2018. dec 15.

8 óra munka, 8 óra pihenés...

írta: Éva28
8 óra munka, 8 óra pihenés...

blacksmith-2740128_960_720.jpg

Nézzétek el nekem, hogy itt a karácsonyvárás szép időszakában még egy kicsit 'munkásra', magunkba-nézősre akarlak hangolni titeket!

Értetek teszem! Azért, hogy jobb legyen nektek! Mondjam azt, hogy mert megérdemlitek? Elcsépelt, de ha már leírtam, maradjon.

 girl-1245773_960_720.jpg

8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás?

A napokban többször is hallottam hivatkozásokat a Beatrice ’klasszikusára’. Ma már ugyan sokkal kevesebben jönnek ki a gyárból, talán a kocsmába is kevesebben térnek be munka után (vagy ma már kávézónak hívják?), de az is biztos, hogy az akkor, a maga idejében polgárpukkasztó szöveg ma már nem verné ki a biztosítékot úgy, mint tette annak idején, a hetvenes, nyolcvanas években. Ma sokkal szabadabbak vagyunk, mehetünk bárhová, a lehetőségeink tárháza minden téren kinyílt. Ez persze nem jelent mindig nagy könnyebbséget, érezhetjük ma is magunkat rabszolgának, kiszolgáltatottnak, meg nem becsültnek, de legalább jogunkban áll ezen elgondolkodni, és tenni annak érdekében, hogy javuljon a saját helyzetünk.

Az, hogy ki mennyit dolgozik és a napból hány órát tölt munkával, pihenéssel, töltődéssel, legalább annyira aktuális téma, mint az, hogy egyáltalán mit tekintsünk, mit tekinthetünk munkának.

Te mikor dolgozol, mit és mennyit?

Mit mond erre egy nő (vagy férfi), aki a munka mellett ellátja a háztartást, gyerekeket nevel? Minek számít az az idő, amikor órákat utazunk oda-vissza a munkahelyre? Ha az nem munka, akkor minek számít: pihenésnek vagy szórakozásnak?

Minek érzi azt valaki, hogy éli meg, amikor munkaidő után megy az idős szüleihez, bevásárol nekik, rendet rak náluk, aki ápolja a beteg családtagját, aki kertet művel, aki társadalmi munkában, civilként dolgozik, mondjuk ételt oszt, vagy korrepetál hátrányos helyzetű gyerekeket, családoknak segít, megjavítja a szomszéd lefolyóját, elsöpri a havat a lakatlan szomszéd ház előtt is?

Mennyit dolgozik egy pedagógus? Annyit, amennyit az iskolában tölt? Tudjuk jól, az igazi jó tanárok az órára való készüléssel is sok időt töltenek, folyamatosan képzik magukat.

Mennyit dolgozik a művész, aki elvileg a hobbijának él, de ahhoz sok egyéb tevékenység is kapcsolódik. Honnan és meddig munka, illetve mikortól számít inkább szórakozásnak, élvezetnek?

 balance-110850_960_720_1.jpg 

Flowban

A héten voltam egy érdekes programon (CHN - Coachok Határok Nélkül rendezésében), ahol arról volt szó, hogyan lehet megtalálni a munkánkban azt a bizonyos flow-t. A Corvinus Egyetem professzora, Buzády Zoltán elmesélte, hogyan született meg az a módszer közösen a flow elmélet atyjával, Csíkszentmihályi Mihállyal, melynek lényege, hogy megtalálják, kinél mi szükséges ahhoz, hogy elérje ezt a célt. Ez nem csak attól függ, mi a munkánk, hanem a körülményektől, aktuális lelkiállapotunktól, a visszajelzésektől, sok egyéb személyes és a körülmények adta tényezőtől. Az könnyen belátható, hogy egy vezető számára sokat segíthet, ha ezekkel tisztában van, ha ismeri annyira a beosztottjait, hogy tudja, mikor várhat el tőlük maximális teljesítményt, mi szükséges a motivációjuk megtalálásához, a megfelelő motivációs szint fenntartásához.

Erről jutott eszembe, hogy megkérdezzem: ti belegondoltatok már abba, hogy a munkátokban mikor és hogyan találjátok meg a személyes flow-tokat? Egyáltalán: van ennek realitása? Vagy a személyiségetekből, általatok kedvelt tevékenységektől olyannyira távol van a munkátok, hogy ennek egyáltalán nincs, nem is lehet esélye?

Egyáltalán: van olyan tevékenység, amiben bármikor, bárhol már sikerült megtalálnotok azt a flow-szerű élményt, amikor nem számított semmi, repült az idő és teljesen átadtátok magatokat annak a tevékenységnek, amit végeztetek?

Azoknak a legnehezebb a dolguk, akik erre azt utolsó kérdésre nem-mel válaszolnak. Náluk nagyon el vannak temetve a saját vágyak, a személyes kvalitások. Nem sok sikerélményt élhettek meg. Legtöbben tudjuk, hogy mire vágyunk, érezzük, miben vagyunk jók. Merem remélni, a többség törekszik is arra, hogy eleget tegyen a vágyainak, és időnként sikerül megélnie a flow-t. De azt is érezzük, elfogadjuk, hogy lehetetlen elvárás lenne, ha azt várnánk, folyamatosan meglegyen ez az állapot, hogy mindig flow-ban legyünk.

