„Hívj fel, ha!” „Jelezd, kérlek időben!” „Mondd meg, szólj vissza, akkor is hogyha!” „Csak biztosat kell, hogy tudjak és akkor majd nem is izgulok!”

Nem izgulok majd? Ezt még elhitte nekem valaki? Bocsánat, de jószerivel még én magam sem.

Igenis, izgulok majd, ha mindig szoktam. Csak már nem pont ezen. Ha pedig már azon sincs, mit izgulnom tovább, akkor majd valami egészen máson fogok.

A többiek körülöttem nyugodtan járhatják a tojástáncot, hogy megkíméljék a gyengének titulált idegeimet. Ha úgy döntök, juszt is izgulni fogok! 

„Ne aggódj, ha a puszta léteddel hullámokat kavarsz...

A Hold ezt teszi állandóan.”[i]

Különben meg kell egy kis izgalom az én életemhez is, másképp még a végén belefulladnék az unalomba.

Szerezhetnék persze izgalmakat máshonnan is. Lehetnék, mondjuk bázisugró. Kipróbálhatnám a bungee jumpingot, az ejtőernyős ugrást csoportban szabadeséssel, a tűzön járást, a hegyi kerékpározást, a hátimotoros siklóernyőzést, az éjszakai teljesítmény túrázást, a kötéltáncot, a vadvízi evezést, a világ körüli utat autóstoppal. Végig kerekezhetnék a Selyemúton, vagy megindulhatnék Mekka, esetleg a most divatosabb Santiago de Compostela felé. Lehetnék, mondjuk könnyűbúvár, vagy barlangász, kígyóméreg begyűjtő, viharvadász fotográfus, misszionárius, vagy önkéntes állatmentő Afrikában.

Nem, azt hiszem, ez a hajó már elment, ezekből a vágyakból már kinőttem.

Számomra a kelleténél több izgalom lenne az is, ha csak a városközponton túlra akarnék sétálni vagy biciklizni egyedül, sötétedés után. Sosem voltam igazán sportos alkat, viszont egészen korán megtanultam izgulni változatos okokból.

Legtöbbször nem tudom elhallgattatni a fejemben, sőt direkt megkeresem, összeterelem a gondolataimat, és csoportokba, csokrokba, gúlákba rakom, azokat a mi van akkor hogyha, mi lesz akkor hogyha kezdetű, végtelenbe nyúló töprengéseimet és okoskodásaimat. Ha ő majd azt mondaná, és azután meg úgy tenne, ráadásul azzal érvelne, mégsem az erdő felől jönne, nem is hozná el idáig azt a vitát, vagy nem is gondolna rá, és azt meg pont kihagyná, mert eszébe sem jutna, és így tovább.

Pont lehetetlennek érzem, hogy a fejemben zakatoló mókuskereket körbe-körbe forgató gondolatokat leállítsam, de talán jobban fedi a valóságot, ha azt mondom, akkora gyakorlatom van ebben, hogy már igazán nehézségnek sem érzem, és inkább meg sem osztom senkivel, mert így legalább kikerülhetem azokat az épületes párbeszédeket, hogy:

• Úgy aggódom!
• Ne aggódj!
• De aggódom!
• De ne aggódj!
• Már eleget aggódtál! (Ebben, mi lehet vajon a mértékegység?)
• Jaj, dehogyis még nem telt le a penzum, hátra van egy fél óra, fél liter, fél mázsa!

Közben azért érdekelne persze a másik reakciója, ha egy ilyen, a fentihez hasonlóan pompás, „profi” meggyőző érvelésre egyszer azt mondanám:

- Gyere, ülj mellém és egy kicsit segíts benne, hogy hamarabb végezzünk!

Vagy azt, hogy:

- Jó, már nem is aggódom! Köszönöm, hogy szóltál, magamtól túlsággal belefeledkeztem. Ha te mondod, hogy nem is kell, akkor rögtön abbahagyom, hiszen lejárt az aggódó műszakom.[ii]

Az aggodalom olyan, mint a hintaszék, elfoglaltságot biztosít, de nem jutsz vele sehova.[iii]

Gondolom, abban mind egyetértünk, hogy nem sok valóban jó sakkozó járkál közöttünk. Olyan briliáns ismerősünk, rokonunk, munkatársunk, aki a másik/partner/edző/gép lépéseinek egymásutánját fejben, előre 2-3-4-sok lépéssel le tudná játszani, a variációkat pedig az eltérő végkimenetelekkel együtt észben tudná tartani, olyan meg végképp kevés akad.

Éppen ilyen könnyen beláthatjuk azt is, hogy perfekt gondolatolvasó, „tisztán látó”, a jövő eseményeinek megfelelő beválással való eredményes megjóslására képes ember viszont még ennél is sokkal, de sokkal kevesebb lehet a közelünkben és az életünkben.

Innen akár arra is következtethetünk, hogy ebben minden bizonnyal mi sem vagyunk túl jók.

Ráadásul az emberi viselkedés sokkal bonyolultabb, mint a sakk. Nincs az aktuális táblának jól érzékelhető és a többiek által tiszteletben tartott határa, valamint sokszor fogalmunk sincs, pontosan hány bábu játszik éppen.

S mintha ez nem volna elég, a viselkedésünk egészen más, jóval kevésbé ismert, nem is olyan letisztult és átlátható, nem is olyan általánosan elfogadott szabályokat követ, mint a sakk.

