Nagy köz­tünk a kor­kü­lönb­ség, de ez nem tán­to­rí­tott el. Ran­dira hív­tam. Egy olasz­or­szági nya­ra­lás egyik esté­jén, külön a töb­bi­ektől, elmen­tünk vacso­rázni.
Csak ő meg én.
Fel­vet­tem az egyik ked­venc póló­mat, és egy csini rövid­nad­rá­got (jé, még rám­ jön?)
Vélet­le­nül pont össze­öl­töz­tünk, kék-fehérben sétál­tunk kézen­fogva az étte­rem­hez.
Enged­tem, hogy válasszon asz­talt, még­is­csak ő a férfi.
Egy tál­ból sült­krump­liz­tunk, köz­ben beszél­get­tünk és néz­tük a meden­cébe csob­ba­nó­kat.
A TV-ben foci­meccs ment, azt is meg­vi­tat­tuk. Ígé­re­tes­nek tűnik, ha sok közös témánk van!