Te mikor érezted magad szépnek igazán? Emlékszel még azokra a kamaszkori érzésekre, amikor szinte elviselhetetlenül rondának láttad magad vagy valamelyik testrészedet?

Ugye mennyire idegesített, amikor a felnőttek azt mondogatták: ’szép, hiszen minden fiatal szép’?! Nekik tényleg minden fiatal szép volt! Most – ha netán kicsit idősebb korú lennél - nem érzel te is valami hasonlót, ha egészséges fiatalokat látsz?

És mit gondolsz arról, hogy mások mikor láthattak téged a legszebbnek? Ugye akkor, amikor úgy lelkileg is egyben voltál, pláne amikor szerelmes voltál, rendben volt az önbecsülésed és a világgal sem voltak különösebb problémáid?!

És ugye megtapasztaltad már akár többször is, hogy először valakiről azt gondolod, nem szép, sőt... aztán megismerted jobban és egyszer csak csodálkoztál magadon, miért nem tetszett korábban, hiszen kifejezetten szép, érdekes, vonzó ember.

Na és most? Mennyire tartod egyáltalán fontosnak ezt a kérdést, mennyire foglalkoztat? Ki számára szeretnél szép lenni, kinek az elismerésére, csodálatára vágysz? – folytathatnánk a kérdéseket a témában…

Pár éve jelent meg David Brooks sikerkönyve magyarul is, címe: A társas lény (A sikeres élet rejtett dimenziói). Egy elképzelt emberpár példáján keresztül vezetve – és a modern viselkedéstudományok kutatási eredményeit felhasználva - mutatja be az olvasóknak, hogyan is zajlik az életünk, mitől függenek a döntéseink, a párválasztásunk, a karrierünk, az életesélyeink stb. Például felteszi a kérdést, általában:

Mit keresnek a férfiak a nőkben, mitől tartanak a heteroszexuális férfiak vonzónak egy nőt?

Ennek megválaszolásához egy érdekes vizsgálat eredményét veszi alapul:

„David Buss (az evoluciós pszichológia egyik kiemelkedő, ha nem a legkiemelkedőbb szakértője) több mint tízezer embert vizsgált meg harminchét társadalomban, és úgy találta, hogy a női szépséggel szemben támasztott alapvető elvárásaink nagyjából az egész földgolyón megegyeznek. A férfiak mindenütt ugyanazt tartják a legvonzóbbnak: a szép bőrt, a telt ajkat, a hosszú, fényes hajat, a szimmetrikus vonásokat, valamint ha a száj és az áll, illetve az orr és az áll között rövid a távolság, továbbá ha a derék-csípő arány körülbelül 70 százalék.”

– Remélem, ebből senki nem jut oda, hogy hol a vonalzó és irány a plasztikai sebész…!

Viszont felmerülhet bennünk a kérdés: milyen a szép bőr?

/Itt is vannak divatok, például most divat a szeplő, máskor nem./ Lehet-e szép például a már nem fiatal, érett bőr is? Mennyire lehetséges és érdemes a természetes folyamatokba beavatkozni, tehetünk-e valamit azért, hogy szép fiatalkori bőrünket minél tovább próbáljuk megtartani, megóvni? Mennyire a fogyasztói társadalom, a reklámok világának terméke a ráncmentes, tökéletes bőr, vagy mennyire természetes, mondhatni, ősi ösztön az ez iránti vágy a nőkben, hiszen már Kleopátra és más híres szépségek is mi mindent megtettek annak érdekében, hogy konzerválják szépségüket?!

dr.Yael Adler: Bőrügyek (Minden, amit az egyik legérzékenyebb szervünkről tudni érdemes) című könyve a szó szoros értelmében mélyrehatóan vizsgálja és mutatja be testünk eme leglátványosabb, hogy úgy mondjam, a külvilág részére kitett részét. A bőrgyógyász szerző így ír:

„A bőr a lélek tükre, a képernyő, amelyen láthatóvá válnak a bensőnk, a tudattalanunk történetei. Jó bűnügyi technikusok módjára megszállottan közvetett bizonyítékok után kutatunk a bőrön. A nyomok néha mélyen bevezetnek minket a test belsejébe.  Hirtelen felfedezzük, hogy a bőr elmeséli, ha a lélek hiányt szenved valamiben, beszámol stresszről, a lelki egyensúly hiányáról, vagy a szerveinkről és a táplálkozási szokásainkról. A ráncok gondokról és örömről árulkodnak, a hegek sérülésekről, a merevre botoxozott mimika az öregedéstől való félelemről, a lúdbőr félelemről vagy kéjről, a pattanások némelyike pedig arról, hogy túl sok tejet, cukrot vagy fehér lisztet fogyasztunk vagy érzékenyek vagyunk rájuk…. Aki tud olvasni a nyomokból, ámulva tapasztalhatja, hogy a látható sokszor elvezet a láthatatlanhoz.”

