Vannak olyan helyzetek a fiatal nők életében, amikor a szokásosnál is nagyobb szükségük van a környezet támogatására. Kiszolgáltatottabb és sérülékenyebb pillanatok, amikor nagyon jól jön, megkockáztatom, elengedhetetlen egy igazi bizalmas, rendszerint egy másik nő, legtöbbször valaki korban, szemléletben hasonló ember jelenléte. Néha olyasvalaki ő, aki nem is feltétlenül tudja, milyen felmérhetetlen értékű segítséget nyújtott csupán azzal, hogy stabilan ott állt, tisztes távolban és megengedte, hogy ismétlődő, leginkább ugyanarról a problémagombolyagról szóló panaszainkkal, megkönnyebbülésig telesírjuk, talán csak jelképesen odatartott fülét, vállpárnáját.

„Az életet kéne a párna alá tenni, így este elalvás előtt. Sóhajtani, ráhajtani a fejünket, és reggel úgy ébredni, hogy meg van oldva. Hogy minden világos: miért történt és hogyan tovább?” - Jókai Anna

Igen, problémagombolyag, nem csak egy kis, vagy több kis nehézség és legtöbbször nem valami olyan, amit egyébként magunk is meg tudnánk oldani, csak jobban esett előtte vagy helyette nyafogni. Sokkal inkább nem várt, eddig nem látott nehézségek ezek, és legtöbbször az új, frissen vállalt szerepünk beilleszthetetlenségéből, az egymást átfedő szerepeink összeegyeztethetetlenségéből, esetleg a szerepek betöltésére való felkészületlenségünkből, gyakorlatlanságunkból adódnak.

Gondok, amiket így egyben nem is lehet megoldani, előbb fogást[i] kellene találni rajtuk, előbb szét kellene válogatni, ha bíznánk a saját erőnkben, az ítélőkészségünkben, és már nem lennénk annyira megrémülve a váratlan felbukkanásuktól. Gondok, amik remélhetőleg nem azért jelentek meg éppen most, mert elfelejtettük továbbgondolni, hogy mi is következhet a „boldogan éltek, amig” után.

A női problémamegoldás az elemzésben, a nehézségeink megközelítésében kifejezetten épít arra, hogy van kivel, kikkel megbeszélni, átbeszélni a történetünket, körbejárni a kínos témát, szélét-hosszát méricskélni, összehasonlítani, a másik, a mások véleményét, elképzelését és tapasztalatát meghallgatni és átgondolni. A mások és a magunk számára való összefoglalással mindenképpen lépünk egyet előre abban, hogy letisztuljanak a problémánk körül köröző gondolataink. Kissé faramuci ugyan, de előfordul, hogy egy elképzelésünk, nézetünk akkor válik saját magunk előtt is nyilvánvalóvá, amikor mások számára kifejtjük. Az elmondással, a hangos újra megfogalmazással, az összegzéssel csökkenthetjük a saját feszültségszintünket.

Ha valahonnan felülről visszanézhetnénk a fejlődés spiráljára az időben, fiatal asszonyokat láthatnánk végtelen sorokban, éppen leválva a családról, s eközben legtöbbször jól magukra maradva. Egy mindegyik fél számára újdonságot jelentő, „bejáratatlan” kapcsolatban, egy fiatal (és legtöbbször a nőhöz hasonlóan gyér tapasztalatokkal rendelkező) férfi mellett. A tartós kapcsolat vagy a házasság új kötelezettségeivel, új és párhuzamosan működő, egyidejűleg betöltendő szerepeivel, a háztartás vezetés és gazdálkodás gondjaival birokra kelve. Közben a stabil egzisztencia kialakítás tagadhatatlan nehézségeivel küzdve, talán éppen egy új állás, egy előnyösebb beosztás magasabb elvárásaival szembesülve, vagy még a szakképzettség, a kellő gyakorlat megszerzésének stádiumában. Esetleg egy másik, idegen város, idegen utcájában, egy idegen házban. Talán már egy gyermekkel a karjukon. Az új kapcsolat által függetlenedve, kiragadva, kiemelődve és eltávolodva az addig megszokott környezetből és az addig fontos kapcsolatok szövetéből. Elszántan és erőt mutatva. Sokszor elemi dolgokban is nélkülözve a felnevelkedés során jól megszokott, biztos és támogató hátországot.

Régen innen indultak hosszú útjukra, azok az elbeszélő, talán panaszkodó levelek, amiknek már a megválaszolása sem lehetett egyszerű. Hiszen a feladástól, elküldéstől eltelt napok, hetek, hónapok nemigen engedték meg a valós idejű kapcsolódást a felemlegetett gondokhoz.

