2017. jan 11.

Működnek-e a mozaikcsaládok?

írta: kreatív pszichológia
Működnek-e a mozaikcsaládok?

mozaikcsalad_herman_n.jpg

„Az én gyerekem és a te gyereked bántja a mi gyerekünket”…

A mozaikcsaládok száma hazánkban is növekvő tendenciát mutat. Ennek elsődleges oka, hogy rengeteg a válás, nem kímélve a kisgyerekes családokat sem. Az sem ritka, hogy a gyerekek (vagy például az egyik gyerek) apánál marad, így egy új kapcsolatba a nő és a férfi is gyerekkel érkezik.

Vajon működőképes lehet-e egy olyan család, ahol nem (csak) a hagyományos szereposztás létezik, hanem fogadott gyerekek és szülők tarkítják a képet? A válasz persze nem ennyire egyértelmű. 

Milyen problémákkal kell megküzdeniük a mozaikcsaládoknak?

Az elsődleges és lelki szempontból talán legnehezebb próbatétele a mozaikcsaládoknak a szerepek újraírása. Egy hagyományos családmodell után belecsöppenek a gyerekek egy egészen új élethelyzetbe. Apa már külön él, így a funkcionális apaszerepet egy kezdetben idegen férfi tölti be. Nemcsak a gyereknek, de a nevelőapának és a vér szerinti apáknak is nagyon nehéz ezt a helyzetet jól kezelni. A szerepek megváltozása bizonytalanságot, szorongást, az addigi kapcsolati stratégiák elvesztését okozhatja. Mindezt megnehezíti a lojalitáskonfliktus, hogy vajon a külön élő apának vagy anyának feleljek meg inkább?

Szintén komoly problémát okozhat, ha eltérő stílusban nevel anya és az új párja. Ez még markánsabb, ha mindkét fél gyerekkel érkezik az új családba. Mások a szabályok, mások a szokások, más a napirend, stb… A gyerekeknek az adja a legnagyobb biztonságot, ha állandóság veszi őket körül, és pontosan érzik a kereteket. Nyilván az új rendszer kezdetben még nagyon ingatag lesz, ez valószínűleg kihat a gyerekek viselkedésére, lelki állapotára.

Ha mindkét félnek vannak gyerekei, és a gyerekekkel együtt költöznek, sokkal nagyobb a rizikó, de mégis sok a sikertörténet. Itt ugyanis nem csak a szülői és a gyermeki alrendszer közti szerepviszonyokat kell újragondolni, hanem a gyermeki alrendszer önmagában véve is jelentősen módosul. Kapnak ugyanis egy (vagy több) testvért/barátot/sorstársat, vagy minek is nevezzük? A gyerekek maguk sem tudják hova tenni az új családtagot. Nagyon intenzív, és ellentmondásos érzések is megjelenhetnek, egyszerre kedvelhetik és utálhatják egymást. Gyakori a féltékenység, vagy nagyobb gyerekeknél még akár a vonzalom is megjelenhet… Az édestestvérek közötti viszony is gyakran megváltozik ilyenkor.

Ha viszont csak az egyik félnek vannak gyerekei, a szülői alrendszer lesz kissé instabilabb. Nem lehet elvárni egy új pártól, hogy apaként szeresse a gyerekeket, hogy az apai szerepet vegye fel. E nélkül viszont javarészt a nő vállát nyomja a teher és a felelősség.

Mikre érdemes odafigyelni?

Egy új családi felállás rengeteg alkalmazkodást igényel, mind a szülők, mind pedig a gyerekek részéről. Fontos, hogy legyünk rugalmasak, engedjük, hogy kialakuljanak az új család közös szabályai. Bármennyire is akarjuk, nem tudunk minden szabályt, szokást ugyanabban a formában átültetni. Az új rendszer stabilizálódása időigényes. Ezt türelemmel ki kell várnunk. Ebben az időszakban a gyerekek is sokkal sérülékenyebbek lelkileg. Könnyen előfordulhat, hogy több a hiszti, szélsőségesebbek az érzelmi megnyilvánulások. Ne tiltsuk le a gyerekek heves érzelmi reakcióit, sokkal jobb, ha kiadják a bennük dúló feszültséget. Beszéljünk sokat az érzéseikről, fogadjuk el, hogy haragszanak, hogy nyugtalanok.

Szintén fontos, hogy ne akarjunk a párunk gyerekének új anyukája vagy apukája lenni. Tartsuk tiszteletben a határokat, nem kell rögtön definiálni, hogy ki kinek a kije. A változás nem könnyű, de a gyerekek szerencsére rugalmasak, ha beáll egy új, jól működő rendszer, idővel meg tudják szokni. Ha a párkapcsolat jól működik, és a gyermeki alrendszerben sincs  komoly gond, akkor stabilak tudnak maradni a mozaikcsaládok. Ha közös gyerek is születik, rövidtávon meg tudja bolygatni az addigi rendszert, de hosszútávon viszont biztos alapköve tud lenni a mozaikcsaládoknak.

Hermán Noémi, Klinikai szakpszichológus, gyermekterapeuta

http://mosolygo.blog.hu/

Ha tetszett, kövesd a Lelkizóna facebook oldalát, hogy ne maradj le a legfrissebb cikkekről! Lelkizóna: hét szerző írásai a hét minden napjára: pozitív pszichológia - szubjektíven.

Szólj hozzá

gyerek gyermek kreativpszicho