Karácsonykor sok külföldön élő rokonunk tér vissza Magyarországra és látogat haza. Repesve várjuk, hogy újra magunkhoz öleljük idegenbe tévedt fiunkat és lányunkat („mit főzzek? mivel kényeztessem?”), hogy híreket halljunk külföldön élő unokánkról, hogy a vacsoraasztalnál külhonban élő testvérünk szórakoztasson minket idegenbeli sztorijaival. Vajon milyen lesz a viszontlátás?

…Alighanem ilyesmik járnak sokunk fejében, nekünk, akik Magyarországon élünk. Szűcs Nóra külföldön élési tanácsadó évek óta Bécsben él, és a háta mögött jó néhány karácsonyi hazalátogatással csokorba gyűjtött néhány fontos szempontot a „nagy újratalálkozás” kapcsán. Az ő vendégcikke következik…

Természestes, hogy felderül előttünk a legutóbbi három, hat, tizenkét hónappal ezelőtti találkozás képe, amikor külföldön élő rokonunk viszontlátására gondolunk, és önkéntelenül is újraéljük a legutóbbi emlékeket. Milyen volt akkor a frizurája, milyen volt akkor az illata, milyen témák és gondok foglalkoztatták őt, és milyenek, nem, milyen zenét és ételt szeretett, és milyet nem, hogyan jött ki a munkáltatójával, és hogyan nem? Gondolatban ezt a (fény)képet másoljuk át a jelenbe, 2016 decemberére is. Mintha a köztes, kimaradt időszak meg sem történt volna.

De megtörtént.

Külföldön élő rokonaink is mások lettek, mi is megváltoztunk, a környezet sem ugyanaz, mint korábban volt. Látszólag ugyanazok vagyunk, közben mégis van egy idegen rész, amelyet nem ismerünk egymásban. Hogyan készülhetünk fel a találkozóra? Hogyan tehetjük a karácsonyi együttlétet kellemessé? Ehhez szeretnék néhány tanácsot adni.

Szűcs Nóra

1. Adjunk teret a másik újrafelfedezésének

Ismerjük meg a hazalátogató új oldalát, hagyjuk, hadd beszélje ki magát, mi történt vele az elmúlt időszakban, hagyjuk, hogy megmutassa a fényképeket és a külföldi élményekről készült videókat. Kérdezzük érdeklődve és kíváncsian: „Tényleg? Nahát! Nem is gondoltam volna! És milyen volt…?”, hogy érezze őszinte figyelmünket, odafigyelésünket, hogy tudja, fontos nekünk, mi történik vele. Néha ez azt jelenti, hogy végtelen türelemmel kell századszor is meghallgatnunk ugyanazt a történetet, ahogy büszkén eldicsekszik hőstetteivel, végigasszisztálnunk mindennap, amint a kinti főnökéről és a helyiekről puffog. Nem baj, legyen egy biztonságos közeg, ahol kieresztheti a gőzt, legyen az otthon egy olyan hely a számára, ahol biztonságban érezheti magát és megpihenhet.

Néha viszont épp ellenkezőleg, nekünk kell finoman bátorítani, hogy megnyíljon, és elmondja, mi foglalkoztatja, akkor is, ha történetesen arról beszélne, mennyire fájó azzal szembesülnie, hogy nélküle is megy az életünk tovább, akkor is, ha időközben tőlünk eltérő véleménye lett, akkor is, ha kritikát fogalmazna meg felénk. Lehet, hogy már nem szereti a töltött káposztát, mert időközben vegetáriánus lett. Lehet, hogy már másképp gondolkodik a házasságról, politikáról, barátságról. És az is lehet, hogy nincs tisztában a Barátok közt legújabb fordulataival, nem ismeri a legújabb kávézókat, éttermeket, utcaneveket vagy zenekarokat, esetleg egy picit akcentussal beszéli a magyart. Viszont annál többet tud mesélni a londoni színházakról és pubokról, vagy épp az olaszok kávékultúrájáról. Új színt hozhat be a karácsonyi beszélgetésekbe.

Fontos tehát, hogy nyissunk a külföldi élményei felé és kapcsolatban maradjunk a kinti életével is, ezzel csökkenthetjük a külföldről hazalátogató magány-, megnemértettség- és elszeparálódási érzését, amelyek egyébként jellemzően a hazalátogatók nehézségei.

