Az asszertíven kommunikáló, eredményeit kellő magabiztossággal bemutató nő sok esetben még a törtetés és férfias viselkedés benyomását kelti kultúránkban. Holott a jó diplomáciai érzékkel ötvözött elegáns önmenedzsment elengedhetetlen ahhoz, hogy kibontakoztassuk a tehetségünket és előrelépjünk a hivatásunkban – férfiak és nők számára egyaránt.

A kulturális normák béklyójában

A magyar kultúra mind a férfiak, mind a nők számára előírja: „Ne kérkedj!” Éppen ezért sokan gátlásokkal küzdenek, amikor az eredményeikről és a képességeikről kell beszélniük egy állásinterjún vagy más helyzetekben. Sokan azt tanultuk, hogy persze, fontos, hogy az ember jól teljesítsen, de az eredményeit ne kürtölje szét a nagyvilágban. Ehhez hozzáadva, hogy a nők számára hagyományos elvárás, hogy legyenek szerények, és a társalgás során inkább figyelmesen hallgassanak, elmésségeket nem illik mondaniuk, akkor érthető, hogy sok nő azért nem éri el szakmai céljait, mert nem tud átlépni a kulturális korlátokon.

Arról nem is beszélve, hogy azok, akik a „ne kérkedj!” parancsot követve nem osztják meg másokkal az eredményeiket, kevésbé tudnak büszkék lenni arra, amit elértek – a büszkeség érzését sokszor az segít megtapasztalni, ha mások azt mondják: „bravó, gratulálok!”, vagyis az eredményességünket mások tükrözik igazán vissza. S ezzel egy nagyon fontos motiváló erőtől fosztják meg magukat.

Ha nem mondod el, honnan tudják?

Sokan kiteszik a lelküket is a cégnél, dolgoznak naponta 9-10 órát rendkívüli szorgalommal, mert azt hiszik, ez hozza majd meg az előrejutást. És rettentően dühíti őket, ha aztán mások kapják az előléptetést. Ám hiába olyan szorgalmasak és ügyesek, ha adott esetben erről nem tudnak a magasabb pozícióban lévő kulcsszemélyek… Ezért rendkívül fontos, hogy elegáns stílusban hírt adjunk arról, milyen projekteken dolgozunk, és ezek milyen eredményeket hoznak – különben egész egyszerűen senki nem fog erről tudni, és így nem is veheti számításba.

Molly D. Shepard és Jane K. Stimmler, az üzleti világban jártas amerikai szerzők, hasonló problémákat azonosítottak az amerikai nagyvállalatoknál dolgozó nőknél, mint amikkel bármelyik Magyarországon élő nő küzd a szakmai előmenetele kapcsán: hiányosságaik vannak a képességeik és eredményeik bemutatása, az asszertív kommunikáció és a szakmai szövetségi hálózatok kialakítása terén. Breaking into the Boys' Club című könyvükben számos tanácsot olvastam, amit magam is igyekszem megfogadni. Íme közülük néhány:

1. Csiszold a kommunikációs stílusodat!

A nőknek szerte a világon inkább az a szerepük a társas helyzetekben, hogy figyelmesen hallgassanak, és általában hagyják, hogy a másik fél beszéljen, nyilvánítson véleményt először. Ám ezt egy férfijogú társadalomban passzivitásként és a részvétel hiányaként értelmezik – vagyis az így kommunikáló, pontosabban valójában nem kommunikáló nőt nem tekintik valódi ható és hatni képes ágensnek. Ám ennek fordítottja sem gyümölcsöző: a túl hangosan, szinte kiabálva beszélő nő – aki így akarja elérni, hogy meghallják –, ellenérzéseket kelt éles, „letámadó” stílusával.

A nőknek meg kell tanulniuk oly módon megnyilatkozni, hogy egyik szélsőségbe se essenek bele. A következőkre figyeljünk:

• Ha részt akarunk venni egy beszélgetésben, kapcsolódjunk be minél előbb, és ne csak bólogatással, hanem magvas gondolatok kinyilvánításával.

• Ha véleményt nyilvánítunk, ne magyarázzuk túl a dolgokat, hanem tárgyilagosan és célratörően fogalmazzunk. Kerüljük az olyan töltelékszavakat, amik mások egyetértésére vonatkozó igényt fejeznek ki (pl. „ugye?”, „te is így gondolod?”). Ez ugyanis bizonytalankodásnak hat.

• Keressük meg azt a hangszínt és hangerőt, ami nem túl halk és lágy – ez motyogásként hat –, de nem is túl erős – mint a rikácsolás. Azt a hangerőt, amire már odafigyelnek és kellő súlyt kölcsönöz a jelenlétünknek, de nem is taszító. Ez természetesen más lesz egy nagy meetingen, és más egy néhány fős beszélgetésben – vegyük figyelembe a társas helyzetet. Figyeljünk a beszélgetőpartnerünk, hallgatóságunk reakcióira, és látni fogjuk az eredményt.

2. Elegánsan ejts szót az eredményeidről!

Ahogy írtam, az eredmények elrejtése a nagyközönség elől azzal egyenlő, mintha nem értünk volna el semmit. De ennek ellentéte sem hozza meg a kívánt hatást: amikor valaki – mondhatni, túllépve a kulturális korlátokon – egy órán keresztül sorolja az eredményeit.

