A hároméves kor sok szempontból mérföldkő. A gyerekek többsége ekkorra már szépen, érthetően beszél és szobatiszta. Ezeknek (is) köszönhető, hogy egyre könnyebb az élet szülőként. A gondozási feladatokat szórakoztató programok váltják fel, a csemete egyre ügyesebb, önállóbb, érdeklődőbb. 
Aztán jön az óvoda, ami sok családban megtöri a sikerszériát... Még akkor is adódhatnak nehézségek, ha a gyerek előzőleg bölcsődébe járt, vagy a nagyobb testvére "kitaposta neki az utat". 

A SZÜLŐI BESZOKTATÁS

Fontos tudnod, hogy a gyerekkel együtt tulajdonképpen Neked is be kell szoknod. Ha évekig otthon voltál, akkor érzed a legélesebb a váltást a két életforma között. De ha a gyerek előzőleg bölcsibe járt, Te pedig dolgoztál, akkor is meg kell ismerni egy új közeget. Új szabályok, új pedagógusok, új gyerekek, új szülői közösség vár.

Mikor rábízod a szemed fényét az óvó nénikre, valóban bíznod kell bennük. Bíznod kell abban, hogy a gyerek jó helyen van, hozzáértő pedagógusok vigyáznak rá. Ha valami baja van, megértik és segítenek neki. Ha babusgatásra vágyik, megkapja. Figyelnek a szükségleteire. Ha lassabban oldódik, nem sürgetik, nem erőltetnek semmit. 

A beszoktatás napjaiban könnyen megfigyelheted, hogyan viselkednek az óvónők. Ha a gyereknek van valamilyen egyedi szokása, egyéni szóhasználata, hívd fel rá a figyelmüket. Ezzel is segítheted a munkájukat, és a jó kapcsolatukat a gyerekkel. 

Tudatosítsd magadban, hogy egy csapat vagytok a pedagógusokkal. Mindannyian a legjobbat szeretnétek a gyereknek - még akkor is, ha kicsit más stílusban neveltek. Sőt, néha úgy tűnhet, mintha két különböző csemetéről beszélnétek, mert a gyerekek máshogy viselkednek közösségben, mint otthon a családdal... 

Szintén segíthetsz magadnak, ha félreteszed az esetleges rossz emlékeidet a saját óvodádról.
Jó, ha tiszta lappal indítasz, és nem a pletykákra építesz, amiket előzőleg a játszótéren elcsíptél. Tapasztald meg Te magad, hogy milyen az adott ovi és az adott pedagógus! 
Az előítéletek mellett a félelmeidet is próbáld felismerni, majd legyőzni! Ha a gyerek érzi rajtad, hogy bizonytalan vagy, szorongsz az óvodakezdés miatt, benne is hasonló érzések fognak kialakulni. 

/A saját beszokási élményeimről ITT, ITT és ITT olvashatsz bővebben./

A GYEREK SZEMSZÖGÉBŐL

Egy gyereknek minden elválás nehéz, mindegy, hogy fél órára, vagy fél napra vagytok távol egymástól. Az óvodában szerencsére sok az "enyhítő körülmény": a temérdek új játék, új inger, új gyerek, az új programok beszippantják a kicsiket.

Ezek nagyon izgalmasak, de ijesztőek is lehetnek az elején, hiszen otthon mást szokott meg a poronty. Még akkor is tömény ez a mennyiségű információ és szociális inger, ha valakinek sok testvére, unokatestvére van. Aki pedig csendesebb környezetből, kis családból jön, neki még furcsább lehet az állandó zsivaj, a csoporttársak kiszámíthatatlan viselkedése, az esetleges durvaság. 

Erre elő lehet készülni játszóházi, játszótéri látogatásokon, családi napokon, gyerekeknek szóló foglalkozásokon. 
A lényeg, hogy még az ovi előtt tapasztalja meg a lurkó, hogy milyen, amikor sokan vannak együtt. Milyen osztozni, várakozni, figyelni, vigyázni a másikra. 

Szintén a tanévkezdés előtti időszakra vonatkozik, hogy érdemes sokat sétálni az ovi környékén. Megtervezhetitek, hogy milyen útvonalon fogtok menni, feltérképezhettek néhány érdekes dolgot a közelben, amit majd többször meglátogattok (pl. éppen kezdődő építkezés, kisállatbolt, szökőkút, pékség).

