Szeretném, ha a gyermekem is tudná, mi az a flow!
Sokat foglalkoztam mostanában azzal, mi a flow, hogyan érhető el, hogyan fejleszthető a saját életünkben a flow-élmények minősége és mennyisége. Ennek kapcsán pedig óhatatlanul is felmerült bennem, hogy a három gyerekemnek miként adhatnám át ennek a boldog élethez nélkülözhetetlen tudásnak-érzésnek-élménynek a "receptjét". Anyák napjára, sok szeretettel!
Ha keveset tudsz arról, mi a flow (egy pszichológiai szakfogalom), akkor kezdd ITT az olvasást (folytatás pedig itt és itt), mert az utóbbi hónapokban többször írtam erről - felnőtt vonatkozásban. Nem is maga a definíció a lényeg, - ami egyébként épp ezen fogalom esetében nem is olyan egyszerűen megfogalmazható és nehezen található rá egyetlen magyar szó -, hanem az, hogy egy univerzális emberi jellegzetességről, megélésről van szó. Olyasmi, ami sokak életének evidens, mindennapi része. Sokaknak viszont szinte teljesen hiányzik hosszabb időszakokra is az életéből. Márpedig a flow egyéni megélése a minőségi élet egyik fontos összetevője! Hiánya lehet, hogy nem tűnik fel azonnal, hiszen nem az alapvető szükségleteink egyike, de egyre inkább biztos vagyok abban, hogy az, akinek nincsenek rendszeresen és tartósan flow-élmények az életében, sokkal kevésbé esélyes a boldog életre még akkor is, ha úgy alapvetően "rendben mennek" a dolgai. Ami igazán fontos: nem csupán egy velünk született adottságról van szó (hiszen van, aki ösztönösen megtalálja a hétköznapi élethelyzetekben is a flow-t), hanem egy bármikor fejleszthető, gyakorolható képességről.
A gyerekek és a flow
A gyerekek ösztönösen gyakorolják a flow-t kisebb korukban. Sőt, iskolás korukig mintha ez lenne az alapműködésük, különösen, ha játékról van szó. Hiszen a flow megélésnek ez a 8 alapvető feltétele (Csíkszentmihályi meghatározásában) szinte minden tevékenységük során teljesül, legyen az étkezés, öltözködés vagy fogmosás, de a játékra különösen igaz:
1. olyan a feladat, amelynek elvégzésére van esélyünk
2. összpontosítunk arra, amit csinálunk
3. a céljaink világosak
4. azonnali visszacsatolás áll rendelkezésünkre
5. erőlködés nélkül cselekszünk (ami nem zárja ki a kimerítő fizikai teljesítményt)
6. érezzük a saját tevékenységünk feletti kontrollt
7. megszűnik a léttel való foglalkozás (a mindennapi élet kellemetlenségei és aggodalmai)
8. megváltozik az időérzékelésünk
A flow egyik alapfeltétele, hogy a képességeink aktuális szintje összhangban legyen a feladat kihívásával. Vagyis önként vállalt, de teljesíthető erőfeszítést kelljen tennünk ahhoz, hogy eredményesen elvégezzünk egy feladatot vagy annak egy fázisát és a büszke, elégedett, örömmel eltöltő áramlat-élményt megéljük ezáltal. Nos, ha elnézem, hogyan játszik a 6 hónapos legkisebb gyerekem a meztelen lábujjaival, hogyan merül bele a gyurmázásba a 2 és fél éves középső és hogyan tanul meg kétkerekű biciklizni több hét kitartó gyakorlással a legnagyobb 5 éves... akkor csak annyit tudok mondani, hogy mindez csodálatos! Imádom nézni és kísérni ezeket a tevékenységeiket! A kisebb gyerekek ezt még tényleg ösztönösen tudják.
És a nagyobbak?
Aztán mi történik iskoláskorban? Mintha az iskola teljesen életidegen, mesterségesen kialakított és a gyakorlati ismeretek helyett az elméleti tudásra fókuszáló tantárgy-centrikussága, a rosszul értelmezett egyéni teljesítmény-orientációja és a családi élet rohanós "napi mókuskereke" együttes erővel ölné ki a gyerekekből a flow-ra való képességet. Unott, semmiben örömöt nem találó, lézengő kamaszok; aztán pedig közönyös, a saját életükkel elégedetlen, a saját életükben is csak sodródó felnőttek lesznek belőlük. Természetesen nem mindenkiből! És persze azt is tudom, hogy a kamaszkor természetes velejárója az unottság, a szülői elveket lefitymálás és a mindennel szemben való ellenállás. De ez mindössze átmeneti pár év. Vajon min múlik, hogy flow-élményekben bővelkedő, értelmes kihívásokat kereső, igazán örülni tudó, flow-t minél gyakrabban megélő felnőtt legyen a gyerekeimből? Mit tudok én ezért tenni szülőként?