Az igazi flow kreatív dolog. Nem egyszerűen egy sematikus, mechanikus tevékenység (még ha néha az is jól tud esni - főleg egy intenzív szellemi munka után - például még egy mosogatás, vagy egy fűnyírás is hihetetlen jó élmény lehet). De a valódi flow az, amikor kihívás is van a dologban, és a képességeknek megfelelő kihívással találkozva kerülhet az elme olyan állapotba, amiben elmerülhet, feloldódhat és ami egyben tölti is, energetizálja. Legnyilvánvalóbb ellentétei ennek az unalom és a szorongás.

Mondhatja valaki, hiába tudom én, miben találom meg a flow-t, abból nem tudok megélni, azért nem fizetnek. Ezt lehet, hogy elhamarkodottan jelentik ki sokan, hiszen biztos lenne mód arra, hogy az általuk végzett munkát, tevékenységet közelítsék ahhoz, amiben megélhetik azt a bizonyosat.

Sokan – akár nem is tudatosan, de mégis - épp ennek következtében váltanak karriert, hagynak fel a régi munkával. Sokszor már csak akkor, amikor teljesen kiégtek, már az életükért küzdenek, belebetegedtek a korábbi munkájukba.

Hol keressük?

Csíkszentmihályi Mihály Barbara Schneider szociológus kutatótársával az Életre hangolva /A felnőtté válás útvesztői/ című könyükben mutatják be egy amerikai fiatalokkal végzett felmérésük eredményét, legfőbb következtetéseiket. A fiatalok, akikkel beszélgettek, széleskörűen reprezentálták az amerikai társadalmat, mert a jövő tudósait képző elitiskoláktól a leghírhedtebb oktatási intézményekig minden helyről képviselték korosztályukat. Eredményeik elemzése során kiemelt figyelmet fordítottak Csíkszentmihályi flow elméletére, mely szerint az értelmes időtöltés során szerzett pozitív élmények segítenek később örömet találni a munkában.

Ebből idézek két érdekes részt (mellesleg erre érezhetett rá, korát meghazudtolva Nagy Feró is a fenti sláger szövegírása közben, amikor a pihenést és szórakozást kihangsúlyozta ott, akkor, a szocialista tervgazdálkodás viszonyai közepette is):

„Alighanem olyan fajt tisztelünk magunkban, melynek a fejlődése során sikerült két sor ellentétes irányú genetikai instrukcióból a lehető legtöbbet kihozni. Egyrészt – energiáinkkal való takarékoskodás és feltöltődésünk érdekében – szeretjük a pihenést, a kényelmet, és a könnyű megoldásokat. Idegrendszerünk felépítésénél fogva élvezi a tétlenséget, és ez a hajlam őseinket igencsak segítette a túlélésben. Másrészt szeretünk célok felé is törekedni. Testünket-lelkünket latba vetni nehéz feladatok megoldása érdekében. Mindkét stratégia hasznos és fontos eszköze a túlélésnek. Az első arra ösztökél bennünket, hogy a nyugalmat keressük, a másik pedig arra sarkall, hogy rúgjuk fel a meglévő állapotot. Ezért vagyunk hajlandóak oly sokan oly sokat áldozni, néha még az életünket is kockára tenni ismeretlen dolgok megismerése, új gondolatok és eljárások megteremtése érdekében, vagy hogy tökéletes szintre fejlesszük valamely tulajdonságunkat. Az a társadalom, amely nem talál többé a kemény munkában örömöt, hanyatlásra van ítélve.”

A jutalmazásról, motivációról:

„A motiváció felmérésére azt kérdeztük a diákoktól, milyen jutalmat, javadalmazást várnak, amikor „nehéz feladatot” kapnak, és hogyan vélekednek a jövőről. Az elvárt jutalom három fő kategóriába sorolható. Az első a belső jutalom, ami a tevékenységből magából következik. Azért sportolunk, zenélünk, művészkedünk, sőt oldunk meg matematikai, fizikai, kémiai feladatokat, rakunk téglát vagy kertészkedünk, mert élvezzük ezt a tevékenységet, mert hajt a kíváncsiság, és nem azért, mert jutalmat kapunk érte. A másikfajta jutalom külső indíttatású, amibe beletartozik az adott tevékenységért kapott pénz és státus, akár szereti az ember a munkáját, akár nem. Társadalmunkban az állások többségét inkább külső, mint belső indíttatásból töltik be. A motiváció harmadik fő forrása a társadalmi jutalom. Ide tartoznak azok a dolgok, amelyekért mások tisztelik az embert. A megfelelés nyomása a legtöbb keleti kultúrában erős, és az Egyesült Államokban is erősebb, mint azt be merjük vallani magunknak…. Egészséges társadalomban a munkának mind a három jutalmat biztosítania kell.”

Tehát a bűvös hármas: belső elégedettség - külső visszajelzés, elismerés - társadalmi érték.

