Mi bajod? Hát örülnöd kéne! A szülés utáni depresszióról
Mostanában több kismama ismerősöm is megkeresett, hogy ajánljak megbízható pszichológust. A szülés után néhány héttel járnak, tudják, hogy gyönyörű és egészséges a babájuk, mégsem képesek neki "eléggé" örülni. Kétségbeestek attól, hogy az életük ekkora fordulatot vett, nem látják, hogyan kerülhetnének ki a negatív hangulatból. "Jaj, ne, ez a szülés utáni depi?" - kérdezte egyikük. Úgy döntöttem, a választ nem csak Rékának tartogatom, hanem itt is megosztom.
Sokak szerint egy nő akkor tud leginkább kiteljesedni, ha gyermeket vállal, és megismeri az anyaszerepet. Semmihez nem fogható érzésként jellemzik, amikor a saját testükben egy új életet nevelnek, a szülés során katarzist élnek meg, gyermeküket pedig földöntúli szeretettel fogadják. A kép azonban nem mindig ilyen idilli és rózsaszín, beszélnünk kell a másik oldalról is. Mit jelent a szülés utáni depresszió, hogyan fedezhető fel, és miként tud segíteni a környezet a kismamának?
HÁROM FOKOZAT
Ideális esetben az újdonsült anyuka a szülés utáni időszakot pihenéssel, regenerálódással tölti, tapasztalatokat gyűjt, megtanulja a pelenkázás, fürdetés, szoptatás fortélyait és gyönyörködik a gyermekében.
Előfordulhat azonban, hogy negatív érzéseket él át, amik ijesztően hatnak, hiszen nincs felkészülve hasonlóra. Három fokozatot különböztetnek meg a szakemberek: baby blues, szülés utáni depresszió és szülés utáni pszichózis. Utóbbi rendkívül ritka és szélsőséges eset, így most csak a másik két állapotról lesz szó.
A baby blues a szülés utáni 2-3 napos időszakban jelentkezhet, oka a hormonális változás, valamint a bizonytalanság, a kezdeti csetlés-botlás megélése. Ez a kismamák 50-80%-ára jellemző, de aggodalomra semmi ok, hiszen legtöbbször nyomtalanul el is múlik a sírós, ijedtséggel teli állapot.
Szülés utáni depresszióról akkor beszélünk, ha a baby blues tartósan fennmarad. Az anya ekkor érzelmileg és fizikálisan is elhanyagolja a gyermekét, nem gondoskodik róla kellőképpen. A szülés utáni depresszióra hajlamosító tényezők a következők: depressziós előzmény az anyánál vagy a családban, korábbi vetélés vagy csecsemőhalál, szegénység, rossz életkörülmények, hideg párkapcsolat, nem kívánt terhességből született gyermek, élettér változása (például költözés), anyával való rendezetlen, sérelmekkel teli kapcsolat.
A kedvezőtlen folyamat mögött számos ok húzódik. Az anya veszteségnek élheti meg a 9 hónapon át tartó testi szimbiózis megszűnését. A gyermek születésével búcsút mond korábbi szabad életmódjának is, a felelősség megsokszorozódik a vállán. A teljesítménycentrikus világban a kismamák a "jó anya", sőt a "szuperanya" címre vágynak, holott ez egy elérhetetlen cél.
Sokan versenybe szállnak az ismerősökkel, és tökéletességre törekszenek. Ebbe a képbe pedig nem fér bele a hibázás, a bizonytalankodás lehetősége. Szinte mindenhol "divat" panaszkodni, de pont a családban vagy a baba-mama klubban titkolni kell a problémákat, hiszen akkor gyengének tűnhet valaki. A társadalom szüntelenül azt sulykolja, hogy a nő a terhesség alatt és a szülés után éli élete legboldogabb időszakát, használja ki ezeket a csodás hónapokat. Ha valaki a fáradtságtól és a rá szakadó feladatoktól az árnyoldalakat is megéli, bűntudata ébredhet. "Nem szeretem eléggé a gyermekemet?" "Nem vagyok alkalmas anyának?" "Boldognak kéne lennem, hiszen milyen gyönyörű kisbabám van!" – ilyen és ehhez hasonló gondolatok kavaroghatnak a nő fejében.