Máshol ezt írja:

„A pszichoanalízisben az öregedéstől való félelem, a botoxmaszkok kreálása és a hurkaajak a hárítás egy formája. A halálfélelemé. Pedig első levegővételünktől kezdve öregszünk és közeledünk a halálhoz, napról napra valamivel jobban. Ne feledjük: az élet életveszélyes és mindig halálos kimenetelű. Bele kell törődnünk, és ezzel együtt élvezzük az életet, az arcunkra írt valamennyi történetével.”

A külső szépséget tehát semmiképp nem választhatjuk le a belsőnkről, pláne nem a lelkünk, a pszichénk állapotáról. Legfeljebb időlegesen. Előbb-utóbb egyik visszahat a másikra. Íme a bizonyíték:

„A krónikus stressz hosszú távon veszélyes a testünkre. Megterheli a szívet, az érrendszert és a lelkünket, csökkenti a libidót, a tesztoszteront és a férfias harci szellemet.

Nem csak valós fenyegetettségek okoznak erős stresszt, hanem a félelmek is. A félelmek sokszor mélyen a lelkünkben gyökereznek, a környezetünk nem mindig érti őket pontosan. Így van ez a diszmorfofóbiánál is, a test eltorzulásától való félelemnél, ami gyakran objektíve nagyon jó alakú embereket fog el. …rá vannak görcsölve testük, bőrük, hajuk minden valódi vagy vélt hibájára.” – de ilyen az is, amikor valaki mosakodási kényszerrel van megáldva, „amely annak a kényszerképzetnek a kifejeződése, hogy az illető mocskos, másrészt egy rejtett kívánságé, hogy valami szennyet lemosson magáról. Ez lehet valamilyen szexuális tartalmú gondolat vagy egy erkölcstelennek érzett lelki impulzus.”

Legyünk őszinték:

Mert mit ér a szépség önmagában? Persze jó ránézni arra, aki, ami szép, hibátlan, szabályos, fiatal, friss, üde, ropogós... De meddig lehet jó partner, megfelelő társ egy gyönyörű nő vagy férfi, akiből hiányzik a megfelelő egyéniség, a megbízhatóság, aki mellett unatkozunk, akivel egyszerűen nem jó együtt lenni? Kit érdekel, ha egy férfi kopasz, nem magasabb nálunk, de egy élmény vele az élet? Mit számít, ha egy nő meri vállalni a korát, a vele járó kölcsönhatásokkal együtt (ráncok és egyebek), és ráadásul tudjuk, hogy nélküle üres lenne az életünk, igazi társunk mindenben?

Szóval, én a magam részéről - a fenti tudományos és szakszerű elméletekkel megtámogatva - arra jutottam, hogy:

  Az emberi szépség a külső- és belső szépségnek valamiféle összhangja, inkább egyfajta harmónia megtestesülése, tehát belefér néhány hiba is, sőt!

Nincs is tehát nagyon nehéz dolgunk, ha arra vágyunk, azt szeretnénk, hogy szépnek lássanak minket mások. Csak erre kell gondolnunk, így kell élnünk:

• akárhány évesek is vagyunk, amennyire rajtunk múlik, legyünk egészségesek (tartsunk kellő távolságot a káros szenvedélyektől és a túlzott stressztől), ne zsigereljük ki a testünket;
• legyünk igényesek, ápoltak lehetőségeink függvényében, személyiségünkhöz illően;
• törekedjünk a kiegyensúlyozottságra és a derűre, boldogságra, amihez elsősorban a jó párkapcsolat és általában a jó társas kapcsolatok szolgálják a hátteret (sok testi érintkezés, simogatás, szex, közös élmények, visszajelzések egymás felé);
• valósítsuk meg álmainkat, legyünk kreatívak, legyünk tevékenyek, legyen önbecsülésünk, önbizalmunk, és ha kell, ha arra vágyunk, vágjunk bele bátran új dolgokba – igen, ez bizonyítottan jót fog tenni a szépségünknek is!
• ha pedig kényeztetni szeretnénk magunkat (mert miért ne vágyhatnánk erre is, hiszen - a reklámból is tudjuk, hogy - megérdemeljük...), válasszunk természetes, jól bevált módszereket, szereket, márkákat és inkább kerüljük a csodát ígérő, eszement drága és visszafordíthatatlan eredményekkel járó kezeléseket, módszereket.

Vigyázzunk magunkra, mert a testünk - bár változik -, de végigkísér egy életen át!

Koskovics Éva

közgazdász, coach

www.kokart.hu