Melyik az a szó, ami K-val kezdődik, SZ-re végződik, és zűrzavart fejez ki? A kérdésnek két megoldása is van, amik elég közel állnak egymáshoz: a kamasz és a káosz.

A gyerek-és felnőttkor közötti átmenetet testi-lelki összevisszaság jellemzi, gyakran tele van vitákkal, hullámzó érzelmekkel. Hol rockzenétől, hol veszekedésektől zeng a ház (vagy a kettőtől együtt: "Kapcsold már ki azt a rettenetet! Ez neked zene?"). 
A szülők és a gyerekek mintha nem egy nyelvet beszélnének ebben az időszakban, nehezen veszik át egymás nézőpontját.
A kamasz lusta, nem tanul, figyelmetlen, csúnyán beszél, csajozik/pasizik, chat-el éjjel-nappal - legalábbis ennyi látszik a felszínen. Pedig az álarc alatt egy szeretetre és elismerésre éhes, érzékeny lélek lapul. Egy szárnyait bontogató fiatal, akinek nagyon meg kell erősödnie, hogy később magabiztosan tudjon repülni. 
A szülő egyfolytában nyaggat, fegyelmez, keménykedik, tilt - legalábbis ennyi látszik a felszínen. Pedig ezzel csak az aggódását, vagy éppen a tehetetlenségét próbálja biztosabb mederbe terelni. 

SEGÉLY, KIÁLTÁS

Az elmúlt néhány hétben négy kamasz öngyilkossági kísérletről is hallottam. A történetek pontos részletét nem ismerem, de azt tudom, hogy elment egy 15 éves, remek fiú és egy 18 éves, remek lány. Az egyikük bukdácsolt töriből meg matekból.  A másikukkal éppen szakított a barátja. Két fiatal pedig még életben van, és újra ismerkedik a szeretet, köszönet és hála érzésével. 

Egy ilyen tragédia előtt valószínűleg sok-sok segélykiáltás elhangzik. Lehet, hogy csak csöndes, szobába zárkózás, lehet, hogy hangos káromkodás formájában. Folyamatosan romló jegyekben. Üresnek tűnő fenyegetőzésekben. Esti kimaradozásokban. Titkolózásban. Megváltozott külsőben. Bármi is a jelzés, komolyan kell vennünk. Nem legyinthetünk, nem halogathatjuk a probléma feltárását - nehogy aztán már túl késő legyen...

"Jó, akkor elmegyek itthonról, és vissza se jövök!"
"Ha ez és ez történik, a vonat alá vetem magam."
"Majd egyik nap úgy találsz, hogy bevettem egy marék gyógyszert!"
Megszakad a szülői szív ilyen, és ehhez hasonló mondatok hallatán.
Ha nem törődünk vele, hiszen "csak a szája nagy a gyereknek", egy rosszabb pillanatában úgy érezheti, be kell bizonyítania, hogy tettekre is képes. A kétségbeesett kamaszok általában (titkon) reménykednek, hogy nem fog sikerülni az öngyilkosság, mégis megpróbálják. Hogy végre komolyan vegyék őket. Hogy zsarolhassák és megijeszthessék a szüleiket. Nem vesznek be annyi pirulát, hogy végzetes legyen, de a rosszullétig és gyomormosásig eljutnak... Nem szorítják meg annyira a kötelet, hogy végzetes legyen, de a kellően borzasztó látványig eljutnak... 

DACKORSZAK 2.0

A kamaszkort második dackorszaknak is szokás nevezni. A tiltakozás, ellenállás, függetlenedési igény ugyanúgy megjelenik, mint a kétéveseknél. A kicsik mindent megtesznek, hogy kivívják szüleik figyelmét - produkálják magukat, ha kell, az asztalon ugrálnak, csak hogy végre rájuk szóljanak. (Erről EBBEN a cikkben is olvashatsz.)
Furcsának tűnhet, de a szidás is jutalom értékű, abban az értelemben, hogy a gyerek megkapja, amire a legjobban vágyik: a figyelmet.
A kamasz ugyanúgy igényli a figyelmet, mint a kétéves. Csak nehezebb közel kerülni hozzá. Nehezebb puszilgatni, ölelgetni. Nehezebb elhinni, hogy a sok vagdalkozás, szemtelenség közepette is szeretetre és elfogadásra vágyik.

A Segély, kiáltás című részben szereplő példák sajnos nem kitalációk. Szélsőséges esetek, amik hál' Istennek kevés családban fordulnak elő. De akivel megtörténik, örökké keresni fogja a választ, hogy mit tehetett volna másként... Sikerrecept természetesen nem létezik, de az elfogadás, a feltétel nélküli szeretet és a törődés biztosan szerepelnek a hozzávalók között. 

HASZNÁLATI UTASÍTÁS KAMASZOKHOZ (KIVONAT) 

Mindenkinél más kulcs segít megoldani azt a bizonyos kamasz-káoszt. A most következő pontok még olyan sok sorral egészíthetők ki, hogy alig férne a képernyőre... De vannak olyan, általános érvényű "szabályok", amiket ha betart egy család, komolyabb sérülés nélkül kelhetnek át a fiatal felnőttkorba vezető úton. 

- Fejezd ki, hogy tudod, neki is nehéz ez az átmeneti időszak! Mesélhetsz saját történeteket, amikből kiderül, tényleg ismered a tizenéves élet problémáit (és magadat is emlékeztesd, hogy Te is voltál kamasz)! 

- Ha nem is mindennek, de bizonyos kéréseinek engedj, hiszen sokkal vonzóbb az, ami tiltott... 

- Egy elfoglalt, zűrös napon is jusson időd meghallgatni az örömét-bánatát! Értékeld, ha őszinte, éreztesd vele, hogy bármit elmondhat. Ha valami nagyon ciki, vagy helytelen dolgot művelt, azt is. Csak akkor tudsz segíteni, ha tudod, mi történt. 

- Tankolj fel végtelen adag türelemmel és humorral! Nehézség esetén bátran kérj tanácsot, számolj be valakinek a benned felgyűlt feszültségről! 

- Biztosítsd a gyereket arról, hogy hibáival, gorombaságával együtt (illetve ezek ellenére) is nagyon szereted. 

- A kamasz szeszélyek elfogadása fontos, de nem azt jelenti, hogy neked szülőként nem lehetnek igényeid, érzéseid. Tudasd vele, hogy rosszul esik, hogy naponta tízszer rád csapja az ajtót, pedig Te kedvesen szólsz hozzá. Bízhatsz az empátiás készségében, előbb-utóbb (inkább utóbb...) változtatni fog a viselkedésén. 

- Ebben az érzékeny időszakban különösen fontos a dicséret, az elismerés. Beszéljétek meg, hogy néhány kémia 3-astól, vagy egy versenyen elért utolsó helyezéstől még nem értéktelen ember. Dolgozzatok ki stratégiát a javításra! 

- Ismerd meg a barátait! Nagyon fontos számára ez a társaság, és értékelni fogja, ha neked is számít, mi történt Tibivel vagy Krisztivel. Ráadásul miközben másokról mesél, magáról is beszél... Kiderül, mi foglalkoztatja, mit tart értékesnek.

Nálatok mi segít(ett)? 

Ha további, gyereknevelési témákra vagy kíváncsi, kattints a gyerekkelvagyok.net-re, és csatlakozz facebook közösségünkhöz! 

Czecz Fruzsina
pszichológus