2021. máj 01.

Anyák napi interjú-féle Hadas Julival, Hadas Kriszta édesanyjával

írta: Éva28
Anyák napi interjú-féle Hadas Julival, Hadas Kriszta édesanyjával


178078215_488555045670759_2017887880161153265_n.jpg

Ahogy a cím is utal rá, most ne profi interjúra számítsatok, mivel én nem vagyok riporter. Kicsit mesélős, kicsit beszélgetős lesz, interjú a magam módján. Julival. Mert – szerintem - megérdemli!

Szóval, ő Hadas Kriszta édesanyja. Volt idő, amikor Krisztát emlegették úgy, hogy ő a Hadas Juli lánya. Meg úgy, hogy „a Hadas” lánya. Mármint a Jánosé. Ugye ismeritek Krisztát? Ő az a szókimondó, néha vicces, néha morgolódó, de mindig őszinte, olykor harcosan kiabáló göndör, égővörös hajú csaj (pardon, mit nem mondok egy ötvenéves leendő nagymamáról…), akit mostanában a ’Jön a baba Hadas Krisztával’ című műsorban láthattok, vagy ismerhettek régebbről (és most megint) a Naplóból, de sorolhatnám egyéb érdekes, izgalmas műsorait is, amelyekkel a tévében találkozhattunk. /Személyes nagy kedvencem a Volt egyszer egy Vadkelet, amit Emir Kusturicával forgatott./

Arra gondoltam, mivel Kriszta gyakran szerepel a médiákban, és most, az ötvenedik születésnapja alkalmából is több interjút adott, ezért én inkább édesanyjával, Julival beszélgetnék anyák napja alkalmából, már csak azért is, mert Juli hamarosan dédnagymama lesz. A fenti képen négy generációt látunk, és immár útban az ötödik!

Én már attól is elképedtem, hogy Kriszta most töltötte be az ötvenet, és hogy nagymama lesz. Nem is értem. Hisz nemrég még kislány volt! Én még egyetemistaként jártam hozzá matekozni! Találtam az egyetemen egy hirdetést, hogy matekot kellene korrepetálni egy – ha jól emlékszem - hatodikos lánynak. Jó, belátom, azóta tényleg sok víz lefolyt a Dunán. A matekkal is foglalkoztunk, de időnként a kiskamaszok lelki életébe is bevonódtam, mint ahogyan az egész család életébe is. Nagyon megkedveltük egymást, és amilyen hihetetlen kacskaringókat hoz sokszor az élet, még a nagyszüleit is sikerült megismernem. Az anyai nagypapa és nagymama napi szinten benne voltak a Krisztáék életében, az apai nagymamával pedig később, véletlenül ismerkedtem össze, amikor már dolgoztam. Később is, amikor már nem ment a matekozás, néha leültünk kávézni, beszélgetni egyet. Aztán hosszú ideig csak a tévéből, újságokból követtem Krisztát, innen tudtam meg azt is, hogy elveszítette pár éve az édesapját. Aztán hála a Facebook-nak, kapcsolatunk némileg újra feléledt.

A ’közös évek’ alatt leginkább Julival, Kriszta édesanyjával barátkoztunk össze. Mindig kíváncsi volt, mi van velem, figyelt rám. Fantasztikus nő volt számomra, aki korábban soha nem mozogtam ilyen pesti értelmiségi közegben. Elsős egyetemistaként, vidékről jőve nem láttam igazi polgári családot közelről. Juli mindig állati jól nézett ki, stílusos, vagány, barátságos nő volt, mint ahogy most is az. Tőle kaptam életem első parfümjét és arcpirosítóját. El is magyarázta, hogy kell használni. Nekünk, vidéki egyetemistáknak soha nem volt elég pénzünk, nem költöttünk akkoriban ilyenekre, ezért is kellett egyetem mellett dolgozni. Részemről leginkább azért, hogy fussa színház- és mozijegyre, könyvekre is. Hogy Kriszta mennyi matekot szívott közben magába, azt inkább hagyjuk.

Szóval, lényeg a lényeg, mivel Kriszta érdekes karriert futott be, és nagyon is futja még a köreit - gondoltam, már csak az anyák napja apropójából is - felhívom Julit, és ha benne van, csinálok vele egy interjút. Mindig jókat beszélgettünk, így most is hamar benne voltunk a sűrűjében. Sok dolgot tudtam már a családról, most újabb történeteket is hallhattam.

Voltak tervezett kérdéseim, de mindig elkanyarodtunk, ugráltunk időben és térben. Ezért nehéz lenne ezt az egészet most egy kérdezz-felelek formában leírni. Utólag visszahallgatva a majd' háromórás beszélgetést, rájöttem, két fontos téma szövi át ezt az egészet, ha úgy tetszik, a család értékrendjét, életét, történetét. De erről majd a végén.

