Így működik a nárcisztikus szülő
Dióhéjban:
Tökéletesen megtervezi a gyerek életét a legkisebb részletektől a pályaválasztásig, a karrieren át a partnerrel szembeni elvárásokig. Ezt a grandiózus tervet sokszor saját meg nem valósult vágyai motiválják. Magas elvárásait, igen erős kontrollal rá is erőlteti a gyerekre, aki kénytelen egy hamis személyiséget felépíteni, hogy megfeleljen a szülőnek, miközben egyetlen dolog marad ki az életéből: az, hogy önmaga lehessen.
Részletesebben:
-
A szülő dönt a kinézetet illetően
Mivel a nárcisztikus szülőnek a külsőségek, a megjelenés rendkívül fontos, ő fogja meghatározni a gyerek öltözködését, gyakran a hajviseletét is. Nem érdekli a gyerek ízlése. Az egyetlen szempont az, hogy szerinte hogyan kell kinézni.
-
A gyerek érdemjegyeit, eredményeit azonosítja a gyerek értékével
Sokkal többet foglalkozik a tanulmányi eredménnyel, mint a gyerekkel. Nem érdekli, hogyan éri el a kívánt mércét, a lényeg, hogy meglegyen. Ha nincs meg, akkor sem a valódi okok izgatják, haragszik, büntet és még nagyobb nyomást helyez a gyerekre. Továbbtanulásnál nem mindegy, milyen iskolába pályázik, csakis olyan intézmény jöhet szóba, aminek hírnevére a szülő büszke lehet.
-
Kiválasztja, szelektálja a gyerek barátait
Lehetőleg jó pozícióban lévő, jó kapcsolatokkal rendelkező szülők gyerekei a kívánatos célcsoport, függetlenül attól, hogy mennyire kedveli a saját gyereke a befolyásos porontyokat.
-
A szülővel való együttműködés, alkalmazkodás mindennél fontosabb
A gyerek ellenállása nem elfogadható, meg kell értenie, hogy a szülő elképzelései fontosabbak, mert ő tudja, hogy mi a jó a gyereknek. Engedetlenség esetén a szülő az érzelmi zsarolás vagy megszégyenítés eszközével él, ami a gyerekben bűntudatot, illetve önértékcsökkenést okoz.
-
Megszabja a pályaválasztást
A szülőnek konkrét elképzelése van azokról a szakmákról, amelyek „méltóak” a gyerekéhez. Pályát, hivatást és karrier-utat a szülő választ. Nem törődik a gyerek valós képességeivel, erősségeivel-gyengéivel, olyan pályára irányítja, ami szerinte elismert, jól fizetett, stb. A gyerek sikerei az ő nagyszerűségét igazolják.
Vagyis a nárcisztikus szülő a gyereket saját „szemüvegén” keresztül nézve, a legnagyobb „jóakarat” hangoztatásával vezeti totálisan félre az életben. Mindaz, amit nem kis erőfeszítéssel felépíttet a gyerekkel, nem áll szilárd alapokon, mert nincs köze az érzelmekhez, motivációhoz, képességekhez. Az így felépített légvárak – még ha kezdetben sikeresnek is tűnnek – legkésőbb a negyvenes életévekre összeomlanak. S a romok alatt marad egy csalódott, bizonytalan, önmagát alig ismerő középkorú ember. Nem kell kétségbe esni, az élet közepén még lehet újrakezdeni! De csak valódi alapokon. Ha valaki rálát, hogy mi történt vele, megéli a haragot, de el is tudja engedni, s hajlandó energiát fektetni önmaga felfedezésébe, akkor esélyt ad egy igazi, jól működő élet felépítéséhez.
Még egy megjegyzés: nem arról van szó, hogy a másik véglet jobb lenne. Nem kell mindent alárendelni a gyerek akaratának, vágyainak. Nyilvánvaló, hogy a felnőtt életkora, tapasztalatai és felelősségtudata okán sok mindent tud az életről, amit a gyerek még nem. S az is fontos, hogy a gyereknek legyen oka tisztelni a szülőt, s vágyni arra, hogy egyszer ő is olyan lehessen, mint anya, apa. De közben nem árt ha érzi - különösen az őt érintő kérdésekben -, hogy véleményét, elképzeléseit meghallgatják, azaz a nagyok tekintettel vannak rá is.
Mogyorósy-Révész Zsuzsanna
pszichológus
A Lelkizóna írásait kövesse a facebookon, hogy ne maradjon le a legújabb bejegyzésekről!
saját blog: Pszichológus a galériában
