A titkos örökbefogadás folyamatában járunk. Már túl az illesztésen – a gyermek számára megkerestük a nyilvántartott, érvényes alkalmassági határozattal rendelkező, soron következő bejelentkezők közül azt, aki a legoptimálisabb lenne az illesztő team véleménye alapján a gyermek aktualizált személyiségvizsgálatában feltárt egyéni szükségleteinek minél teljesebb kielégítéséhez. Megtörtént a kiajánlás, megszületett a döntés az örökbe fogadni szándékozó családban, bólintottak, nyilatkoznak, tovább lépnének. Ők is szeretnék, pont ezt a gyermeket, ráfordulhat a csapat a célegyenesre. Megtörténnek a konkrét időpont egyeztetések, általában a nevelőszülő lakása a fő helyszín, elkezdődhet a személyes kapcsolat kialakítása.

Meddig tart maga a barátkoztatás? Az örökbefogadást megelőző barátkozás konkrét időtartama több tényező együttes játékán múlhat, az általánosan érvényes útmutatók és protokollok kidolgozása, az egységesítési törekvések rendre megtörnek az egyéni és a helyi sajátosságokon. A reális és realista elgondolások szerint a gyermek életkora, személyiségállapota, a leendő szülők lakóhelyének távolsága játssza a vezető szerepet abban, ki meddig és milyen előremutató, kapcsolati fejlődést implikáló ütemben barátkozik.

Mielőtt elhinnénk, hogy ez ilyen egyszerű, nyugodtan adjuk hozzá az általános bizonytalansági tényezőket minden irányból, hiszen a szakszolgálatok tevékenysége is emberi munkán, jellemen, tervezésen és elképzeléseken alapul, és pont úgy nincs két egyforma örökbefogadási tanácsadó, ahogy gyermekvédelmi gyám, pszichológus és nevelőszülő sincs kettő egyforma. Persze legtöbbször nem is sírdogálnánk az uniformizált megoldások és a betűről betűre országszerte megegyező iratsablonok után, megelégednénk azzal is, ha a sűrű elvándorlástól függetlenül a munkatársról munkatársra hagyományozódó eljárásmód nagy vonalakban emberséges, átlagos emberek részvételével kivitelezhető és viszonylagosan átlátható maradhatna.

A barátkozásra szokásosan javasolt időtartam a négy-öt naptól a két-három hétig terjed. Értelemszerűen az egészen kicsi gyermekek, csecsemők „barátkozása” rövidebb, néhány nap alatt a leendő anya és apa gondosan megnézi, gyakorolja és átveszi az alapvető gondozási tevékenységeket, itt sokkal kevésbé hangsúlyos, hogy a kicsi legalább egy odalátogatással (vagy a külföldi párok esetében az előre megküldött fényképalbum nézegetése során, a fotók alapján) valamilyen szinten megismerkedjen a jövendő lakhelyével.

Érdekes módon a szakszolgálatok többsége által tiszteletben tartott aktuális elképzelésekre alapozva, a mostani gyakorlat majdnem ugyanilyen rövid barátkozási időt, 5-7 napot hagy a külföldi párokkal folyó nemzetközi örökbefogadási ügyekben. Ennek kapcsán nagy vonalakban 3-9 éves, testi-, értelmi-, érzelmi fejlődésében kissé vagy nagyon elmaradt gyermekről és esetleg a testvéreiről, valamint a hozzájuk érkezett idegen ajkú házaspárról gondolkozunk.

Ehhez képest a belföldi párok néha hosszú hetekig, vagy ennél jóval tovább is oda-vissza utazgatnak, sokszor az ország egyik végéből a másikba barátkozni. Különösen akkor, ha közbejön a szokásos nyári vagy téli szabadságolások ideje, és ha a pár, dolgozók lévén, eleinte főleg csak hétvégén tud odautazni (ha sikerül a két oldal időbeosztását jól egyeztetni, ha van kocsijuk, stb.).