A modern kor természetesen ezeken, a fiatal felnőttkorhoz társított életkori feladatokhoz kapcsolódó változásokon is egyértelmű nyomot hagyott. A mobil telefonok és a közösségi oldalak világa köszönő viszonyban sincs a postai levelezéssel és fényévekre látszik lenni attól, amikor azokat a ritkásan megírt, nehezen elkészülő leveleket is a postakocsi, lovas-futár, vagy galambposta vitte.

Holott az időbeli eltérés nem is olyan számottevő, alig több mint száz év telt el és mennyi mindent megváltoztatott. Hol van már a korzózó udvarlással töltött évek komótos, kiszámítható ritmusa, a gardedám és a tánciskolai össztánc. A szülőkkel sutyorgó házasságszerzők a bennfentes információikkal. Az aratás utáni, a szüret környéki esküvők megbízható rendje, a várható társasági események, viszonzott vizitek egymás utánisága, békés tempója.

Nem csak a technikai fejlődés, az emberi élet ritmusában beállt változások is nagyobb sebességbe kapcsolva érnek el minket. A minap rendesen meglepődtünk, amikor a svéd házaspár örökbe fogadási vizsgálati anyagában azt olvastuk, hogy bár a középiskola után eljegyezték egymást csak hat évvel később esküdtek, és az elbeszélésükből az tűnt ki, hogy másokkal összehasonlításban náluk ez nem is számít hosszú jegyességnek. Ilyen történetekkel mi itthon lassan csak a régi magyar filmekben találkozunk.

Miért hozom ezt most fel? Mert gyanakszom, hogy nem jutott mindegyikőnknek valódi bizalmas, segítő, biztató, nem mostoha "nővér". És reménykedem, hogy a felülről és más keretben való rápillantással életünk ívére, hátha sikerülne visszaszorítani a maximalizmusunkat. Hátha könnyebb lenne nekünk, nőknek elengedni az önmagunkkal szemben támasztott magas elvárásokat. A belátható pályán előttünk, még egyáltalán nincsen kitaposva az út. Az előző generációknak még nem kellett megküzdeni a mienkhez hasonló gondokkal.

"Ha ránézel egy kiszáradt folyómederre, döbbenten látod, hogy a víz valaha miféle köveken, sziklákon, dögtetemeken, miféle elsüllyedt hajóroncsok, vasak, fatörzsek és karmos ágak között száguldott végig, anélkül hogy ez gátolta vagy "lehangolta" volna. Így szembesülj külső-belső akadályaiddal. Nem leállni, hanem tovább folyni, túlhaladni, átáramlani mindenen - fájdalmon, félelmen, bajon, karmos gyűlöleten, gyászon és terméketlen, koszos depresszión. Légy Víz! Lágy, átlátszó, alkalmazkodó, szeretettel, gyengédséggel teli - és legyőzhetetlenül erős." Müller Péter

Úttörők vagyunk, az egész nemzedékünk a szó valódi, még nem degradált értelmében. Nyugodtan tekinthetünk magunkra büszkeséggel. Ez itt ugyan nem a Vadnyugat, de igazi járatlan út, valódi vadon, terra incognita[i], ahol át kell törni magunkat. Mutatva az utat a mögöttünk jövőknek: Így kell helytállni nőként a XXI. században, képesítést szerezni, felelősségteljes munkát végezni, megállapodni egy párkapcsolatban és családot alapítani, szimultán. 

Szabóné Erdős Gyöngyi pszichológus

Ha tetszett, kövesd a Lelkizóna facebook oldalát, hogy ne maradj le a legfrissebb cikkekről! Lelkizóna írások a hét minden napjára: pozitív pszichológia - szubjektíven.

 [i] ''Fülénél kell megfogni az edényt - Minden dolognak van egy vihető oldala, s vannak olyan oldalai, ahol nem megfoghatók. Kudarcaink néha abból származnak, hogy a sima oldalán kaparásszuk az edényt, s nem keressük meg a fülét, aminél fogva felemelhetjük. De csak azt emelhetjük fel, ami felemelhető, ami erőnket nem haladja meg. Vannak olyan dolgok, amelyeknek alakítása, formálása a hatalmunkban van, ezekért vagyunk felelősek. Ám az élet olyan helyzeteket is produkál, amelyek nincsenek hatalmunkban. Felelősségünk itt megszűnik." Popper Péter: Belső utak könyve, Magvető Kiadó, Budapest, 1981.

[i] Latin – ismeretlen, feltérképezetlen terület