Nagyon kicsi az esélye, hogy olyan őszinte köztünk a viszony, annyira pontosan ismerjük azt a másikat, annyira részletekbe menően megfigyeltük a szokásait, annyira tisztában vagyunk a körülményeivel, a lehetőségeivel, és a céljaival, hogy a lépéseit a közös, bennünk aggódást generáló ügyünkben, előre ki tudnánk számolni.

Ha csak nem ez a hivatásunk (és még akkor sem volna egyszerű dolgunk).

Ha pedig sehová se visz az aggodalmunk, mert egy centivel sem jutunk vele közelebb a következő lépések megjóslásához, a várható események valószínűségének jobb megítéléséhez, ahhoz, hogy kiszámíthatóbbnak és így biztosabbnak véljük a holnapot, akkor minek kéne ezt, a haszontalan tevékenységet erőltetni?

„Megmondtam neki. Számítok rá. Azt kértem tőle, azért fontos, hogy részletesen tudjam, merre jár, mit csinál, hol tart vele. Ebben-abban ki vagyok szolgáltatva neki.”

Igen. Pontosan. Abban, sokkal inkább, mint ebben. A gondolataim nyomon követése, megfigyelése, átsegítése a megakadáson (a belső tűm csorbultsága, tompasága, vagy a lemezem sérültsége, hibái, gödre miatt), az ellenben biztos nem az ő reszortja.

„Úgy aggódom, hogy nem tudok aludni, annyira izgulok miatta!”

Egészen pontosan, miért is nem alszom? Nyilván nekem is, mint mindenki másnak szükségem van a holnapi működőképességem fenntartásához a mai pihentető alvásra.[iv]

Építsd föl minden éjszaka
építsd föl újra, s újra
amit lerombol benned
a nappalok háborúja.

Ne hagyd kihunyni a tüzet
a százszor szétrúgottat
szítsd a parazsat
Nélküled föl újra nem loboghat.[v]

Minél rázósabb volt a nap, vagy minél rázósabbnak ígérkezik a holnap, annál inkább szükségem van arra, hogy nyugodtan pihenjek. Kivételként, a virrasztásom racionálisan magyarázható, megokolható, ha ez inkább ügyelet, mint aggódás. Ha ő rám szólhat, hogy valahol itt baj érte, én meg gyorsan az autóba pattanok, hopp már ott is termek, mint a Sárga angyal, az ugye más. Ellenben, ha se közelség, se kocsi, se jogosítvány, se repülőszőnyeg nem áll a rendelkezésemre, akkor konkrétan mire is való, hogy most itt virrasztok?

„Amit el lehet tőled venni, az meg sem érdemli, hogy megtartsd.

Amit pedig nem lehet tőled elvenni, azért miért aggódnál?

A valódi kincset nem veszítheted el.” Osho

Szolidaritásból aggódok? Az nagyon szép dolog, és milyen nemesen is hangzik. Ja, hogy nem, inkább csak azért, mert hogy venné az ki magát, ha most én aludnék inkább? 

Érzéketlennek tűnnék, ha nem lennék hulla fáradt és kialvatlan, tudva az ő problémáiról, ha én lefeküdnék és elaludnék, amikor ő esetleg nem? Az olyan hidegnek, távolságtartónak és közömbösnek tűnne a mások szemében, de vajon ki az, aki ezt is számon tartja, ellenőrzi? 

Ha a testünk-lelkünk nem is, de bezzeg a napi és munkarendünk az pont ikertestvére egymásénak?

Szerintem ellenőrizzük inkább azt a valószínűbb verziót, hogy nem az. És ha már úgy is ott járunk, zárjuk ki, hogy a munkamegosztás közöttünk arról szóljon: én itt virrasztok, félek helyette, aggódok miatta, izgulok érte, miközben ő fütyül az egészre és rám.

Szabóné Erdős Gyöngyi, pszichológus

Ha tetszett, kövesd a Lelkizóna facebook oldalát, hogy ne maradj le a legfrissebb cikkeinkről!

Lelkizóna írások a hét minden napjára: pozitív pszichológia - szubjektíven. 

[i] „Don’t worry if you make waves simply by being yourself…

The moon does it all the time.” Scott Stabile 

[ii] - Annyira utálom, hogy ennyit gondolok rád, hogy ennyit aggódom felőled. Néha úgy érzem, az a főállásom, hogy aggódom érted. - Nos, remekül vagyok, Mókuska! Nem kell ebbe a műszakba járnod soha többet! – A Minden végzet nehéz (Something's Gotta Give, 2003.) című film egyik dialógusának részlete

[iii] Worry is like a rocking chair, it gives you something to do but it doesn’t get you anywhere. Zen proverb

[iv] Radnóti Miklós: Éjszaka

Alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom,
alszik a pókháló közelében a légy a falon;
csönd van a házban, az éber egér se kapargál,
alszik a kert, a faág, a fatörzsben a harkály,
kasban a méh, rózsában a rózsabogár,
alszik a pergő búzaszemekben a nyár,
alszik a holdban a láng, hideg érem az égen;
fölkel az ősz és lopni lopakszik az éjben.

https://www.youtube.com/watch?v=qjeYouHi97U

[v] Kányádi Sándor: Építsd föl minden éjszaka

Építsd föl minden éjszaka
építsd föl újra, s újra
amit lerombol benned
a nappalok háborúja.

Ne hagyd kihunyni a tüzet
a százszor szétrúgottat
szítsd a parazsat
Nélküled föl újra nem loboghat.

Nevetségesen ismerős minden
mit mondtam, s mondok
nehéz nyarunk volt, itt az ősz
s jönnek a téli gondok.

Már csak magamat benned
és magamban Téged óvlak
ameddig célja volna még
velünk a fönn valónak.