Sok férfi tartja a gyengeség jelének, ha nem tud megküzdeni egyedül a problémáival, ha nincs elég lelkiereje feldolgozni a kríziseket egymagában. Épp a minap mondta nekem valaki, egy nagyon nehéz családi helyzet kellős közepén, hogy ’én nem hiszek a pszichológusokban’. Nagyon szurkolok neki és a családjának, nagyobb bajok, következmények nélkül legyenek túl ezen a nehéz időszakon, de biztos vagyok benne, hogy ha neki nem is, a család többi tagjának elférne némi külső segítség is.

Ma még sokan gondolják úgy, hogy aki pszichológushoz megy, az gyenge, igenis meg lehet egyedül oldani a nagyobb problémákat is. Ez igaz is lehet, ha van elég lelkierőnk, ha olyan alkatot kaptunk születésünkkor, hogy a bajok/kudarcok inkább megerősítenek, mint gyengítenek bennünket. Ha rezilisensek vagyunk alapból (fontos idegen szó, manapság mintha gyakrabban hallanánk), az értékes adottság!

Ha vállalkozunk egy kis önképzésre, tudok ajánlani egy igazán hiteles forrást, aki megtapasztalta a legnagyobb mélységeket és ki tudott jönni belőlük, sőt, tudását szívesen továbbadja másoknak is. Azt gondolom, aki hatvanévesen egyik napról a másikra elveszíti a látását, miközben vezet egy céget,  miközben a magánélete romokban, és aztán onnan feláll, alkalmazkodik az új helyzethez, új dolgokat kezd el megtanulni, új szokásokat kénytelen kialakítani, valóban hitelesen szólhat hozzá ehhez a témához. Később még visszatérek rá.

Kedves Fiúk és Férfiak!

Azért ne örüljetek nagyon, mert ez nem egy gyógyszer, amit beveszünk és garantáltan hat, nem egy olyan pontosan meghatározott lépéssorozat, amelyet ha végigcsinálsz, garantáltan tiéd a jutalom! Ez egy olyan lista, amit mindenki magának tud kitölteni tartalommal, megfogalmazni a saját helyzetére és hozzáigazítani a maga személyiségéhez.

Kiknek ajánljuk?

Ha csak a közeli és távoli ismerősökből, ismerős, tipikusnak is mondható történetekből indulok ki, annyi nehéz helyzetet tudok felsorolni, amelyekben lehettek, amelyeket meg kellene valahogy oldanotok, de nehéz, valahogy nem megy, illetve túlélitek, de mégsem úgy, ahogy ebből ki lehetne jönni: a legkisebb sérülésekkel, a tanulságok levonásával. Például:

• Nehéz lehet egy besavanyodott, valójában nem működő házasságban, napi konfliktusok mellett, inkább a munkába temetkezve.
• Borzasztó lehet anyagi gondokkal, válás után, elölről kezdeni felépíteni magunkat, az egzisztenciánkat.
• Egyedül maradva, reménytelennek látva, hogy valaha találunk-e még igazi társat.
• Szakmai kudarc után, gödörben, a depresszió határán egyensúlyozva.
• Külföldön keresve a boldogulást, de tele fájdalommal, hiányokkal, magányosan, zavartan.
• Még mindig a szülőkkel élve, esetleg azok betegsége köré szervezve a saját életet, nem látva kiutat ebből a csapdából.
• Látszólag minden rendben, de már ciki a folyton változó, zűrös párkapcsolatokkal, a néha vállalhatatlan üzleti helyzetekkel, az egyre sűrűbben alkalmazott tudatmódosítókkal…
• Feszülten, idegesen, valójában nem is tudva annak az okát, mitől van ez, de néha dühkitörésekbe torkoll és a környezet elég nehezen kezeli.
• Elvileg családban, de valójában nagy magányban, elidegenedve a család minden tagjától, a régi barátoktól, lebegve egy fura valóságban, egyre kövérebben, frusztráltabban.

Megoldások 

A példák sora még hosszú lehetne, de inkább térjünk rá a megoldásra, arra, hogyan lehetne némi elmozdulás, milyen módszerekhez nyúlhat az a férfi (és persze nő is), aki ugyan valamelyikhez hasonló a fentiek közül, de még mindig bízik abban, majd ő megoldja, végig tudja csinálni, megtalálja a kiutat. A legrosszabb az, ha nem teszünk semmit ilyenkor, ha beletörődünk a helyzetbe!