178716609_767150090470866_6499232787723224179_n.jpg

Először arról kezdtünk el beszélgetni, arra voltam kíváncsi, hogy Kriszta, aki ugyan panelbe született, de később a Pozsonyi úton nőtt fel egyke gyerekként és egyke unokaként egy különleges családban, vajon honnan hozhatta ezt a különleges szociális érzékenységét.

Aztán, már mire kimondtam a kérdést, magam is rádöbbentem, honnan eredhet a dolog. Mert eszembe jutott, hogy a nagypapa volt az, aki életem első sportcipőjét meghozta nekem Bécsből, és amikor ki akartam fizetni, persze nem hagyta. Juli erre már nem is emlékszik, de mondja, ezek a dolgok az ő családjában természetesek voltak, apukájára pedig nagyon is jellemző.

Jól emlékszem arra is, amikor egy este leadta a tévé Kriszta egyik első riportját arról, hogy talált egy kábé négyéves kisfiút valahol egy Győr környéki faluban, aki állati körülmények között élt, kutyák között, beszélni sem tudott. Elképesztő történet volt. Akkor, abból a riportból tudtam meg, hogy Kriszta a tévéhez került. Aztán megtudtam azt is, hogy már gyereke is van. Mondhatom, meglepődtem. Kriszta nagyon korán lett anya. 22 évesen. A Kossuth Rádió Reggeli Krónikájában dolgozott, frissen végzett újságíróként. Párja, Kakuk György szintén ott dolgozott. Nem tervezték a babát, de ha így hozta a sors, örültek neki. Kicsit átrendezték az életet, megszervezték a csapatot, kerestek segítséget. Kriszta néhány hónap után már vissza is ment dolgozni, a babára egész nap egy értő gondozónő/pótnagymama vigyázott, illetve Juli, aki 48 évesen, épp karrierje csúcsán - mint az AGFA magyar cégének igazgatója - dolgozott. Tehát a családi háttér – mint mindig – segített leküzdeni az akadályokat.

178838086_263328018865887_3016172375321389798_n.jpg

Juli és Sári

Nevetve meséli Juli, hogy miközben társ cégeknél a külföldi tulajdonosok sorra rúgták ki a vezetőket, ő ilyen körülmények között is teljes megelégedésre vezette a céget, sőt, ezt a munkáját élvezte legjobban. No igen, meg kellett tanulni tökélyre fejleszteni az időbeosztást, rá kellett jönni, hogy éjszaka is lehet húslevest főzni. De onnantól, hogy megszületett Sári, Kriszta lánya, mindig ő volt az, aki elsőbbséget élvezett. Össze is nőttek rendesen. Szerencsére ma is egy házban laknak, ami nagyon jó. Kriszta átköltözött Budára.

95667093_2895679060516708_7985665996629213184_n_2.jpg

A képen Juli, Kriszta és Sári

Felidézzük Julival Kriszta kamaszkorát, ami nem volt egyszerű. Annak idején nekem is hosszan mesélte hányattatásait, az élet nehézségeit, sokszor kellett mediálnom közte és a szülei között, akik – szerinte – nem értették őt. Megvallom, sokszor nehéz volt megtalálni a módját, hogyan is térjünk át ezekről a kétségtelenül fontos témákról a matematikára. Persze, melyik kamasz ne lenne bizonytalan magával kapcsolatban, melyik lenne elégedett a szüleivel, a saját kinézetével, az osztálytársaival? Némely szülő számára különösen erős kihívás ez a korszak.

Aztán - meséli Juli -, amikor Kriszta lánya, Sári is belelépett a kamaszkorba, és hozta a szokásos mintázatot (teljesen normális módon), nem volt éppen felhőtlen a szülő-gyerek viszony, Kriszta sokszor kiborult ettől és panaszkodott az anyjának. Erre Juli, akire mindig jellemző volt az egyenesség és a keresetlen őszinteség, azt mondta neki: „Jó ha tudod, apácák csendes labdajátéka az amit a Sári csinál hozzád képest.”

