Ezután is el fogom engedni a gyerekemet táborozni
Úgy látom, hogy a szülők, szerte a világban - miután magukhoz tértek és megemésztették a hírt - kétféleképpen reagálnak az olasz tragédiára: "Én ezek után soha nem fogom elengedni a gyerekemet kirándulni", vagy
"Nem lehet bezárni és mindenből kivonni a gyereket."
Melyik a helyes döntés? Ki tudja, mindenkinek más.
Én inkább a második csoportba tartozom, és körömrágva, izgulva, de el fogom engedni a gyerekemet táborozni, kirándulni, diákcserére.
Közben pedig sűrűn eszembe jutnak majd a saját iskolai utazásaim. Hogy miközben busszal róttuk Európát, szuper jól szórakoztam. Világító karkötővel, rágcsálnivalókkal, filmekkel és fontos beszélgetésekkel múlattuk az időt. Egy pillanatra sem merült fel, hogy bármi bajunk lehet.
A két sofőr kedves volt, láttuk a hálófülkét, ahol felváltva pihentek (klausztrofóbiások hátrányban), jó zenéket játszottak, türelmesen megvárták, míg mind az ötven viháncoló lány visszaér a pisilésből.
Pont úgy, ahogy a veronai járaton is.
Ezalatt a szüleim otthon malmoztak, és várták a következő üzenetet: még mindig minden rendben.
Pont úgy, ahogy a veronai járaton utazók szülei is.
Csak ott egyszer elmaradt a bejelentkező hívás...
Felfoghatatlan. Rettenetes. Fájdalmas. Borzongató. Igazságtalan.
Mégis azt gondolom, ez az egy eset nem nyomhatja rá a bélyegét minden további utazásra. Szükség van közös élményekre, összekovácsoló kirándulásokra, más kultúrák megismerésére. Nem vonhatom ki mindenből, ami az osztályában/osztályával történik. Nem ítélhetem több évtizedes szobafogságra, nehogy valami baja essen.
(Ezzel együtt remélem, hogy hamarosan feltalálnak valami csodálatos gyerek-védőburkot, amit bármikor, bárhonnan aktiválni tudok...).
Nyugodjanak békében, akik nem térhettek haza, és legyenek egymás támaszai, Ott Fönt!
A hazatérőknek pedig sok erőt kívánok a testi-lelki sebeik gyógyulásához.
Mi, a szerencsések csak figyelmeztetést kaptunk.
Figyelmeztetést arra, hogy legyünk még körültekintőbbek.
Hogy értékeljünk, amink van.
Hogy öleljük meg még szorosabban a gyerekeinket.
Czecz Fruzsina, pszichológus
További írásokért kattints a gyerekkelvagyok.net-re és a blog facebook oldalára!