A hét unortodox eszköz azért unortodox, mert ösztönösen sokan tudják, alkalmazzák ezeket, de ha tudatosan felismerjük mint lehetőségeket és felmérjük, számunkra melyik lehet járható út, melyiket tudjuk megvalósítani, melyikre lehet leginkább szükségünk, akkor nem kell hozzá különösebb befektetés, tudatosíthatjuk magunkban és trenírozhatjuk magunkat rá. Kezdjük:

1. Múltunk elfogadása, hiedelmeink átírása

Nem érdemes a régi dolgokon rágódni, az kész időpazarlás! Ne siránkozzunk folyton a régi dolgokon, legyünk céltudatosak, célirányosak. A régi dolgokat legfeljebb annyira érdemes elővenni, hogy felmérjük, mit tanultunk belőlük, mi az a JÓ, amit abból kaptunk, megtanultunk.

Ha van elég önismeretünk és esetleg mások véleményét is megkérdezzük, kiderülhet, hogy milyen téves hiedelmeket építhettünk ki mi magunknak, amelyek mint egy átok, ülnek rajtunk és belerángatnak mindig ugyanazokba a hibákba. Ha egyszer csalódtunk valakiben, vagy ejtettünk egy nagy hibát, az nem jelenti azt, hogy ez már mindig így lesz! Fogadjuk el, hogy ez volt, de mondjuk azt, hogy ebből tanultunk, legközelebb máshogy fogunk működni. A legtöbbet tényleg a saját hibáinkból, kudarcainkból tanulhatunk, de kell hozzá önreflexió, némi érzelmi intelligencia.

2. Hit, reális optimizmus

Muszáj elhinni, hogy képesek vagyunk rá! Ha eleve feladjuk, akkor beprogramozzuk magunkba a veszteséget. Az, hogy kinek mit jelent a hit, tényleg egyéni. Hihetünk a Jóistenben, az univerzumban, a felettes énben, de a legfontosabb, hogy magunkban is próbáljunk meg hinni. Ha pesszimista gondolatokon kapjuk magunkat, akkor próbáljunk törölni és építsünk fel valamilyen saját módszert arra, mi tud ilyenkor segíteni, kinek a társasága, milyen film, melyik zene, milyen sport, stb., szóval milyen saját eszköz áll rendelkezésünkre, ami vissza tudja adni az egészséges optimizmusunkat.

Ha valaki képes arra, hogy imádkozni tudjon, az óriási erőforrás tud lenni! De ez a tudás sajnos nem sokaknak adatik meg.  

3. Problémamegoldó képesség (felismerni, hogy a probléma egyben lehetőség, vesztesből túlélő lehet, a kudarcból siker)

Olyan büszkék tudunk lenni magunkra, amikor tényleg megcsináljuk, amikor nem zuhanunk össze tőle, amikor felállunk belőle! Érdemes megjegyezni ezeket a pillanatokat, elraktározni magunkban, hogy sikerült akkor, mi volt az a döntő momentum, ami segített, honnan vettük hozzá az erőt, az ötletet, a segítséget. Emlékezzünk, hogy sikerült akkor, hátha erőt, ötletet ad mostani helyzetünkben is. Ha egyszer sikerült, miért ne sikerülhetne máskor is?

4. Belső erőforrások (mozgósítani a biológiai, lelki, környezeti erőforrásokat, tudatában lenni, mi az, ami energiát ad, és ami elviszi azt tőlünk)

Részben már volt róla szó. Ugye tudjátok magatokról, mi szokott segíteni, hogy működtök ti?!

Lehet, hogy neked a pihenés hiányzik, vagy az, hogy valaki empátiával forduljon hozzád és meghallgasson, valakiben megbízhass és elmondhasd neki? De az is lehet, hogy egyszerűen rossz helyen vagy, nem való neked ez a munkahely, ez a környezet, megőrülsz, ha ezt tovább kell itt és így csinálni?! Fontos a kitartás, nem szabad hamar megfutamodni, de ha biztosak vagyunk magunkban, a zsigereinkben érezzük, hogy ez így nem jó, akkor ne várjuk meg, amíg az egészségünk rovására megy.