Hosszasan beszélgettünk arról is, kinek mennyi szerepe lehetett abban, hogy Kriszta ezt a pályát választotta. Érdekes dolog ez, hogy sokszor a nagyszülők nagyobb hatást gyakorolnak ránk, mint a szüleink. Kriszta biztos, hogy nagyon sokat kapott az anyai nagyszüleitől, főleg a nagypapától. A Miskolcról származott nagypapa Bécsben végezte el a textilipari mérnöki egyetemet, aztán jött a háború, munkaszolgálat, kalandos történetek (a szó nem vidám, mai megszokott értelmében). A háború után a lágymányosi Pamuttextil Művek központi gyárának főmérnöke lett. Legalábbis az ’56-os eseményekig, amelyeket követően börtönbe is került egy időre. De a nagymama életének is vannak izgalmas fejezetei, aki szintén nagy tudású, nyelveket beszélő nő volt. Évekig vezette a hetvenes években az egyik nagy külkereskedelmi vállalat belgrádi képviseletét. Nem véletlen, hogy Juli is követte a szülői mintát. Amikor én jártam hozzájuk, akkor az Ofotért-ben dolgozott, szintén külkereskedőként. Az meg, hogy a legjobb barátnője a Koncz Zsuzsa, akivel szintén találkoztam náluk, hát, az nekem kész csoda volt. Juli és Zsuzsa padtársak voltak a gimiben. Meséli Juli, nem szerette a Koncz, ha dúdolgatott… szerinte hamisan. Azt is, hogy a nagypapa is mennyire szerette Zsuzsát, aki sokat járt fel hozzájuk. Mesél egy koncertről, ahová már nagy betegen ment el édesapjával, aki nagy csokor rózsával hálálta meg Zsuzsának az élményt.

Szóval - visszatérve az emlékekből - az a helyzet, állapítom meg magamban ismét, hogy Krisztának bőven volt kiből inspirálódni, kitől tanulni.

És milyen volt az – térek vissza az anyai témához -, amikor Kriszta született? Te ’főállásúbb’ anya voltál, mint később a lányod?

Nekem sem volt könnyű dolgom - mondja Juli. A szüleim elcserélték gyönyörű nagy lakásukat két panelra, hogy önálló életet kezdhessünk rögtön azután, hogy férjhez mentem. Ez nagyon korán történt, csak 21 éves voltam. Ne is kérdezd, hogy miért… Persze tudom a választ: nagyon akart a Hadas, ami imponált. Mégiscsak egy hét évvel idősebb, jóképű, menő fotós pasi volt. 25 voltam, amikor megszületett a Kriszta. Mivel nekem is fontos volt a munkám, egyéves korában bölcsödébe adtuk, és onnan indult a verkli. A férjem hét közben szinte végig vidéken dolgozott, ott is aludt, akkor ez volt a rend az MTI-ben, én rohangáltam a munkahely és a bölcsőde között. Nem volt könnyű. A szüleim is aktívan dolgoztak még, sőt, anyukám ezt követően költözött ki Belgrádba néhány évre.

Juli őszintén mesél a saját házasságáról is, amelynek harminc év után lett vége. Mondja, már nagyon korán megmutatkoztak a problémák, de kellett hozzá harminc év, és néhány mélyebb válság, hogy meg merje lépni ezt a lépést.

Kérdezem, mi az, amire legbüszkébb Krisztával kapcsolatban, mi az, ami miatt felnéz a lányára.

Elsősorban a műveltsége, olvasottsága – mondja. Miközben soha nem volt egy jó tanuló gyerek, a gimiben sem jeleskedett még a humán tárgyakból sem, úgyhogy volt is némi aggodalom a családban. Aztán kiderült, nem csak ő tehetett a gyengébb jegyekről. Már akkor is sokat olvasott, falta a könyveket, és megkapta az akkor nagy szenzációnak számító, olasz újságírónő, Oriana Fallaci könyvét, ami nagy hatással volt rá. És amikor a gimnáziumi magyartanár kérdezte őket, ki mi szeretne lenni, milyen szakmára készül, Kriszta azt mondta, ő lesz (!) a magyar Oriana Fallaci. Valamiért ez a határozottság és önbizalom nem lehetett szimpatikus a tanárnőnek, mert ezután mindent megtett azért, hogy elvegye ettől a Kriszta kedvét. Akkor derült erre fény számomra, meséli Juli, amikor a gimnázium utolsó évében új tanárt kaptak. Mert Kriszta soha nem panaszkodott, ő ezt tudomásul vette, hogy négyeseket kap. Szerencsére még időben jött az új tanár.

Szóval, meséli Juli, van egy alap kulturális igénye Krisztának. Sőt, ha esetleg valami baj éri, valami nehézséggel küzd, akkor is mindig a könyvekhez fordul, azokban találja meg a megnyugvást.

A másik, ami miatt felnéz a lányára, természetesen a munkája. Anyjaként is büszke arra, hogy ilyen fontos témákat vesz mindig elő, hogy ennyire szociálisan érzékeny, humánus, kitartó. Kriszta édesapja révén már valamennyire ismerhette az újságírói közeget, tudta, milyen az, amikor menni kell a sztori után. Csak az állóképeket ő felváltotta interjúkra, élő filmfelvételekre, az újságot és rádiót pedig a televízióra.

