A halál és a lányka Schubert csodálatosan szívbemarkoló zeneműve, de mai történet nem a zenéről szól, egyszerűen csak a halálról és a lánykáról. 3 perc, 3 kérdés egy 3 éves gyermek szájából.

- Anya, a nagyiék meg fognak halni?

- Anya, te is meg fogsz halni?

- Anya, és akkor én is meg fogok halni?

 Az első kérdésnél az Anya hátán már végigfut a hideg, a másodiknál már a gombóc ott van a torkában, a harmadiknál pedig a sírás fojtogatja és életében talán először annyira, de annyira szeretne hazudni, nem lehet! Minden gyermek életében elérkeznek ezek a kérdések, akár egy személyesen megélt veszteség, akár egy esemény, egy ünnep kapcsán és néha meg egyszerűen csak úgy a semmiből, elalvás előtt meglepve a gyanútlan szülőt.                                                                                                                                          

A válaszok ideológiai, vagy vallási tartalma természetesen nagyon személyes, de a téma szorongató, sőt szorongást keltő volta már kevésbé az. Érdemes átgondolni a válaszainkat - és lélekben felkészülni arra, amire igazság szerint talán nem lehet felkészülni - hisz gyermekünk érzelmi fejlődésében meghatározó lehet, ahogyan a halálról beszélünk vele.

Szavak kontra tekintetek

A gyermekek – bár néha szeretnénk ezt hinni – nem annyira szavainkat vésik az eszükbe, sokkal inkább a viselkedést, amit tőlünk látnak. Nem az elhangzottakat  értik meg, hanem gesztusainkat és érzelmi állapotainkat kódolják és az üzenetek valódi tartalma hat rájuk. Ez a nevelés bármely kérdésére igaz, nincs ez máshogy akkor sem, ha a halálról kérdeznek. Hiába a nagy mosoly és a lerázó megnyugtatás, a gyerek érzi a félelmünket és óhatatlanul megzavarja ez az ellentmondás. Merjünk hitelesnek lenni, merjük felvállalni azt, hogy a szeretteink elvesztése nekünk is fájdalmas, és nehéz kérdés. Talán meglepő, de sokkal megnyugtatóbb ez a gyermek számára, mint amikor érzi a hamisságot.

Mondj igazat!  

Sok szülő gondolja azt, hogy a gyermeke kicsi még ahhoz, hogy ilyen nehéz kérdésekről beszéljen vele. Ha a gyermek felteszi a kérdést, akkor nem kicsi hozzá! A halálról beszélni egészen máshogy lehet persze egy 3, 6,vagy épp 12 éves gyermekkel, de ha a kérdés elhangzott, akkor válaszolni kell…ráadásul az igazat, már csak azért is, mert jobb, ha tőlünk kap válaszokat, mintha maga gyártana – sokszor lényegesen ijesztőbb magyarázatokat. Közhely, hogy „a gyermek csak kicsi, nem hülye” – de nagyon igaz. Ne higgyük azt, hogy nem fog elgondolkodni azon, hogy – és ismétlem érzelmileg sokkal megterhelőbb válaszokat fantáziálni – vajon miért hal meg más gyerek nagymamája és az övé miért nem fog..anya szerint.

Félreérthető válaszok

A hitelesség és az igazmondás mellett talán már könnyebb feladatot jelent a pontos megfogalmazás. Ne akarjunk gyorsan túl lenni a kérdéseken és odavetett válaszokkal megúszni a helyzetet.  Az olyan mondatok, mint a „papa beteg volt, azért halt meg”, vagy a „doktor bácsi nem tudott rajta segíteni” előhívhatnak egy kicsi gyermekben olyan, önmagára vonatkoztatott félelmeket, hogy talán ő is meghalhat, ha legközelebb náthás lesz, mert talán rajta sem tud majd segíteni a doktor bácsi.

Befejezés helyett

- Anya, de én azt akarom, hogy te mindig velem legyél!

- Úgy is lesz Kicsim, úgy is lesz. Mindig ott leszek veled… a szívedben.

 Kovács Szilvia, tanácsadó szakpszichológus

A szerző további írásait a Kreatív pszichológia blogon olvashatod.

Ha tetszett, kövesd a Lelkizóna facebook oldalát, hogy ne maradj le a legfrissebb cikkekről! Lelkizóna: hét szerző írásai a hét minden napjára: pozitív pszichológia - szubjektíven.