Már nyáron beszélgessetek, meséljetek az oviról. Vegyétek át sokszor a napirendet, miből fog állni a délelőtt és a délután, melyik program után mi következik. Ez biztonságot ad a gyereknek, örülni fog a rendszerességnek és kiszámíthatóságnak. Azt is oszd meg vele, hogy Te mit fogsz csinálni, amíg ő oviban lesz. Sok gyereknek tetszik az a megközelítés, hogy amíg anyu és apu dolgozik, addig neki a csoportszoba a munkahelye. 

AZ A FRÁNYA BÚCSÚZÁS

Ha túl vagytok a nyári előkészületeken, sőt, már a közösen töltött játékos délelőttök is megvoltak, eljön az első, igazi búcsúzás pillanata. Nagy az esély a görbülő szájra, sírásra, nyakba csimpaszkodásra, és egyéb drámai jelenetekre. (Sőt, lehet, hogy nem csak a gyerek torkát fojtogatja majd a sírás, hanem a tiédet is...)


Szívszorító úgy elmenni, hogy egy zokogó gyereket hagysz ott az óvodában, de hidd el, néhány perc múlva abba fogja hagyni. Az óvónők egyre jobban megismerik, és már tudni fogják, mivel lehet elterelni a figyelmét, mivel lehet felvidítani. A kisfiamhoz például a "Gyere, segíts nekem!" volt a kulcsmondat. Ha segíthetett a dadus néninek valamit, vidáman intézkedett . Minden gyerekhez vannak ilyen varázsszavak, amikre hamar ráérez egy jó pedagógus. Merthogy először a felnőttek az érdekesek az oviban. Hozzájuk kötődik a gyerek, ők jelentik a biztos pontot. Ha ez kialakult, jöhetnek a társak, akikkel jó buli játszani, akiktől sokat lehet tanulni. 

De térjünk vissza a búcsúzásra, a beszoktatás sarkalatos pontjára. A következő ötletek abban segítenek, hogy könnyebben menjen a reggeli elválás: 

Átadás-átvétel

Mindig legyen meg az óvó néninek való átadás és köszönés momentuma, ne lépj le suttyomban, mikor nem figyel a gyerek. Lehet, hogy éppen akkor nem tűnik fel neki, hogy elmentél, de pár perc múlva, mikor ráeszmél, nagyon megijedhet. 

Eseményhez kötődve

Mivel egy hároméves még nem órákban, percekben gondolkodik, eseményekhez érdemes kötni mindent. Búcsúzáskor állapodjatok meg, hogy mikor mész érte (udvari játék után / ebéd után / uzsonna után). Hamar megszokja az óvodai napirendet, és tudja, hogy mikor közeledik a találkozásotok ideje. 

Készülődés

Megbeszélhetitek azt is, hogy mit csináljon, mire mész érte. Például ha azzal a feladattal megy be a terembe, hogy ma kiszínez egy halacskás képet anyának vagy apának, rögtön fontosnak érzi magát, és van egy célja. 
Ő is kérhet valamit, hogy mivel várd délután (egy otthonról hozott játék, egy falat csoki, gyümölcslé, egy érdekes program, ahova kettesben mentek, stb.)

Átmeneti tárgy 

Más néven anyapótlék (vagy apa, nagyszülő, akihez a legszorosabban kötődik a gyerek). Ide tartozik a rongyi, plüss állatka, cumi és társaik, tehát valami olyan tárgy, ami összekapcsolódik a fontos személlyel és segít megnyugodni. A legtöbb intézményben megengedik, hogy ezeket napközben és alváskor is szorongassa, morzsolgassa a gyerek, ha igényli. Az első hetekben valószínűleg nehezen válik meg az átmeneti tárgytól, hiszen Tőled is nehezen vált el. Ezzel semmi gond nincs, legalább valami marad neki, ami őrzi az otthon illatát és biztonságot ad. 
Még otthon "feltölthetitek" puszikkal, ölelésekkel a játékot, ami egész nap vele lesz. Elköszönéskor beszéljétek meg, hogy most a kis plüss tigris lesz itt helyetted. Ha hiányzol neki, szorongassa meg, és segíteni fog. 

Gördülékeny, mosolyokkal teli ovikezdést kívánok minden családnak! 

Czecz Fruzsina, pszichológus 

Ha további cikkek is érdekelnek, kattints IDE a "Gyerekkel vagyok" online magazinhoz, és várunk a blog facebook oldalán!