Visszatérve a 'rock-klasszikusra': ebből is látszik, hogy az akkori rendszer nem volt egy egészséges társadalmi berendezkedés, hisz sokan nem találták meg a munkában ezeket a jutalmakat. Jó, ha néha-néha fellelhető volt belőle valami (valójában inkább mind valamilyen torz formában működött, úgy csinált mindenki, mintha...). Lássuk be, ma sokkal-sokkal jobb a helyzet! Rengeteg lehetőségünk van, sokkal rugalmasabban választhatunk szakmák, iskolák, lakóhely, vállalatméret, saját vállalkozás – alkalmazotti lét, ország között, sőt, még munkanélküliek is lehetünk, ami a múlt rendszerben büntetendő dolog volt.

Tehát, ha egyszerűen akarnék fogalmazni, összefoglalóan azt javasolnám:

- Olyan munkát keress magadnak, amiben vannak olyan feladatok, tevékenységek, amelyeket nagyon szívesen csinálsz, amiben érzed, hogy jó vagy, ami a Te számodra tényleg testreszabott (ha van ilyen, könnyű elvégezni a hozzá kapcsolódó, kevésbé élvezetes dolgokat is).

- Olyan munkahelyet keress, ahol megbecsülik a munkádat, ahol többnyire arányos a teljesítmény és az azért kapott jövedelem, olyan főnököt keress, aki nem csak kritizál, de a jó teljesítményt is elismeri, aki tud és akar is visszajelzést adni.

-  Vedd figyelembe, hogy az is fontos, hogy büszke lehess arra, amit csinálsz! Ne kelljen szemlesütve bevallanod, mivel töltöd életed nagy részét, kinek dolgozol, milyen célokért küzdesz nap-mint-nap.

Érettebb fejjel...

Persze ez az egész az életkorunktól is függ. Amíg fiatalok vagyunk, általában nagyobb hangsúlyt adunk az anyagiaknak, részben kényszerből, részben még azt gondoljuk, a pénznek sokkal nagyobb a súlya, a jelentősége. Aztán többségünk ráébred, ez nem biztos, hogy valóban így van, vagy olyan szinten besokallunk a munkánktól, hogy felnyílik a szemünk, ráébredünk, nem minden a pénz, elég a stressz, ideje az önmegvalósításnak, az egészség sokkal fontosabb, stb.

Te kire nézel fel úgy igazán?

  • Arra, akin látod, hogy lelkesen és teljes odaadással végzi a munkáját, legyen az bármi is (kertész, tanár, orvos, író, taxisofőr, bolti eladó, banki alkalmazott, postás)?
  • Arra, akin látod, nagyon sok pénzt kereshet, mert excluzív lakásban, nagy házban él, rengeteget utazik csodás helyekre, menő autókkal jár és a legdrágább ruhákat, ékszereket hordja? Vagy tudod róla, hogy az előző dolgokra ugyan nem nagyon ad, de jól menő vállalkozása, számos befektetése, gigantikus bankbetétje van? /Belelátsz az 'igazi' életébe is? Elégedettnek, boldognak látod őt?/
  • Vagy arra, aki olyan dolgokat visz végbe életében, hogy már most sokan tisztelik, lehet tudni, tevékenysége sokakra hat, sokan tekintik őt példaképnek, tanulnak tőle, az amit csinál, előbbre viszi a társadalmat, a világot? Akit sokan szeretnek?

Tényleg! Kit mondanátok, ha ilyen személyeket keresnénk? (L. Ritók Nóra? Iványi Gábor? a dalai láma vagy a pápa? netán a szomszéd néni, akihez bármikor be lehet adni a gyereket, akinek mindig van otthon egy doboz tejföle, aki soha senkire nem mondana rosszat? Al Ghaui Hesna, vagy D. Tóth Kriszta, akik megmutatták, hogy lehet felelős újságíróknak új életet kezdeniük, felépíteni egy új brand-et?)

Nemrég a britek a leghitelesebb és legpozitívabb (’the most trusted man’) személyiségnek David Attenborough-t választották meg, amit teljesen megértek. Nem a királynőt, nem valamelyik híres színészüket, pedig köztük is vannak izgalmas és hiteles személyiségek, nem a leghíresebb sportolójukat, focistájukat, nem valamelyik - akár sokat adakozó - gazdag honfitársukat, sőt, nem a Beatles valamelyik még élő tagját.

Szóval, gondolkozzatok el, milyen az életetek minősége, mennyire vagytok jó helyen, mennyire van értelme annak, amit csináltok, eleget pihentek-e, töltődtök-e, odafigyeltek-e a gyereketekre, ő mennyire élheti meg vajon a flow-t, vagy már most a mókuskerékben van? …

És min lehetne, mit kellene mihamarabb megváltoztatni!? Itt az új év a nyakunkon! Jó lehetőség!

 

Koskovics Éva

coach

www.kokart.hu

www.treevision.org

 

És itt van egy évkezdetnek, a változtatás elindításához ajánlott program: ha érzed, hogy lenne mit, de nem tudod, hogy vágj bele.

Szólj hozzá

karrier boldogság önismeret coaching karrierépítés coach co