„Hívj fel, ha!” „Jelezd, kérlek időben!” „Mondd meg, szólj vissza, akkor is hogyha!” „Csak biztosat kell, hogy tudjak és akkor majd nem is izgulok!” Nem izgulok majd? Ezt még elhitte nekem valaki? Bocsánat, de jószerivel még én magam sem. Igenis, izgulok majd, ha mindig…

Az esti fáradt, szórakozott kattintgatás közben csak úgy fél füllel Feldmár András válaszait[i] hallgattam, amíg meg nem hökkentett a „pszeudonaiv” fogalmával. Azt mondta egy felnőtt már sohasem lehet igazán naiv. Csak a gyermeki ész és lelkület az, ami nem számol, mert még…