2017. jan 24.

Ezután is el fogom engedni a gyerekemet táborozni

írta: Czecz Fruzsina
Ezután is el fogom engedni a gyerekemet táborozni

verona.jpg

Úgy látom, hogy a szülők, szerte a világban - miután magukhoz tértek és megemésztették a hírt - kétféleképpen reagálnak az olasz tragédiára: "Én ezek után soha nem fogom elengedni a gyerekemet kirándulni", vagy
"Nem lehet bezárni és mindenből kivonni a gyereket."

Melyik a helyes döntés? Ki tudja, mindenkinek más.

Én inkább a második csoportba tartozom, és körömrágva, izgulva, de el fogom engedni a gyerekemet táborozni, kirándulni, diákcserére.
Közben pedig sűrűn eszembe jutnak majd a saját iskolai utazásaim. Hogy miközben busszal róttuk Európát, szuper jól szórakoztam. Világító karkötővel, rágcsálnivalókkal, filmekkel és fontos beszélgetésekkel múlattuk az időt. Egy pillanatra sem merült fel, hogy bármi bajunk lehet.

A két sofőr kedves volt, láttuk a hálófülkét, ahol felváltva pihentek (klausztrofóbiások hátrányban), jó zenéket játszottak, türelmesen megvárták, míg mind az ötven viháncoló lány visszaér a pisilésből.
Pont úgy, ahogy a veronai járaton is.

Ezalatt a szüleim otthon malmoztak, és várták a következő üzenetet: még mindig minden rendben.
Pont úgy, ahogy a veronai járaton utazók szülei is.

Csak ott egyszer elmaradt a bejelentkező hívás...

Felfoghatatlan. Rettenetes. Fájdalmas. Borzongató. Igazságtalan.

Mégis azt gondolom, ez az egy eset nem nyomhatja rá a bélyegét minden további utazásra. Szükség van közös élményekre, összekovácsoló kirándulásokra, más kultúrák megismerésére. Nem vonhatom ki mindenből, ami az osztályában/osztályával történik. Nem ítélhetem több évtizedes szobafogságra, nehogy valami baja essen.
(Ezzel együtt remélem, hogy hamarosan feltalálnak valami csodálatos gyerek-védőburkot, amit bármikor, bárhonnan aktiválni tudok...). 

Nyugodjanak békében, akik nem térhettek haza, és legyenek egymás támaszai, Ott Fönt! 
A hazatérőknek pedig sok erőt kívánok a testi-lelki sebeik gyógyulásához.

Mi, a szerencsések csak figyelmeztetést kaptunk. 
Figyelmeztetést arra, hogy legyünk még körültekintőbbek. 
Hogy értékeljünk, amink van. 
Hogy öleljük meg még szorosabban a gyerekeinket. 

candles.jpg

Czecz Fruzsina, pszichológus

További írásokért kattints a gyerekkelvagyok.net-re és a blog facebook oldalára

Szólj hozzá

utazás gyász erő buszbaleset Verona gyerekkelvagyok Gyerekkel vagyok