A barátkozás célja természetesen a megismerkedés, a gyermek és az ő örökbefogadását célzó felnőttek közelebb kerülése, a bizalmi viszony, a pozitív érzelmi kötelék kiépítésének megkezdése. Ebben a fokozatosan csökkenő felügyelet mellett zajló folyamatban nagyon fontos támogató, irányító, tájékoztató és katalizátor szerep jut a nevelőszülőnek.

Mialatt fokozatosan, nyugodtan, egyre több gondozási területrészről háttérbe húzódik és visszavonul, jelenléte a gyermek számára egyértelmű, biztonságos kapaszkodót, hátországot kell, hogy nyújtson, a kicsinek az új szülőkkel való kölcsönös, stabil kapcsolat kialakítása felé vezető helyzetekben.

A nevelőszülő az, aki a gyermek eddigi történetébe beépült, és most egészen hiteles, „belső” segítséget tud adni az örökbefogadást célzó felnőtteknek, arra vonatkozóan, mit és hogyan érdemes tenni a bizalmi kapcsolat mielőbbi, megfelelő kialakításáért. Átadhatja a gyakorlatba ültetett és bevált információit a gyermekre vonatkozó egyéni napirend, a személyre szabott gondozás-nevelés, a kellő fejlesztési terv egészen részletekbe menő elemeiről. A kicsi önellátási tevékenységekben való aktivitásáról, a vérmérsékletéről, sajátos preferenciáiról, a kedvenc időtöltéseiről és különös szokásairól is. A nevelőszülő át kell, hogy adja a gondozás korábbi szakaszaiban megismert töredék történeteket (jó esetben egy élettörténeti könyv alakjában) a gyermek múltjáról és a hozzá kapcsolódó vér szerinti családról. Mindezt úgy, olyan szerencsésen időzítve és olyan semlegesen tálalva, hogy sem a gyermek, sem a vele ismerkedő felnőtt ne érezze azt senkire nézve sem bántónak, leértékelőnek vagy megítélőnek.

Bonyolultnak hangzik? Igen. Mondta valaki, hogy ez könnyű lesz? Nem hiszem.

A nevelőszülőség egyik, talán a legnehezebb feladata a jól elengedés.

A másik a jól befogadás, a harmadik a jól megtartás – röviden, övék minden tiszteletem, mármint a nevelőszülők közül azoké, akik tényleg szívvel lélekkel teszik a dolgukat, és ahogy az a nagy könyvben meg van írva, folyamatosan a gyermek mindenek felett álló érdeke lebeg a szemük előtt.

Valamikor valakik azt állították, hogy egyszerű lesz ezt megtenni? Kizárt.

Azt ígérte bárki, hogy egy általunk nevelt és természetesen eközben mélyen megszeretett gyermek elengedését meg lehet úszni könnyfacsaró helyzetek és pillanatnyilag bennakadt lélegzetek nélkül? Ha valaki jól csinálja, nem gondolnám.

Az országos tapasztalatcserét évek óta biztosító és lehetővé tevő örökbefogadási Szakmai Műhely alkalmakon rá- rácsodálkozunk az ezzel az ideális és optimista elképzeléssel szöges ellentétben álló szélsőséges példákra. Legutóbb arra, hogy mi történik akkor, amikor a nevelőszülő nem hajlandó elengedni a gyermeket és némi aknamunkával eléri, hogy a barátkozás ideje alaposan megnyúljon, majd egy jól irányzott zsarolással azt is, hogy a kötelező gondozás 30 napos időtartama alatt is hetenként vissza kelljen menni őhozzá látogatóba. Az örökbefogadás ott most elúszni látszik. Csak én gondolom azt, hogy tudom, ki ebben a hunyó?

Szabóné Erdős Gyöngyi pszichológus

Ha tetszett, kövesd a Lelkizóna facebook oldalát, hogy ne maradj le a legfrissebb cikkekről! 

Lelkizóna írások a hét minden napjára: pozitív pszichológia - szubjektíven.