Megszoktuk már, hogy sok-sok kívánság hangzik el az év első napjaiban magunk felé (saját leltár, fogadalmak) és mások felé egyaránt. Én most azokra gondolok, akik már/még aktív éveiket élik,

egy kisebb vagy nagyobb szervezetben dolgoznak, nap-mint-nap tesznek valamit annak sikeréért (vagy netán csak bejárnak, kényszerből dolgoznak valahol, alibi munkát végeznek). Azt kívánom nekik, hogy élvezzék is azt, amit csinálnak, éljék meg úgy a munkanapokat, hogy ma is érdemes volt bemenni, éreztem, hogy megbecsülnek engem személy szerint, a munkámat, szükség van rám. Éreztetik velem, tudatosították bennem, hogy én is hozzáteszem a magam részét a cég sikeréhez és – bár nem ezt tekintem szem előtt elsősorban – de tudom, meg is lesz a jutalma annak, ha lelkiismeretesen, legjobb tudásom szerint látom el a munkámat.

Kérdezhetitek, hol teremnek ilyen munkahelyek (bár remélem, sokan megtalálták már és tudnának róla mesélni), illetve mit tudnak azok a vezetők, menedzserek, akik ilyen csapatot tudnak irányítani, ilyen szellemben működtetik a cégüket, szervezetüket?

Ezek a vezetők elég jól jellemezhetők, vannak közös vonásaik:

• Van egy megbízható szakmai tudásuk (de nem feltétlenül ők a legjobbak és pláne, nem gondolják magukról, hogy mindent ők tudnak a legjobban – ha igen, akkor biztos, hogy nehéz dolguk lehet…).
• Odafigyelnek a beosztottakra és nem robotként, személytelenül kezelik embereiket. Ismerik annyira a közvetlen beosztottaikat, hogy tudják, ki mennyire és milyen formában tart igényt a visszajelzésekre, kit milyen módszerekkel lehet, érdemes motiválni.
• A konfliktusok kezelésében (hol ne lennének ilyenek) mindig a megoldáskeresés, a kompromisszumra törekvés vezérli őket, távol áll tőlük bármiféle erőből, tekintélyből történő, a tényekre kevés hangsúlyt fektető (diktatórikus) döntés.
• Nem nyújt számukra élvezetet a játszmázás, a harc, a háborúzás (lehet, hogy ez extrémnek tűnik, de sajnos nem ritka jelenség, szerintem sokan találkoztak már ilyen típusú főnökkel).
• Kifejezetten nyitottak, kíváncsiak (pláne a munkatársak új, előrevivő ötleteire) és szívesen veszik a kezdeményezéseket.
• Amennyire csak lehet, következetesek és személyükben is példamutatóak (ez nem azt jelenti, hogy hibátlanok, sőt, de ha hibáznak, azt elismerik!!)
• Inkább az együttműködésre és a konfrontáció minimalizálására törekednek, hisznek abban, hogy a pozitív hozzáállásnak és az emberi tényezőnek hosszú távon mindennél nagyobb szerepe van. És igen, a siker kulcsa itt keresendő!

Persze nem minden a főnökön múlik. Ha nem olyan foglalkozást, beosztást, munkát választottunk, ami nekünk való, amihez tehetségünk, amihez közünk van, akkor sajnos a legjobb főnök mellett is érezhetünk elégedetlenséget. Nem varrható minden a munkahely, a kollégák, a főnök nyakába.

Ha netán belekeveredünk egy családi, magánéleti konfliktusba, egy életközépi válságba, egy nehezen kezelhető helyzetbe, ami független a munkahelyünktől, akkor jó, ha reálisan látjuk mi a helyzet, mielőtt az egyik probléma belekúszik a másik területre is és észrevétlenül leromboljuk magunk körül még azt is, amivel különben nem lenne gond.

Szóval, én azt kívánom mindenkinek, találja meg a helyét, hallgasson a megérzéseire, legyen (minimum) magával őszinte és legyen minél több sikere, élménye az előttünk álló évben az élet minden területén.

Éljenek a jó főnökök!! (A rosszak – vagy nem annyira jók - pedig ébredjenek rá, miben kellene fejlődniük és tegyenek érte, hogy jobbá váljanak!)

Éljenek a jó munkahelyek, az értelmes feladatok és bontakozhasson ki minden tehetség!

 Koskovics Éva

coach