A legjobb döntésre törekszel? A valaha volt legjobb karácsonyi menüt szeretnéd összehozni idén? A legjobb karácsonyi ajándékot a kedvesednek? A legjobb számszerű eredményt hozni a munkádban az év végi összesítéskor? A legtutibb szállást megtalálni a téli "nyaraláshoz"? És mi lenne, ha nem a legjobbat, egyszerűen csak jó döntést hoznál?

A maximalizmusra való törekvést már az iskolából magunkkal hozzuk. Erre nevel az iskolarendszer. Legyél hibátlan, csillagos ötös, legyél a legjobb. A kimagasló egyéni teljesítményt - ezen belül is leginkább a kimagasló egyéni tanulmányi eredményt ismeri el az iskola. Hogy milyen áron (sokszor aránytalanul nagy erőfeszítéssel) meg hogy van-e bármi jövőbeli értelme, életben való sikeres boldogulást előrevetítő haszna (nincs - vagy csak nagyon kevés), az mellékes. Az érzelmi intelligencia, a kreativitásra és problémamegoldásra építő megközelítés, a fejlett kommunikációs és szociális kompetenciák, és legfőképp az együttműködésre való hajlandóság - ezek ösztönzése, erősítése, fejlesztése már sokkal inkább az életben való sikeresség feltételei a modern kutatások szerint. De mivel mi amabban nőttünk fel, sőt a gyerekeink manapság is nagyrészt olyan szellemiségű pedagógusoktól tanulnak és olyan oktatáspolitika irányítása alatt, így a suliban a legjobb viselkedés (= ne tűnj fel, ne tűnj ki) és a leghibátlanabb dolgozat (=magolj és szó szerint add vissza a tanultakat) kombinációja a nyerő. Persze a munkahelyünkön is azt várják el, hogy a legnagyobb profitot teremtsük elő, és még otthon is kíméletlenül kergetjük a porcicákat, hogy a lakásunk teljesen tiszta legyen; sőt még a hétvégi kiruccanást is úgy szeretnénk kivitelezni, hogy az a legpihentetőbb és legérdekesebb legyen egyben... szóval a legek szorításában már nem merünk arra törekedni és azzal megelégedni, hogy egyszerűen csak jó legyen egy döntésünk.

A maximalizáló és az optimalizáló

A maximalizálók azok, akik a legjobb lehetőséget akarják mindenből (majdnem mindenből), az optimalizálók megelégszenek egy jó lehetőséggel. A legjobb megtalálása azonban számos esetben lehetetlen, annyira összetett és soktényezős lett a világunk, hogy nem lehet például azt állítani, hogy van legjobb mobiltelefon a világon és mi hosszas internetes kutakodás, fórumok olvasása, ismerősök véleményének kikérése és a boltok végigjárása után a legjobb mobiltelefont vettük meg, mert mire egy hetet töltöttünk ezzel, addigra megjelent egy még újabb, még jobb, még okosabb modell. Általában nem létezik "legjobb döntés" a szónak az abszolút értelmében - csak éppen abban a pillanatban, a mi elérhető megoldásaink közül legjobbnak érzett megoldás létezik. Az, aki tudatában van a ennek a relativitásnak és a választás szükségszerű tökéletlenségének, annak elfogadhatóbb a saját döntése és annak következménye is. A kutatások szerint a maximalizálók sokkal elégedetlenebbek a választásukkal, mint az optimalizálók. Sőt, alacsonyabb boldogságszintet, optimizmust és önbizalmat mutatnak, mint az optimalizáló személyek. Sokat rágódnak a döntéseiken (azok meghozatala után is), és gyakran meg is bánják azokat. Az optimalizáló személyek számára a legtöbb élethelyzetben elegendő az "elég jó döntés", utólag is elégedettek vele és kevésbé bánják meg.

Te melyik vagy inkább?

Érdemes végiggondolni, hogy melyek azok az életterületek, ahol nem szeretnél engedni a legjobbra törekvésből, mert valóban fontosak neked, mert elégedettséget, sikerélményt, nagy hozzáadott értéket hoznak az életedbe.

Emellett melyek azok az életterületek, helyzetek, ahol engedhetsz a "legjobb szorításából" és sokkal lazábban, engedékenyebben megengedheted magadnak a "most éppen ez is jó, ez is elég nekem" érzését.

Ur Anita, coach

A szerző további írásait az Örömterv blogon olvashatod. Ha szeretnél még több Lelkizóna-cikket olvasni a pozitív pszichológia témakörében szubjektíven - mindennap más szerző tollából, akkor csatlakozz a facebookon!

Mentés