A közfelfogás szerint a lelki egyensúlyt szolgálja, ha derűlátón tekintünk az életre, és abban bízunk, hogy jól jövünk ki a nehéz helyzetekből. Ha pedig a lelki egyensúlyunk rendben, akkor az egészségünk is rendben – vélekednek sokan. Ám optimisták többféleképpen lehetünk, és ez eltérően hathat az immunrendszerünkre.

Szondy Máté pszichológus egy korábbi kutatásában (2004) több, az optimizmus és az immunrendszer közti összefüggéseket tanulmányozó tudományos vizsgálat eredményeit elemezte. Kutatásában annak kívánt utánajárni, hogy az optimizmus – vagyis a pozitív elvárás, illetve ezen elvárást kísérő pozitív hangulat – mely esetekben erősíti, és mely esetekben fogja vissza az immunrendszer működését. Nézzük, mi minden derült ki!

Van esélyem kézben tartani a dolgokat?

Úgy tűnik, ha az ember nyugodt időszakát éli, nincs az életében jelentős konfliktus vagy probléma, ami miatt főhet a feje, akkor az optimizmus inkább erősíti az immunrendszert. Ha azonban jelentős stresszhelyzet alakul ki az életében, akkor már nem ilyen egyértelmű az összefüggés. Ha a stressz tartósan elhúzódik, a problémák nem látszanak megoldódni, az optimista hozzáállás a védekezőrendszer csökkent működésével jár együtt inkább.

Ehhez hasonlóan, ha az ember úgy érzi, egy stresszhelyzetben nincs befolyása a dolgok alakulására, akkor az optimista hozzáállás szintén valamelyest csökkent immunműködéssel járhat együtt. Az, ha egy nehéz helyzetben nincs kontrollunk, önmagában is nagyon nagy stresszt jelent – sokkal nagyobbat, mint ha úgy ítéljük meg, hogy a nehéz körülmények között is van cselekvési lehetőségünk. Az, ha a kontrollvesztés érzését úgy próbáljuk kezelni, hogy abban bízunk, minket szolgál majd a vakszerencse, úgy tűnik, nem is olyan jó stratégia.

Reálisak az elvárásaim?

A kutatók szerint egy adott helyzettel kapcsolatos bizakodás akkor jótékony hatású, és akkor lehet számítani arra, hogy a szervezet egészségére is jó hatással van, ha az egyén megküzdési próbálkozásai sikeresek. Ha azonban erőfeszítései hiábavalónak bizonyulnak, ám ő továbbra is fenntartja pozitív elvárásait, akkor azok jobb esetben „csak” nem helyénvalók, rosszabb esetben az immunrendszer csökkent működéséhez vezethetnek.

Mindezek alapján úgy tűnik, az optimista hozzáállásnak akkor van értelme, ha megfelelő realitásérzékkel párosul. Ha a körülményeket számba véve képesek vagyunk a jó és a rossz kimenetelt, az erőforrásokat és a veszélyeket egyaránt meghatározni, és aktív lépéseket tenni annak érdekében, hogy a jó kimenetel valósuljon meg, az a védekezőrendszerünkre is jótékony hatással van. Ha azonban a figyelmünket eltereljük a lehetséges veszélyekről és negatív következményekről, gyakorlatilag abban bízunk, hogy majdcsak szerencsénk lesz, akkor az optimizmus kevésbé célravezető formáját gyakoroljuk, ami nem szolgálja az immunrendszert.

Irreális optimizmus

Irreális optimizmusnak nevezzük azt, amikor valaki anélkül bízik a jószerencsében, hogy reális oka lenne rá: például amikor azt feltételezi, hogy őt kisebb eséllyel üti el az autó, éri háztartási baleset, mint a hozzá hasonló körülmények között élő embertársait. Vagy amikor valaki azt feltételezi, hogy egy munkahelyi leépítés során őt kisebb eséllyel bocsátják el, mint hasonló pozícióban lévő, hasonlóan kvalifikált társait. Vagy azt feltételezi, hogy kisebb eséllyel kapja el a koronavírust, mint mások, miközben gyakran jár olyan helyre, ahol sok ember gyűlik össze viszonylag kis területen. Az emberi információfeldolgozást számos ilyen kognitív torzítás befolyásolja, melyekről egy korábbi cikkben írtam.

Az optimizmus járhat előnnyel, hiszen a reményteljes hozzáállás és az ebből eredő hatékony és aktív megküzdés javíthatja esélyeinket az életben. Ha azonban az optimista ember figyelmen kívül hagyja a körülmények valós állását, akkor a derűlátás a kárára is lehet, pláne, ha hajlamosabb veszélyeztető módon viselkedni, mondván, csalánba nem üt a mennykő.

Amikor az optimizmus nem segít, akkor mi?

Mihez kezdjünk tartós stresszhelyzetben, amelyre ráadásul nincs ráhatásunk, ha a puszta derűlátás nem célravezető? Ez esetben olyan módszereket érdemes bevetni, amelyekkel kezelni tudjuk a szervezetünk stresszállapotát. A tartós stressz ugyanis csökkent immunműködéshez vezet, ez azonban önmagában optimizmussal nem állítható helyre. A hatásos módszerekről és működésük hátteréről előző cikkemben írtam – elsősorban a rendszeres testmozgást és meditációt javasolják a szakemberek mint olyan eszközöket, amelyekkel megőrizhető a testi-lelki egyensúly a tartós megpróbáltatást jelentő időszakokban is.

Azok a nehézségek, amelyekre ráhatásunk van, egészen más tanulási lehetőséget kínálnak az életben, mint azok, amelyekre nincs. Előbbiek esetében az aktív cselekvés, befolyásolás lehet a jó út, az utóbbiaknál pedig – természetesen az egyéni helyzetet figyelembe véve – az elfogadás és elengedés próbája következhet.

Kapcsolódó cikkek:

• A szervezetünk tudja, mi a teendő járványok esetén – Az immunrendszer és a psziché közti kapcsolat I.
• Használd a tested és az elméd, hogy megőrizd az egészséged stresszes időszakban – Az immunrendszer és a psziché közti kapcsolat II.

Továbbá:

• 5 torzítás, ami rontja a józan ítélőképességet

Szabó Elvira

A szerző pszichológiai témájú Facebook-oldala: Gyökerek és szárnyak

A szerző további írásait – külső és belső utazásokról szóló történeteit, valamint publikált szépirodalmi szövegeit – az ElviraSzabo.com weboldalon találod. Iratkozz fel a weboldal hírlevelére, hogy értesülj a friss megjelenésekről!

Kövesd a szerzőt a közösségi médiában:
Facebook: Vargabetűk – egy oldal azoknak, akik szívesen indulnak külső és belső utazásokra
Instagram: elvira_szabo_

A cikkhez felhasznált irodalom:

Szondy, M. (2004): Optimizmus és immunfunkciók. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 5 (4), 301–319. http://real.mtak.hu/58493/1/mental.5.2004.4.2.pdf A letöltés ideje: 2020. 11. 19.