Aki jelenleg vagyok, szokások, viselkedések speciális láncolata. Pillanatkép egy kaleidoszkópban. Mintázat adott tér-időben. Nem tetszik valami? Nem jól mennek a dolgok? Figyelj! Vedd észre, hogy mit csinálsz, hidd el, ez a legfontosabb! Ne másokra fókuszálj, ne tőlük várd, hogy mozduljanak. Változtass te. De ehhez először is látnod kell magad… Mint egy kutató, vedd szemügyre, hogy bizonyos helyzetekben hogyan reagálsz, milyen érzések, gondolatok keletkeznek benned,  mi sodor el. Lassíts, maradj kicsit csendben, így könnyebb észrevenni, így nagyobb eséllyel leállíthatók az automatizmusok.

De mindenek előtt fogadd el, hogy most olyan vagy, amilyen. Ne bántsd, ne szapuld magad folyton (ahogy másokat sem). Próbáld meg szeretni azt az egyszeri, soha vissza nem térő lényt, aki vagy. MOST a tiéd a tér, az idő, a lehetőség.

Nem baj, ha nem megy, kezdd újra, folytasd, türelem. Ahogy egy gyerek tanul járni, beszélni, úgy tanuld magad. Nem ideálissá kell válnod, csak önmagaddá, őszintévé, valódivá. Ehhez útmutatóként szolgáljanak Virginia Satir, pszichológus, családterapeuta szavai:

Én én vagyok

Nincs a vilá­gon még egy ugyan­ilyen ember. Egyes rész­le­te­ket tekintve sokan hason­lí­ta­nak hoz­zám, de egé­szé­ben véve senki. Ennél­fogva bár­mit teszek, azt magam­nak tulaj­do­nít­ha­tom, hiszen én magam választottam.

Én ren­del­ke­zem mindenemmel –

a tes­tem­mel és annak min­den mozdulatával;

az elmém­mel, vala­mennyi gon­do­la­tom­mal és ötletemmel;

a sze­mem­mel és a képek­kel, melye­ket észrevesz;

az érzé­se­im­mel, legyen bár az harag, öröm, csüg­ge­dés, sze­re­tet, csa­ló­dott­ság, vagy izgalom;

a szám­mal és min­den szó­val, ami elhagyja, akár udva­rias, akár durva, ked­ves, helyén­való vagy sem;

a han­gom­mal, legyen az han­gos vagy kellemes;

min­den cse­le­ke­de­tem­mel, füg­get­le­nül attól, hogy saját magamra vagy másokra irányul.

Magam bir­tok­lom a kép­ze­le­te­met, az álma­i­mat, remé­nye­i­met és félel­me­i­met. Az enyé­mek győ­zel­meim és sike­reim, kudar­caim és balfogásaim.

Mivel a magam ura vagyok, töké­le­te­sen meg­is­mer­he­tem maga­mat. Ezál­tal min­den részem­hez benső­sé­ges sze­re­tet és barát­ság fűz­het. Min­den por­ci­ká­mat érde­ke­im­nek meg­fe­lelően hasz­nál­ha­tom. Tudom, hogy akad­nak ben­nem érthe­tet­len vagy szá­momra még isme­ret­len voná­sok, de amíg barát­ság­gal és sze­re­tet­tel viszo­nyu­lok magam­hoz, addig bát­ran és biza­kodva keres­he­tem a rej­té­lyek meg­ol­dá­sát és önma­gam jobb meg­ér­té­sé­nek lehetőségeit.

Akár­mi­lyen­nek tűnök, bár­mit mon­dok vagy teszek, gon­do­lok vagy érzek egy adott pil­la­nat­ban, az mind-mind én vagyok. Bár­mely idő­pont­ban hite­le­sen kép­vi­se­lem saját maga­mat. Ha később vissza­gon­do­lok arra, milyen­nek mutat­koz­tam, sza­va­imra, cse­le­ke­de­te­imre, esz­mé­imre és indu­la­ta­imra, talán ez vagy az tőlem ide­gen­nek tet­szik majd. Akkor elvet­he­tem azt, ami nem hoz­zám való, meg­tart­ha­tom azt, amit lényem­hez meg­fe­lelő­nek bizo­nyult, és kita­lál­ha­tok valami újat ahe­lyett, amitől elfordultam.

Érzé­keim és képes­sé­geim segít­sé­gé­vel meg­áll­ha­tom a helye­met, közel kerül­he­tek mások­hoz, ered­mé­nye­ket érhe­tek el, értel­met és rend­szert vihe­tek az engem körül­vevő sze­mé­lyek és dol­gok tömegébe.

Bírok magam­mal, tehát irá­nyít­ha­tom magamat.

Én én vagyok, és így vagyok jó.

(Virginia Satir a pszichológia, családterápia nagy alakja, bővebben: Virginia Satir munkásságának helye a pszichológiában)

Mogyorósy-Révész Zsuzsanna

A Lelkizóna írásait kövesse a facebookon, hogy ne maradjon le a legújabb bejegyzésekről!

saját blog: Pszichológus a galériában

kapcsolódó cikk: Emlékesőben