A családnak, barátoknak oda kell figyelniük a lehangoltságra, a hirtelen jövő sírásra, a túlzott fáradékonyságra, alvászavarra, az evés mennyiségének és gyakoriságának feltűnő változására. A kismama megfogalmazhatja döntésképtelenségét, az üresség, az elégedetlenség vagy a magányosság érzését is.
MIT TEHET ILYENKOR A NŐ ÖNMAGÁÉRT?
- Ahány ház, annyi gyereknevelési szokás, tehát az anyának nem érdemes magát másokhoz hasonlíthatni!
- Bízzon a saját ösztöneiben, az anyaság évezredek óta kódolt a nőkben.
- Kis célokat tűzzön ki, ne várjon el irreálisan sokat önmagától!
- Engedje meg magának a haragot, a szomorúságot, a negatív érzéseket! Ezek egy bizonyos mértékig természetesek - hiszen emberek vagyunk, de ha túlsúlyba kerülnek, nem szégyen segítséget kérni!
- A szülés utáni depresszió elsősorban pszichoterápiával kezelendő, hiszen gyógyszerek mellett nem lehet szoptatni.
- Keressen fel olyan klubot, csoportot, ahol hasonló társasággal tud találkozni, őszintén meg tudják beszélni a kismamákat érintő kérdéseket.
- Szánjon időt önmagára és a párjával való kapcsolatra is! A gyermek megszületésével új életforma veszi kezdetét, de ez nem egyenlő a folytonos lemondással.
- Napirend bevezetésével könnyebben átláthatók a teendők, a rendszer az anyának és a babának is biztonságot ad.
HOGYAN SEGÍTHETNEK A CSALÁDTAGOK, ISMERŐSÖK?
- Oda kell figyelniük a lehangoltságra, a hirtelen jövő sírásra, a túlzott fáradékonyságra, alvászavarra, az evés mennyiségének és gyakoriságának feltűnő változására, vagy arra, ha az anya megfogalmazza döntésképtelenségét, az üresség, az elégedetlenség vagy a magányosság érzését.
- A kismamának a legnagyobb ajándék az idő. Segítsék őt a főzésben, vagy egyéb házimunkákban, hiszen kezdetben leginkább a kisgyermek körüli teendőkkel lesz elfoglalva. Ha már néhány órára másra lehet hagyni a babát, ajánlkozzanak fel baby sitternek, így "kimenőt" kaphat az anyuka.
- Tartsák tiszteletben, ha egy ideig nem szeretne látogatókat fogadni, vagy elutasítja a tanácsokat.
- Ha az anya kikéri mások véleményét, akkor törekedjenek az egybehangzó, hasonló javaslatokra! Ha mást hall az édesanyjától, az anyósától, a testvérétől, a sógornőjétől és a nagynénjétől, ez összezavarja és méginkább elbizonytalanítja.
- Ebben az időszakban fokozottan figyeljenek a dicséretre, megerősítésre! Éreztessék, hogy képes jól ellátni a feladatát, fokozzák önbizalmát!
- Ha látogatóba mennek, természetes, hogy kíváncsiak a babára, és ódákat zengnek róla. De ne feledkezzenek meg az anyáról sem, érdeklődjenek az ő hogyléte felől is. Vigyék el hozzá a külvilágot hírek formájában, úgysincs ideje sokat TV-zni, olvasni. Meséljenek a közös barátokról, hogy kivel mi újság mostanában.
- A korábbi szerepeket lecserélve szülés után elsősorban anyaként gondolnak a hölgyekre, de nőiességükben is érdemes erősíteni őket! A testi változások nem véglegesek, a pluszkilók a szoptatás után ledolgozhatók. Amellett, hogy valaki édesanyává vált, a környezete tartsa őt meg feleségként, lánygyermekként, barátnőként, testvérként, munkatársként (stb.) is!
Czecz Fruzsina
pszichológus
Ha további olvasnivalókra vagy kíváncsi a szülőségről, nevelésről, kattints a gyerekkelvagyok.net-re, és like-old a blog facebook oldalát is!