Mivel fontos és mély téma, épp ezért elcsépelt is, szinte csak közhelyekben lehet beszélni róla - hiszen amit művészi nyelven leírhattak arról, hogy mi az élet értelme, azt már leírták nagyszerű írók-költők százával -, de azért mégis szeretnék beszélni róla, vagyis inkább kérdéseket feltenni, kinyilatkoztatni semmiképpen... Vállalom: közhelyes leszek. A naplemente is közhely, ettől függetlenül gyönyörű és átélhető - ha beengedem az élményt. Halottak napja közeledik és bennem az elmúlt napokban ez a mondat munkál: én milyen nyomot hagyok, milyen nyomot szeretnék hagyni a világban. És te?

Kezdtem a legegyszerűbb nyommal: megnéztem mi érhető el a nevem alatt az interneten: a digitális vagy virtuális nyom ugyanis manapság egy teljesen kézzelfogható nyom - ez az, ami legkönnyebben hozzáférhető módon definiál minket a nagyvilág előtt. Üsd be a neved a Google-ba, próbáld ki! Jelentem, számomra semmi vállalhatatlan nem kötődik hozzám, mondjuk, ez nem volt meglepetés.

A bonyolultabb kérdés annak meghatározása, hogy milyen értéket hoztam létre eddigi életemben. Mi az, amit én értéknek tekintek abból, amit csináltam, mondtam, létrehoztam? Mitől érzem értékesnek magam egy átlagos hétfő reggelen? És a jövőben milyen értékek mentén szeretnék élni? Nos, nem én leszek a Mars emberi lakhatásra alkalmassá tételének kitalálója, a rák univerzális ellenszerét sem én fogom feltalálni és híres festő vagy író sem lesz belőlem a következő években. Nincs rendkívüli tehetségem semmihez, ami világraszóló dolog megalkotására tenne alkalmassá. De üsse kő, nem olyan nagy baj ez...

Mert ha arra gondolok, hogy az általam nagyra tartott élő vagy már halott emberek, akik fontosak nekem, akik példaként szolgálnak, ahogyan éltek-élnek, vagyis akiket tisztelek, mitől példaképek nekem... akkor arra jutottam, hogy az a közös bennük, ahogyan a kapcsolataikat ápolják, ahogyan jelen vannak, hozzáférhetőek, ahogyan hitelesen és emberien élik a mindennapjaikat, vagy élték, ha már nincsenek közöttünk...

És igen, ez az, nekem megvan az iránytű, ahogyan szeretném továbbélni az életemet: a kapcsolataimban szeretnék jelen lenni, támogatni, adni és elfogadni, szeretnék másokban nyomot hagyni, egyszerűen csak azáltal, hogy vagyok. Semmi extra, csak jó lenne jól benne lenni a saját viszonyrendszeremben és mások életében. A gyerekeimében, a családoméban, barátaiméban, ismerőseimében és bárkiében, akivel kapcsolatba kerülök. Hogy jó emlék lehessek majd egyszer. Nagyon egyszerű, nagyon közhelyes, de tényleg ezt érzem fontosnak. Ezt a nyomot szeretném magam után hagyni.

Úgy éld minden napodat, mintha az volna az utolsó" - ezt szokták tanácsolni, de őszintén, kinek van erre energiája? Mi van, ha esik az eső, vagy ha az embernek kicsit nyomott a hangulata? Az egész valójában teljesen kivitelezhetetlen. Sokkal jobb, ha egyszerűen csak megpróbálsz jó, bátor és vakmerő lenni, és nyomot hagyni magad után a világban. Nem kell teljesen megváltoztatni a világot, csak azt a kicsit, ami körülötted van. Becsüld meg a barátaidat, maradj hű az elveidhez, élj szenvedélyesen, élj teljes és jó életet. Tapasztalj új dolgokat. Szeress és szeressenek viszont, ha lehetőséged van rá. D. Nicholls

És te? Milyen nyomot szeretnél hagyni a világban? A visszavonulós, gyertyagyújtós, emlékezős napok nagyon alkalmasak efféle merengésre...

Ur Anita, coach

A szerző további írásait az Örömterv blogon olvashatod, még több információt a Coaching neked honlapon találsz.

Ha tetszett, kövesd a Lelkizóna facebook oldalát, hogy ne maradj le a legfrissebb cikkekről! Lelkizóna: hét szerző írásai a hét minden napjára: pozitív pszichológia - szubjektíven.

Mentés