És – kérdezem, mint anyára, nem vagy rá büszke?

Itt Juli hosszan gondolkodik. Aztán így folytatja: Kriszta – lássuk be - nem az az ősanya típus. Ő annyira szenvedélyesen dolgozott mindig, hogy ennek az anyai teendők sokszor kárát látták. Egyszerűen nem fért bele minden az életébe. És túl korán is jött ez annak idején. Meséli Juli, hogy ő Sárival olyan sok időt töltött, annyira benne volt a gyerek életében, hogy nem is unokának érzi, hanem teljesen olyan számára, mintha a kisebbik lánya lenne. Zsigánál már más volt azért a helyzet, ő jóval később jött, egy új házasságba, ott már Kriszta is sokat változtatott, változott. Megtanult például főzni. És erre nagyon büszke. De Juli is!

178832689_367996424533956_8465555802920235017_n.jpg

Sári, Zsiga és Julika

Megjegyzem, ez annyira nehéz nálunk, ez az anyaság és karrier téma. Mert miközben sok helyen, fejlettebb országokban sokkal rövidebb a szülési szabadság, természetes az, hogy hamar visszamennek a nők dolgozni, nálunk sokszor még mindig magyarázni kell, ha egy nő szülést követően is fontosnak tartja a munkáját, folytatni kívánja azt minél előbb. Bár én is belátom, megszervezni nagyon nem könnyű.

Nevetve mondja Juli aztán, hogy most, hogy Sáriéknál is jön a baba, most sem az van, hogy akkor Kriszta is elkezd kicsit ráhangolódni, rákészülni a nagymamaságra, hanem a meglévő munkája mellé durr, elvállal egy éves beugrást a Naplóba, régi kedves csapatába, az ATV-ben. Mondhatnánk, logikus, hogy őt hívták be a műsorba, mert ennek is az van a hátterében, hogy ott is ’jön a baba’, Török Rékánál.

img_20210418_200848.jpg

Kriszta beköszön a Napló nézőinek

Te Juli! - kiáltok szinte fel. Nem lehet, hogy ez a ’Jön a baba’ egyfajta – jó értelemben vett -  kompenzálás is a Kriszta részéről? Azért, mert valahol a lelke mélyén ő is érzi, sőt könyvében őszintén le is írta, hogy nem egy hagyományos mintaanya, és ezért találta meg ezt a témát magának? Mert a család, az anyaság, a gyerekszületés nagyon is fontos számára?

Ja, dehogynem! – vágja rá Juli. Ez egyértelmű! De benne van az is, hogy ez egy szerelem projekt, ahogy minden nagyobb munkája az Krisztának. Ha végignézzük a régebbi komoly sorozatait, munkáit, mindben ott van az a bizonyos szociális érzékenység, az edukációs cél, az, hogy megmutassuk a világnak, mi van, és mit kellene máshogy, jobban.

Közben mesél még Juli Sáriról, aki már szintén elindult a maga hasonló karrierútján, hisz szerkesztőként dolgozik az RTL-ben. Ő szintén komoly csomagot kapott a felmenőitől, mindkét oldalról.

Időnként előjön ez a dédmamaság téma is, amin jókat derülünk. Annyira abszurd! De nagyon jó! Ebben maradunk. Legalább lesz végre egy kisgyerek, aki esetleg nagyinak, vagy valami hasonlónak nevezi majd Julit. Mert a meglévő két unokája számára ő csak Julika.

Hadas Kriszta anyja, Kakuk Sári nagyanyja (mert 'papíron' mégiscsak az), boldogan készül az új, dédmamai szerepére. Izgalmas lesz ez is, biztos számíthat feladatokra még bőven, és ennek ő nagyon örül.

És hogy mi az, ami – így utólag összerakva - átszövi ezt az egész történetet, családi értékrendet?

Szerintem a MUNKA! Így nagybetűvel! De talán így még jobb: A MUNKA ÉS A CSALÁD. Együtt. Mert számukra így kerek az élet!

Én pedig csak annyit teszek még ehhez hozzá, hogy:

Hajrá lányok! Jók vagytok! Szeretünk titeket!

Kriszta, utólag is boldog szülinapot! Ölelés!

Juli, nagyon köszönöm!

 

És a végére egy meglepetés:

Összebeszéltünk Czecz Fruzsinával, és a MUM Park csapatával, hogy keresztinterjú készül, kvázi anyát és lányát így lepjük meg Anyák napjára. Olvassátok ezt is ITT!

/A fotókat Julikától kaptam!/

 

Koskovics Éva

 

http://kokart.hu/

 

Szólj hozzá

család gyerek gyereknevelés karrier örökség coaching család és karrier coach co