2015. dec 28.

Post-karácsony post - Hogy vagytok? Hogy telnek a napjaitok?

írta: Éva28
Post-karácsony post - Hogy vagytok? Hogy telnek a napjaitok?

et2014-12-24_08_31_39.jpg

Még itt vannak az angyalkák, de már megtették a dolgukat, pihenhetnek. Ha szerencsések vagyunk, mi is kényelmesen tölthetjük ezeket a napokat, jó szakasza ez az évnek. Legfeljebb kicsit szorít a nadrág a sok bejgli és egyéb finomság után.

Gondolkodtam mit is írjak így két nappal karácsony után a Lelkizónára. Kapcsolódjak-e rá még a karácsonyi hangulatra, vagy hívjam fel a figyelmet arra, hogy itt van az év vége, ideje valamiféle leltárnak, számvetésnek, vagy kezdjem meg előkészíteni a terepet az év eleji ’új élet’-nek?

Aztán beszélgetve kedves barátommal, megemlítve neki is, hogy éppen mi foglalkoztat, azt ajánlotta, kérdezzek rá, hányan úszták meg a karácsonyt családi veszekedés, vita, kellemetlenség nélkül. Majdnem rávágtam, hogy miért mond ilyet, amikor például mi sem veszekedtünk. Aztán eszembe jutott egy momentum a második napról, ami természetesen egy apró semmiségből alakult ki (mint általában mindig): csak én nem úgy mondtam, ő nem úgy gondolta, aztán én rávágtam, mire ő rávágta, mire én megbántódtam, és akkor ő elindult a másik irányba, mondtam menjen, aztán persze nem ment, és aztán együtt mentünk és a végén lecsillapodtunk, nevettünk egyet és helyreállt minden. A kutya kicsit ideges volt egy darabig, de amikor levette, hogy minden okés, akkor örömében ugrabugrált köztünk és kellett vele kergetőzni (ami a mi kutyánk számára mindig a legnagyobb közös buli, amikor nagyon boldog, mindig kergetőzni akar).

2015-08-22_09_12_12.jpg

Aztán este már nevetve meséltük el a barátainknak, akik szintén nevetve osztottak meg velünk egy hasonló kis affért, ami a karácsonyfa díszítés kapcsán esett meg náluk.

Tényleg nincs az a család, ahol ne volnának ilyenek, nincs az a család, ahol minden hibátlanul és problémamentesen menne. Úristen, milyen unalmas is lenne! Belegondolni is rossz!!

Nem szabad mellre szívni mindent, humorral kell kezelni a családtagjainkat (is). Ha pedig nincs ott a család, vagy nincs más ötletünk, keresni kell valami örömteli foglalatosságot magunknak. Főleg, ha ilyen jó hosszúra nyúlnak az ünnepek, mint az idén és tényleg tudunk időt szakítani magunkra. Ne punnyadjunk túl sokat, menjünk ki a természetbe (figyelem, a magasabb hegyeken nincs köd, lehet csúcstámadásokat tenni, megéri!).

2015-12-26_11_21_55.jpg

Olvassunk jókat, nézzünk filmeket, menjünk színházba, nézzünk kiállítást, társasozzunk, teázzunk, sétáljunk este a belvárosban, hihetetlen élet van benn esténként és bújjunk oda a párunkhoz (ha van) minél gyakrabban! Mostanában még a kamasz gyerekek is elfogadóbbak velünk, szülőkkel, így a karácsonyfa mellett (többször hagyták magukat megölelni az enyémek is…).

Ha olvasnivalót kerestek, a két utolsó nagy könyv-élményemet mindenkinek ajánlom:

Száraz Miklós György: Lovak a ködben

Tompa Andrea: Fejtől s lábtól

Filmajánlatom:

Anyám és más futóbolondok a családból

anyam_es.jpg

Színház:

Pintér Béla: Soha vissza nem térő (de bármilyen Pintér Béla előadás, ha tudtok rá jegyet szerezni)

Örkény Színház: Hamlet (új fordítás, itt írtam még róla: http://coachco.blog.hu/2015/12/28/hamlet_es_a_patchwork_csalad )

Szintén Örkényben: Azt meséld el Pista (bár jegyet nehéz rá kapni, pedig már ezer éve megy)

Katona: A két Korea újraegyesítése, A nép ellensége, Illaberek (és gyakorlatilag minden előadás, de talán ezeket emelném ki saját élményekből, nem láttunk mi sem mindent)

És hallgassatok jó zenéket!

Szép napokat így az év végén, aztán majd az elején is!!

Koskovics Éva

Szólj hozzá

coach co