„Házasodni”, úgy mint megvetni a lábunkat egy családi házban, pláne a legelső közösben, senkinek nem egyszerű, még a „lázas ifjúság” idején, tele lendülettel, bizalommal és hittel az emberekben, egymásban és a jövőben, tömve tervekkel, vágyakkal és ezerféle párhuzamosan megvalósítandó teendővel sem.

Már a "Lesz egy házunk" történet bevezetése is olyan, mint egy ismeretlen földrész meghódítása, kiszámíthatatlan, időigényes és a rengeteg befektetett erő ellenére gyakran sajátos eredményekre vezet. Az előkészítés, a keresés, az álmodozások és földre zuhanások több hónapon át, máskor és másoknak akár évekig is tarthat, szép nagy kilengéssel az érzelmi hullámvasúton. Végre elérkezünk a célhoz, „ezt érdemes volt megnézni, ez lesz az, ez jó lesz”. Hitelügyintézés, ezer papír. Semmi sem tökéletes még x hiánypótlás, „na, ezt már nem hiszem el”, értékbecslő, közjegyző, szerződés. Aztán az alig várt varázslatos hír: jöhet a költözés!

Ha jobban belegondolunk, tisztában vagyunk vele, hogy a költözés sok vonatkozásban hatalmas feszültségforrás, és a listákon az elég magas pontszámú stressz-források között szerepel.

Akkor is, ha nem pottyan le a kedvenc kávésbögrénk a nászajándék pohárkészletek felét is tartalmazó „törékeny” feliratú dobozzal véletlenül a költöztetők teherautójáról, nem törik ki a szekrény lába és nem tűnik el semmi, még a perzsaszőnyeg sem. Sőt az összes virágaink mellett a házi kedvencünk is megtalálja új helyét a házban.

Akkor is, ha a szolgáltató váltási mizéria során egyetlen porszem sem került a nem kicsit bürokratikus gépezet fogaskerekei közé, és képesek vagyunk annyi helyre bemenni annyiszor, ahányszor csak kell.

Akkor is, ha előzetes elgondolásaink (felméréseink, felkért szakértőink állításainak) nagyobb százaléka helytállónak bizonyul a ház állapotáról és a már kiürített helyiségeket bejárva sem derül ki nagyobb disznóság a nyílászárókról, a falak vagy a parketta állapotáról, a fürdőszoba csempéinek leesési hajlandóságáról, a konnektorok működőképességéről (víztartalmáról) vagy a konyhai lefolyók eldugultságáról.

Akkor is, ha a sebtében, de nem kis erőfeszítés árán megtalált „mesterembereink” éppen valóban ráérnek, el is vállalják, sőt még tisztességgel el is végzik a tervezett felújítási munkákat és utólag sem derül ki, hogy nem is ezt a munkát kellett volna előrevennünk, mert, de most már mindegy...

Akkor is, ha ki tudjuk fizetni az átíratás után a nagy nehezen kiválasztott és beszerzett anyagokat, a munkásokat, a bútort, a kiszállítást és az összes többit…

Akkor is, ha a befutó első számlákat kifizetve sem kell azonnal kardba dőlnünk azon, hogy hol van még a következő fizetés, sőt a beállt hőségben sem kell gyakrabban ellenőrizni, hogy vajon kiszáradtak-e mind az anyagi forrásaink.

„Sok ember törekszik arra, hogy visszafelé élje az életét: előbb sok mindent, vagy minél több pénzt akar szerezni, hogy aztán többet csinálhassa azt, amit szeretne, és ettől boldog legyen. A dolog pontosan fordítva működik: előbb azzá kell válnod, aki valóban vagy, aztán tenned kell, amit meg kell tenned, hogy szert tehess arra, amire vágyol.

Margaret Young

Mi az, ami ebben a fenekestől felfordult világban kicsit lecsillapíthat, legalább időlegesen megnyugtathat minket? Milyen gondolatok lendíthetnek át bennünket a garantáltan előforduló nehéz perceinken a szokásos önmegnyugtató megoldásainkon túl?

Sokat segít, ha…

...nem merülünk egészen a fejünk búbjáig bele. Ha látjuk, és tudatosítjuk a különállásunkat, távolságot teremtünk, legalább időlegesen. Elválasztjuk a dolgokat, élesebb különbséget teszünk önmagunk, a számunkra fontos célok, és az éppen adódott problémák között.

...jobban hangsúlyozzuk, vagy akár ismételgetjük magunknak, miért is indultunk ennek neki, a lassuló és fáradt botladozásnál a tekintetünket a célra függesztjük. Az elgyengülés pillanataiban szentelünk egy kicsi időt arra, hogy részletesen felidézzük magunkban az álmot, ami idáig vezetett.

