semmi nem sikerült. De fogtam magam és…
• Igen, eljutottam oda, hogy nem bíztam már senkiben és semmiben, amikor beszélgettem egy jót X.Y-nal, aki akkor azt mondta akkor nekem, hogy…’ stb.

De az is segíthet, ha egy számunkra fontos emberre gondolunk, aki lehet egy régi ismerős, egy tanár, egy kolléga, a legjobb barátunk, aki a legjobban ismer minket, de lehet egy filmbeli szuperhős is akár. De a legjobb, ha volt valaha olyan személy az életünkben, akitől sokat tanultunk, akire felnéztünk, netán a mentorunk volt és elképzeljük, ő mit mondana most nekünk, mit tanácsolna.

Ha úgy érezzük, van valami olyan történetünk, aktuális esetünk (valakivel ’harcban’ állunk, nem tudunk lezárni valami régi ügyet, nem boldogulunk, nem haladunk valamivel, vagy mindig ugyanazt a hibát követjük el), amihez jó lenne valami külső segítség, valami csodatevő, aki segít helyretenni, megoldani a dolgokat, akkor megpróbálhatjuk saját erőből is rendezni a dolgokat. Valójában úgyis mindig saját erőből oldunk meg mindent, legfeljebb előtte futunk néhány kört… de az is saját erő!!

Itt van a nyár, remélhetőleg mindenkinek kicsit lazább az élete ilyenkor, pihenhet kicsit, elmehet szabadságra, valahogy lazább az élet (nincs iskola a gyereknek, a főnök szabadságon, kevesebb a munka, nem kell tanulni stb.). Kivéve persze azokat az idényjellegű munkát végzőket, akik épp ilyenkor dolgoznak a legtöbbet, akiknek ez a legsűrűbb időszak az életükben. Ők majd télen próbálják ki azt, amit most a nyaralóknak javaslok.

Szóval: fekszünk a napon, úszunk a tengerben, lebegünk a vízen, bambulunk az elsötétített szobában, ülünk a kocsiban, a vonaton vagy a repülőn, nézünk kifelé az ablakon és eszünkbe jut ez a bizonyos megoldandó ügy.

Hagyjuk magunkat bambulni, mondjuk azt magunknak, hogy újrarendezés, ’reset’, játsszuk el azt, hogy fentről lenézünk magunkra, a sztorinkra, tegyünk fel magunknak más, eddig fel nem tett kérdéseket és hagyjuk, hassanak ránk az újszerű érzések, járjon át a szabad levegő.

Kérdezzük meg magunktól például:

• mi a jó ebben nekünk (ugye tudjuk, minden rosszban van valami…)?
• miért nem lépek, amikor léphetnék?
• miért idegesít engem ez az ember, miért fontos ő nekem? mi bennünk a közös?
• miért nem tudom elengedni ezt a témát, miért ragaszkodok hozzá?

Hagyjuk, szellőzzön át a fejünk, nyissunk utat az intuícióinknak és várjuk a megoldást, a megnyugvást. Ha tényleg nyitottak vagyunk rá, akkor jönni fog. Segítenek a napsugarak, a víz, a természet és az, hogy elhatároztuk, keressük a megoldást, túl akarunk jutni a problémán. Merünk tükörbe nézni, nem zárjuk ki azt a lehetőséget, hogy esetleg nincs mindenben igazunk, mi is követhettünk el hibát.

Legyünk vagányak, csináljunk olyat, amit nem szoktunk, amit még sosem próbáltunk. Aludjunk kinn a csillagok alatt, próbáljunk ki valami egészen mást, feszegessük a határainkat, nyissuk magunkat új élmények, új megélések felé. Sok dolgot megtapasztalhatunk egyszerű kis ötletekkel is, nem minden pénz kérdése. Nem kell ahhoz elutazni messzire, hogy rálássunk magunkra, hogy lássuk a fától az erdőt.

Ha ez kevés, menjünk coachoz, pszichológushoz, vagy olvassunk hozzá szakirodalmat.

Vagy ne csináljunk semmit. Szuverén jogunk. De akkor nem lesz jobb, nem oldódik meg. Hacsak nem elmúlik… mert olyan is van. Ha szerencsénk van.

Jó nyaralást, jó bambulásokat és jó élményeket, belefeledkezéseket, lazulásokat, látványokat és ízeket, hangulatokat és illatokat, vizeket és erdőket, helyeket és érzéseket kívánok mindenkinek!

Szépeket és jókat!!

Koskovics Éva

coach

(és gyakorló ’ön-coach’)