TECHNIKA ÉS GYEREKKOR 

Nem egy "Jaj, a mai fiatalok!" kezdetű monológ következik, mert szerintem a kütyük és a gyerekek kapcsolatával alapvetően semmi gond nincs.

Az egyévesek profin nyomkodják a tabletet (ha hagyják nekik), és maguknak indítják el a mesét (ha hagyják nekik). Hiszen ebbe a világba születtek bele. Nekik nem hatalmas fejlődés eredménye a mobil meg a számítógép, hanem egy teljesen természetes eszköz. Nincs összehasonlítási alapjuk. Nem emlékeznek a táska méretű telefonokra és az egész szobát elfoglaló számítógépekre. Nem kellett fél órát várniuk a betárcsázós internetre, és nem kellett dönteniük: telefonálnak, vagy neteznek? 

Viszont pont azért, mert ennyire együtt élnek az okoseszközökkel, észre sem veszik, hogy mennyit használják őket. Könnyen átcsúsznak akár a függőség leheletvékony határán is... Van, aki szabályos elvonási tüneteket produkál, ha nincs a kezében a smartphone. 
Ami a felnőtteknek a hírportál, az a tiniknek a Facebook, Pinterest, Instagram és társai. Egy darabig ez teljesen rendben van, hiszen az oldalak közösséget építenek, beszédtémát adnak, véleményt cserélnek rajtuk a fiatalok. Országhatárokat eltörölve beszélgethetnek bárkivel. Ezekről az oldalakról tájékozódnak, falják a képeket, információkat. Apropó, képek: pont azért tudják már babaként jól kezelni a kütyüket, mert érintőképernyővel és ikonokkal találkoznak. Nem kell olvasni, csak megjegyezni, felismerni a kis logót. A Z és Alfa generációsok képekben gondolkoznak, képekből értenek.

De az már "nem rendeltetésszerű használat", amikor valaki a baráti ölelések helyett csak a like-okat számolgatja. Amikor percenkét (többször) csekkolja, hogy hány követője és szívecskéje van. Amikor már alig tud szóban beszélni, mert egyfolytában csak rövidítéseket és emotikonokat használ. (Mennyivel egyszerűbb egy rajzolt fejet beilleszteni, mint megfogalmazni az érzéseinket!) 

Az iskoláskor egyik legfontosabb motívuma, hogy a gyerekek tetszeni akarnak egymásnak, a tanároknak, a kiszemelt lánynak/fiúnak. Törekszenek rá, hogy a csapat, banda, klikk teljes értékű tagjai legyenek. Örülnek, ha vannak barátaik. 
Ez az elismerés iránti igény és a facebook érdekes kombináció a XXI. századi iskolások életében. Szinte minden osztályban akad valaki, aki a neten szeret kicsit színesebben élni, mint a valóságban... Nem saját fotókat tölt fel, vagy ha a képek sajátok is, direkt olyan szögből készíti, olyan kommentet ír, ami sokkal izgalmasabbá teszi őket. Jó példa erre a láb-szelfi (ez a "hivatalos" neve?). 

A fotósból alig látszik valami, mégis nagyon hatásos a kép. Dokumentál egy eseményt, életérzést közvetít, divatos, vicces, akár meghökkentő is lehet - tehát egy kamasz szemével tökéletes. Könnyen irigykedhetnek a többiek, hogy milyen izgalmas élete van X-nek és Y-nak. 

KÍSÉRLET A FACEBOOKON 

Az új kor egyik, félig vicces félig komoly mondása szerint "Ami nincs fent a facebook-on, az meg sem történt." (Akkor aki nincs fent, az nem is létezik?) És vajon ami fent van, az tényleg megtörtént? Ezen a kérdésen gondolkodtam, mikor szegény facebook ismerőseimet kísérleti alanyként használtam pár napig. Utólag is elnézést kérek tőlük!
Létrehoztam egy "Világjárás" című albumot, és feltöltöttem néhány utazós képet. Azt is megjelöltem, hogy hol kattintottam.

Ennek például azt a címet adtam: "Francia tengerpart, francia gyereknevelés". A kép Nizzában készült. Az album tanúsága szerint pedig Írországban és Olaszországban is jártunk. 

Az első like 30 másodperc után megérkezett, tehát még egy percet sem kellett várni. Ezt követte a többi kedvelés, kedves hozzászólás, szívecske... Ezeket nagyon köszönöm, de be kell vallanom, hogy valójában:

KI SEM MOZDULTAM OTTHONRÓL. 

Minden kép a lakásban, a teraszon, vagy a kertben készült. 

Az ismerőseim cseppet sem kételkedtek benne, hogy egy éven belül három külföldi országban is jártunk. Miért kételkedtek volna? Hiszen még kép is készült az utazásokról... 

A gyerekek és kamaszok is elhiszik, hogy amit a világhálón találnak, az mind igaz. Ha pedig már nem csak nézik vagy olvassák, hanem alkotják is a tartalmat, nagyon csábító, hogy elrugaszkodjanak a valóságtól. A like-vadászat hevében csak pár kattintás az egész. Bárhova becsekkolhatnak, jelezhetik, hogy éppen hol járnak. (Gondolatban.) 

Az aktívabbak egy sor képet töltenek fel, a szemlélődők inkább csak pörgetik a hírfolyamot és vágyakoznak. Sokszor nem létező dolgok iránt... 

Az internet varázslatos találmány, nem lehet (és nem is szabad) eltiltani tőle a "mai fiatalokat". Ha tiltjuk, még vonzóbb lesz, és biztosan megtalálják rá a módot, hogy használják. Használják is, hiszen fantasztikus lehetőségeket rejt! 
Viszont a kínálat olyan széles, hogy meg kell tanítanunk a gyerekeket szűrni. Kérdezni. Utánajárni. Mértéket tartani. 
És lájkolni a valóságot is.

Czecz Fruzsina, pszichológus 

Ha szívesen olvasol gyereknevelési témákban, kattints a gyerekkelvagyok.net-re, és csatlakozz a "Gyerekkel vagyok" csapathoz a facebook-on is!