Ha van néhány jó sztorink, anekdotánk a munkánkkal kapcsolatban, bátran elmesélhetjük, és ezek jó lehetőséget adnak arra, hogy mellesleg megemlítsünk néhány olyan projektet, amire büszkék vagyunk.

Emellett érdemes csiszolni a szófordulatainkat. A dicsekvés és önteltség, valamint az elegáns önbemutatás között csak árnyalatnyi – pontosabban: néhány szónyi – a különbség… ám egészen nyilvánvaló!

Önteltség: „Nyélbe ütöttem ezt az üzletet…”
Elegáns önbemutatás: „A kollégáimmal együtt / A teammel közösen összehoztuk ezt az üzletet…”
(Az esetek 99%-ában az eredmény mögött csapatmunka áll. Aki ezt nem ismeri fel, az bizony nem vív ki sem elismerést, sem rokonszenvet!)

Önteltség: „A legjobb módja annak, hogy…”
Elegáns önbemutatás: „Nekem az vált be, hogy…”

Önteltség: „Csináld úgy, hogy…”
Elegáns önbemutatás: „Nálam nagyon jó dolog sült ki ebből, esetleg próbáld meg…”

Önteltség: „Én vagyok a legjobb jelölt erre a pozícióra…”
Elegáns önbemutatás: „Azt gondolom, hogy minden szükséges képességgel rendelkezem ehhez a pozícióhoz…”

Önteltség: „Nem tudták volna megcsinálni nélkülem…”
Elegáns önbemutatás: „Örömmel töltött el, hogy fontos szerepet vállalhattam ebben a munkában…”

Még valami: nem árt, ha ezeket a szófordulatokat nemcsak külső mázként használjuk, hanem a belső attitűdünket is tükrözik: „Igen, fontos dolgokkal járulok hozzá a világhoz, de másokkal együtt teszem ezt, tisztában vagyok azzal, hogy mások is hozzáteszik a magukét, és ezt megtisztelem.”

3. Építs kapcsolatokat – azaz barátkozz!

Általában az emberek lemondóan jegyzik meg, hogy minden a kapcsolatokon múlik. Ez a világ minden táján igaz, és erre csak egyféleképpen reagálhatunk: bővítjük az ismeretségi hálónkat. Nem elsősorban úgy, hogy érdekalapon közel férkőzünk bizonyos emberekhez, és haverkodni próbálunk velük (ez sokszor átlátszó és visszatetsző), hanem inkább úgy, hogy nyitottan tekintünk az új ismeretségekre, szívesen elbeszélgetünk másokkal arról, hogy mivel foglalkoznak és milyen közegekben vannak benne (egyúttal ezt mi is megosztjuk magunkról a fentebb bemutatott módokon). És igen, lehet, hogy ezek a kapcsolatok egyszer előrevihetnek a szakmai utunkon. Sokak számára nem egyértelmű (és nekem is a közelmúltban esett le), hogy a hivatás/karrier része az is, hogy időnként megiszunk egy kávét/teát olyanokkal, akikkel talán nem csinálunk programot magánemberként, de azonos a szakmai érdeklődésünk és azonos elvek, értékek mentén gondolkodunk. Túl azon, hogy ezek az alkalmak rendszerint nagyon lelkesítőek és pozitívak, általuk több szállal kapcsolódunk a – szakmai – világhoz is.

Molly D. Shepard és Jane K. Stimmler szerint azonban az előrejutáshoz még valami szükséges: annak felmérése, hogy ki lendíthet minket előre a szakmai úton, és ki az, aki gátolhat. Ennek felmérése emberismeretet és jó helyzetértékelő képességet igényel, és része az is, hogy mögé látunk annak, amit az emberek mutatnak magukról, valamint hogy feltérképezzük, ki kivel milyen kapcsolatban áll (ki kivel jár edzeni, ebédelni, ki kivel dolgozott már együtt, és ki kivel járt iskolába).

Ezen a ponton elérkeztünk az elegáns önbemutatástól oda, ahol a diplomáciai érzék, a szövetségépítési készség és önmagunk pozicionálása a lecke… Talán reflexszerűen úgy érezzük, hogy ez már tényleg törtetés. De a helyzet az, hogy nem. A helyzet az, hogy ezek azok a játékszabályok, amelyek mentén a nagybetűs életben és különösen a munka világában játszani kell.

Szabó Elvira

További írásait – külső és belső utazásokról szóló történeteit, valamint publikált szépirodalmi szövegeit – az ElviraSzabo.com weboldalon találod. Iratkozz fel a weboldal hírlevelére, hogy értesülj a friss megjelenésekről!

Kövesd a szerzőt a közösségi médiában:
Facebook: Vargabetűk – egy oldal azoknak, akik szívesen indulnak külső és belső utazásokra
Instagram: elvira_szabo_

A cikkhez felhasznált irodalom:
Molly D. Shepard – Jane K. Stimmler: Breaking into the Boys' Club. The Complete Guide for Women to Get Ahead in Business. Taylor Trade Publishing, 2014.