...lecsendesítjük belsőnkben a gyermeket, aki természetesen mindent azonnalra akar, vagy még inkább tegnapra. Kitartunk az optimista és ha egy mód van, vidám szemlélet mellett.

„A vidámságnak megvan az ereje ahhoz, hogy a félelem, a sértettség, a harag, a frusztráltság, a csalódottság, a depresszió, a bűntudat és a meg nem felelés érzéseit kiűzze az életedből.

Azon a napon éred el a vidámságot, amikor rájössz, hogy mindegy mi történik körülötted, akkor sem lesz jobb semmi, ha nem vagy jókedvű.

Anthony Robbins

Segítséget jelent, ha...

...jól az eszünkbe véssük, hogy a kapkodás kifejezetten kerülendő az adott zűrös körülmények között, mert rendkívüli módon balesetveszélyes.

...nem lovaljuk bele magunkat annak a listának a kántálásába, hogy még mi nem készült el, pláne ha vélhetően nem is mostanság fog.

...megőrizzük az arányérzékünket, nem hagyjuk, hogy a szemléletünkben eget földet betöltsenek a gondok.

...megpróbáljuk a figyelmünket, amennyire csak lehet rögzíteni a részfeladaton, amit éppen végzünk. A nyugodt, átgondolt tevékenység lelassít, jól ellenpontozza a szorongást, pánikot.

...ragaszkodunk a reális és racionális szemlélethez, mert a csodavárás most nem megfelelő hozzáállás, a költöztetőknek bejáró és megfelelő parkoló kell, a szekrénysornak pedig egy hely, ahová letámaszthatják.

...apró, napi lépésekre bontva, emberi léptékben igyekszünk ránézni az előttünk tornyosuló teendőkre.

...az erőnket okosan beosztva tartalékolunk egy cseppet a váratlan helyzetekre is. Miközben tudomásul vesszük, hogy az egyéni erőforrásaink is végesek és a családon belül sincs elég Szuperman, más különleges képességű hősökről már nem is beszélve. 

„Tudjátok azt, hogy olyanok vagytok, akár a lánc: erőtök akkora, mint bennetek a leggyengébb láncszemé. De ez csak a fele az igazságnak. Olyan erősek is vagytok, mint bennetek a legerősebb láncszem. Legapróbb cselekedeteitekkel mérni benneteket ugyanaz, mintha az óceán hatalmát a tünékeny hullámtaraj erejével mérnénk. Gyarlóságaitokból ítélni meg benneteket ugyanolyan, mintha az évszakokat illetnénk váddal állhatatlanságuk miatt.”[i]

Kifejezetten jót tesz a helyzetben, ha...

...vannak jól átgondolt elvárásaink, de ismerjük a mértéket ebben is, nem válunk egészen görcsössé az elképzeléseinkhez való ragaszkodásban, de nem is engedjük lejjebb az igényszintünket csak azért, mert az aktuálisan megvalósítható lehetőségek gyérek.

...tényleg értékeljük, legalább mi magunk, azokat az erőfeszítéseket, amiket a saját és a közös céljaink eléréséért most felvállaltunk és nem kicsinyeljük le azt, amit éppen elvégeztünk.

...a rettenetesen nehezen alakuló helyzetben, legalább mi nem bántjuk magunkat és egymást. Igyekszünk legalább olyan jól bánni párunkkal, mint önmagunkkal, és alkalomadtán emlékeztetjük magunkat, hogy nem azért van mellettünk, mert nem akartunk külön boksz zsákra költeni.

...szem előtt tartjuk, hogy mint minden más ez is el fog múlni. A közszájon forgó tanmese szavaival:

Egyszer egy indiai hercegnő az édesapjától kapott gyűrűvel felkeresett egy hindu bölcset. Azt kérte tőle, hogy véssen a gyűrűjébe olyan bölcsességet, amely szomorú napokon vigasztalja, nehéz helyzetekben bátorítja, a boldog időszakokban pedig óvatosságra inti. A bölcs pár nap múlva visszaadta a gyűrűt. Csupán egyetlen szót vésett bele:

ELMÚLIK

Szabóné Erdős Gyöngyi pszichológus

Ha tetszett, kövesd a Lelkizóna facebook oldalát, hogy ne maradj le a legfrissebb cikkekről! Lelkizóna írások a hét minden napjára: pozitív pszichológia - szubjektíven. 

[i] Gibran Kahlil Gibran – A próféta, Édesvíz Kiadó Budapest, 1995.