Nem könnyű téma, de azt mindenki érzi, mi szívja le az energiáját. Na, azt kellene kiiktatni, valahogy átgyúrni, valamit kezdeni vele. Meg tudod csinálni!!

5. Fegyelem (kitartás, önszabályozás, alkalmazkodás, impulzus kontroll, érzelmek szabályozása)

Lássuk be, vannak, akik hajlamosak rá, hogy hamar behisztizzenek, csapkodjanak, dühöngjenek. Ki mennyire tudja fegyelmezni magát, asszertíven viselkedni, úgy érvényesíteni az akaratát, hogy másokat nem bánt, de határozott, egyenes, következetes. Ezt is lehet tanulni, gyakorolni!

Sokszor mondják, hogy a mai fiatalok nem kitartóak, hamar feladják, nem lojálisak. Ennek sok oka és háttere lehet, valóban tetten érhető, hogy a késleltetés, a türelem megtanulása ma sokkal nehezebb, amikor a kívánságainkat azonnal ki lehet elégíteni, még ha tömegtermékekkel is, vagy csak virtuálisan. Erre is lehet edzeni, de itt is fontos az egészséges mérték. Az sem jó, ha valaki túl fegyelmezett és magába fojtja az indulatait, érzelmeit.

Az is tanulságos, hogy vannak, akiktől elfogadjuk az indulatokat, valahogy azokkal együtt szeretjük, jól áll nekik, másokat nem bántanak ezzel a viselkedéssel. Szenvedélyesek. Másoktól pedig túlzásnak tűnik, valahogy nem illik a személyiségükhöz, rossz a stílusuk.

Te például tudod magadról, mások milyennek látnak?  

6. Önbizalom, személyes hatékonyság érzete, empátia, humor

Az érzelmi intelligencia alapja az önismeret, önmagunk elfogadása, tisztelete, önmagunk irányítása, az önkontroll. Akkor érezhetjük, hogy urai vagyunk a helyzetnek, ha elsősorban magunknak is urai tudunk lenni. Akkor leszünk másokkal is empatikusak, ha magunkkal azok tudunk lenni.

Figyeljétek meg, ha valaki nagyon ítélkező, mindenkit leszól, mindig van valami rossz megjegyzése és mindig tudja a tutit, akkor általában kilóg a lóláb, olyan emberrel állunk szemben, akinek valójában nagyon alacsony az önbecsülése, ezekkel a kijelentésekkel épp ezt igyekszik leplezni. Vigyázzunk, nehogy ebbe a hibába essünk!

Most egy kicsit én is ítélkező leszek, de sajnos tényleg ezt tapasztaltam, ezt látom: a férfiak hajlamosabbak az ítélkezésre, a megmondásra. Bocsánat, nem akarok senkit megbántani, sőt!! Higgyétek el, szeretünk titeket, sőt, sokszor sokkal jobban, ha mertek kicsit bizonytalanok lenni, bevallani, hogy valamit nem tudtok, ha nem vagytok annyira okosak, erősek! Pláne, ha ezt humorral teszitek! Az nagy segítség lehet!

7. Egészséges kapcsolatok (egymás iránti tisztelet, hála, megbocsátás – és ezek kimutatása, kimondása! -, szociális háló, a csoport támogatás protektív hatásai)

Azt tényleg nem kell bizonygatni, milyen fontosak a társas kapcsolatok. Ugye nem?! A család fontossága, az, hogy legyen kivel megosztani az élményeinket, gondolatainkat, bánatunkat, ez mind életbevágó. Tényleg! Vegyük észre, mennyi jó közösséghez tartozhatnánk! Nyissunk mások felé, sokat kaphatunk ebből és sokat adhatunk egymásnak.

Ennyi.

Végiggondolod esetleg, melyikkel lehet dolgod?  Számodra melyik lehet a legfőbb támasz, segítség?

Aki szeretné megismerni az embert, akinek módszereit most itt lerövidítve továbbadtam a magam megfogalmazásában, valamint a saját (és a közös munkáink) tapasztalatait is hozzáadva, az olvassa el ezt a beszélgetést vele.

Legyetek jól, legyetek jók és legyetek olyanok, akiknek mi is olyanok szeretnénk majd lenni, amilyet szeretnétek!

Koskovics Éva

közgazdász, coach

www.kokart.hu