2. Ne vegyük magunkra, ha kevesebb időt tölt velünk, mint szeretnénk

Sok külföldön élő magyar szeretné feltölteni magát „magyar élményekkel”, amelyeket külföldön annyira hiányolt. Tömörítve három nap, egy hét, két hét áll a rendelkezésükre a „teljes Magyarország-élménycsomag” kiélvezésére. Túrórudi, színház, mozi, múzeumok, barátok, ruhavásárlás, fogászat és fodrászat, családi események, na és persze egy kis pihenés is jó lenne… Sok ez még két hétre is.

Mi viszont szintén ebben a rövid, tömörített időszakban szeretnénk a szeretetünket megmutatni feléjük, és maximálisan kiélvezni a jelenlétüket. Képesek vagyunk elkészíteni akár az összes ételt, ami csecsemőkoruktól mostanáig a kedvencük volt, két napban prezentálva őket, telepakoljuk családi programokkal a Magyarországon töltött idejüket, korábbi kedvenc közös tevékenységek ötletével bombázzuk őket.

A két igény, sajnos, nem teljesülhet egyszerre. És hát, azt kell mondjam, jobb, ha nem tolakszunk be a programjaikba és késztetjük menekülésre a hazatérőket, jobb inkább arra törekedni, hogy minél kellemesebb élményekkel és azzal a tudattal térjenek vissza külföldre, hogy itt mindig megpihenhetnek, megértésre és szeretetre találhatnak. Csak így, velük szövetkezve biztosíthatjuk a visszatérésüket, az örömmel való visszatérésüket. Higgyük el, az, hogy nem tölt velünk minden percet, nem jelenti azt, hogy nem vagyunk fontosak neki.

3. Ne felejtsük el, hogy a külföldön élőnek is lehetnek problémái

Néha hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy külföldön is vannak az életnek kellemes és árnyoldalai is. Az, hogy valaki külföldön él, nem jelenti azt automatikusan, hogy nincsenek gondjai, hogy csak jó dolgokkal találkozik. Nem, a külföldön élés nagyon is sok küzdelemmel, megalkuvással, kihívással jár, és saját határaink átlépéséről szól. Téves lenne hát azt várni, hogy külföldön élő rokonunk lehet a család büszkesége, megmentője (akár lelki, akár anyagi értelemben), és kizárni annak a lehetőségeit, hogy a nehézségeiről beszélhessen és megmutathassa a teljes életét. Ne tegyünk ekkora terhet senki nyakába.

4. Figyeljünk oda a saját határainkra

Természetes jelenség a külföldről hazalátogatóknál, hogy összehasonlítják Magyarországot a külföldi országgal. „Németországban ez így szokás…” „Hát ezek az amerikaiak, képzeljétek…!” „Mi ez a hülyeség, hogy itt…” „Bezzeg Kínában…” Emögött sokszor egy öntudatlan önigazolási vágy húzódik meg. Szeretnék tudni, és önmagukat megerősíteni abban, hogy jól döntöttek azzal, hogy külföldre költöztek, vagy ha nem döntöttek jól, akkor a kudarcérzetüket csökkenteni. Sajnos azonban ez az önigazolási vágy átcsaphat bántó nagyzolásba, fennhéjázásba, a magyarországi viszonyok lenézésébe. Néha a hazatérő nem hallja meg a velünk kapcsolatos eseményeket, nem érdeklődik, mi történt velünk. Ezt azért ne engedjük. A mi életünk, napi gondjaink, gondolataink, érzéseink is fontosak, legalább annyira, mint az övéi. A tény, hogy két külön országban élünk, nem változtat az egymással való viszonyrendszeren. Ezért javasolnám a kiegyensúlyozottságot a kapcsolatban, ahol a Magyarországon élő családtagok is, a külföldről hazatérő is hasonló mértékben vannak jelen.

Mindez, tudom, sok türelmet, megértést, nyitást és váltást jelent az itthon élők részéről.

Kívánok tehát türelmet, megértést, a nyitás és váltás megtapasztalását, egyben kellemes karácsonyi együttlétet!

Szűcs Nóra külföldön élési tanácsadó (expat coach), illetve kutató

Nóra weboldala: SimplyAbroad.eu

Coaching Nórával: http://simplyabroad.eu/index.php/hu/coaching-hun

Szűcs Nóra könyvet írt a külföldön élő nőkről, illetve arról, hogy a külföldre költözők hogyan hozhatják ki a legtöbbet lehetőségeikből:
Szűcs Nóra: Szárnyak és gyökerek. Külföldi élet – magyar nők szemével. Ursus Libris, Budapest, 2015.

A könyv Facebook-oldala: Szárnyak és gyökerek