A családi élet flow-ja
Most pedig átadom a szót Csíkszentmihályi professzornak, a téma legismertebb szakértőjének, aki ezt írja arról, hogyan lehet a családban megteremteni az áramlat élményét:
Hogy áramlatot lehessen előidézni, a család létének célja kell, hogy legyen. (...) Szükséges, hogy a családnak legyen olyan pozitív célja, amelyre a szülők és a gyerekek pszichikai energiáikat összpontosítják a mindennapi feladatok között is.
Ezek a célok lehetnek teljesen általánosak is, hosszútávra vonatkozók vagy épp csak a következő hétvégére; a lényeg azonban az, hogy folyamatosan tűzzünk ki és fogalmazzunk meg ilyen a célokat, amelyek kellően integráltak és differenciáltak legyenek. Mit jelent ez?
A közös céloknak annyira kell tükrözniük a családtagok egyéni céljait, amennyire csak lehet.
Mindenkinek legyen lehetősége a saját képességeinek és érdeklődésének megfelelő tevékenységre, amelyeket ha lehet, minél többször közösen éljünk át. A nagyobb fiú focimeccsén együtt drukkoló családtagok, az új kerti tavacskát közösen megtervező és megépítő dolgos együttlét, a Balaton közös körbebiciklizése, a nyaralás mindenki számára (az introvertáltabb családtagoknak és az élménykeresőknek is) feltöltődést hozó megtervezése és kivitelezése... mind-mind ilyen kellően differenciált és integrált cél lehet, ami építi a közös családi flow-t.
És a kamaszok?
Igen, megint a kamaszok, mert könnyű egy 5 évest lelkesíteni egy közös családi programra, de ugyanezt sokkal nehezebb megtenni egy vállvonogatós, telefonját naphosszat nyomkodós 12 évessel. Itt újra idézem Csíkszentmihályit, méghozzá hosszan, mert fontos, amit mond:
Kora kamaszkorra a legtöbb tizenéves nehezen kezelhetővé válik, és a legtöbb szülő ezen a ponton elkezdi udvariasan semmibe venni a gyerekei életét és úgy tesz, mintha minden rendben lenne - miközben vakon reménykedik, hogy tényleg így is van. (...) A helyzet sokkal könnyebb, ha a szülők találnak maguknak valamilyen érthető és kellően összetett tevékenységet, ha szeretnek kertészkedni, főzni, olvasni, zenélni, barkácsolni vagy a garázsban szerelni, mert akkor valószínűbb, hogy a gyerekeik is belekezdenek valami olyan dologba, ami leköti figyelmüket, örömet találnak benne és fejlődik a személyiségük. (...) Sajnos nem járható út, ha azt mondjuk a tévelygő kamasznak, hogy szedje össze magát és csináljon már végre valami hasznosat. Csak az segít, ha élő példát, konkrét lehetőségeket nyújtunk neki.
Mi, szülők - és a saját flow-nk
Eddig is tudtam, de ezeket a sorokat olvasva még inkább megerősödött bennem az az érzés, hogy kutya kötelességünk saját magunkkal is foglalkozni szülőként. Törődni a saját felnőtt személyiségünk gazdagításával, figyelmet és időt szánni a saját szükségleteinkre és vágyainkra, tenni a saját fejlődésünkért - például azzal, hogy teret adunk az életünkben az olyan tevékenységeknek, amelyek lehet, hogy egyáltalán nem kapcsolódnak a pénzkereset-gyereknevelés-háztartásvezetés napi rutinokat meghatározó "szentháromságához", de a saját jóllétünket és feltöltődésünket szolgálják. Mert ezzel mutatunk jó példát a gyerekeinknek is! Neked mikor volt utoljára flow-élményed?
Az idézetek forrása: Csíkszentmihályi Mihály: Flow - Az áramlat (Akadémiai Kiadó, 1997) Mindenkinek ajánlom olvasásra!
Ur Anita, coach
A szerző további írásait az Örömterv blogon olvashatod, még több információt a Coaching neked honlapon találsz.
Ha szeretnél rendszeresen Lelkizóna-cikkeket olvasni, kövesd a Lelkizóna oldalát a facebookon is!
