Minden életkornak megvan a maga szépsége és nehézsége egyaránt. Legizgalmasabb időszaka életünknek talán a kamaszkor, ami felmenőket és érintetteket egyaránt meg tud gyötörni rendesen. Több helyen olvastam már arról is, hogy sok házasság felbomlása is köthető a gyerekek kamaszodása körüli problémákhoz (persze ilyenkor a tyúk–tojás dilemma is felmerülhet, de ne bonyolítsuk a helyzetet, így is eléggé bonyolult).

Rengetek szakirodalom született már a kamaszokról, sok pszichológus szakosodott erre a korosztályra, akikre nagyon felnézek, mert szerintem talán nekik van a legnehezebb dolguk. Ez egy olyan átmeneti állapot, amikor nagyon nehéznek érezzük az életet, tele vagyunk ambivalens érzésekkel, indulatokkal, bizonytalansággal, ki szeretnénk törni, de sokszor magunk sem tudjuk honnan és miért. Ugyan régen voltam kamasz, de emlékszem ezekre a gyötrődésekre. Ahogy a minap olvastam a frappáns megfogalmazást Franzentől (lásd később): ez egy kettős szorítás állapota, a magabiztossággal kevert jelentéktelenség tudata. Nagyon ütős!

 A minap a gyerekem gimnáziumi szülői értekezletén felmerült, hogy komoly konfliktusok vannak a tanárok és a gyerekek között, a kölkök úgy kezelik a tanáraikat, mintha azok valamiféle szolgáltatók lennének, nincs tekintélyük, nem lehet a srácokat motiválni, nem érdekli őket semmi. Persze tudtuk miről lehet szó, hiszen ismerjük valamennyire őket, ugyanakkor tudjuk, hogy közösségben mindig mások, mást mutatnak, mint egyesével otthon, családi környezetben. Minden tiszteletem a pedagógiai pályát választó szakemberek előtt, biztos, hogy nagyon nehéz lehet ma a dolguk ebben kesze-kusza világban. De jó lenne, ha belegondolnának, milyenek voltak ők kamaszként, milyenek a saját kamasz gyerekeik és mit látnak ma a kamaszok, mennyire érezhetik magukat biztonságban a mai világban. És itt akár a családokra, akár a szűkebb lakókörnyezetünkre, a gazdaságunkra, üzleti világunkra, akár a ’világbékére’ gondolkodunk, mindre igaz, hogy szinte sehol egy biztos pont, egy fix kapaszkodó.

Franzen és az én kis személyes élményeim itt kapcsolódnak a témához:

http://coachco.blog.hu/2015/09/07/kamasznak_lenni_ugye_nem_komfortos