Ma már természetes, hogy használjuk a gyerekkor fogalmát, mindenki tudja, mit takar ez a szó. Arról ugyan megoszlanak a vélemények, hogy meddig gyerek egy gyerek, és hol van a fordulópont, amikortól felnőttnek számít... De volt idő, amikor ez a kérdés fel sem merült, mert nem különült el a gyerek és felnőtt világ. 

Philippe Ariés (1914-1984) nevéhez köthetők azok a kutatások, amik a gyerekkor "felfedezésével" foglalkoztak. 
A francia történész leírja, hogy a gyerekeknek sokáig nem volt helyük a társadalomban. Annyira magas volt a csecsemőhalandóság, és a felnőttek is olyan alacsony életkort értek meg, hogy nem fordítottak különleges figyelmet a kicsikre. 

A mai értelemben vett gyerekkor csak a XVII. században született meg, a XVI. századig nem is volt gyermekábrázolás. 

Az 1600-as évek-beli képeken már kis felnőtteket látunk, hanem valóban gyerekeket, de érdekes módon a lányok kék, a fiúk pedig rózsaszínes-pirosas ruhát viselnek. Miért? A vörös árnyalatai a harciasságot, a kék pedig a szelídséget képviselte. Erre itt találsz egy jó példát, Philippe de Champaigne képén. 

A gyerekkor születésére a festészeten és szobrászaton kívül további bizonyíték a bútorok megváltozása. Felismerték, hogy változtatni kell a méreteken, a gyerekeknek mások az igényei. 

A pedagógia is nagyban átalakult. Az 1700-as években Rousseau rávilágított, hogy a szülői szerep öröm is lehet, Fröbel pedig létrehozta az első óvodát, tőle származik a "kindergarten" szó is. Magyarországon Brunszvik Teréz grófnő nevéhez köthető az óvodai nevelés kezdete. Végre külön gyerekvilágot alakítottak ki, és már nem csak a "megőrzés" volt a cél, hanem a kicsik fejlesztése, szórakoztatása, nevelése is. 

Ma már a kék ruhás fiúk és rózsaszín tüllben pompázó kislányok korát éljük. 50-es mérettől lehet kapni a csodaszép, kényelmes babaruhákat. A bútoráruházaknak külön gyerekosztályuk van, tele mesefigurás, színes ágyakkal, asztalokkal, szőnyegekkel. A játékboltok kínálatáról ne is beszéljünk...
Néhány hónaposan már fejlesztő bölcsibe, majd oviba adhatjuk a gyereket, a termek falain alig fér el a sok szép dekoráció. Az éttermek gyerekmenükkel készülnek, a szállodákban animátorok várják a kicsiket. A szülőket elhalmozzák szakirodalommal, a baba tervezésétől a kamaszkori krízisekig mindenre felkészülhetnek. 

Ebben a hatalmas kínálatban szinte lehetetlen elképzelni, hogy milyen volt a gyerekkor nélküli világ. 
Ha pedig a Rolling Stones-os rugdalózókra és a gyerekszépségversenyekre gondolok, olyan, mintha újra kis felnőttként kezdenénk kezelni a gyerekeket...