1. Ne adj neki feladatot, ne bízz rá semmit!
Még apró házimunkát sem. Lehet, hogy elrontja, kiborítja, eltöri, elszakítja... 

2. Segítsd mindenben, szolgáld ki, intézz el helyette mindent!
Akár igényli, akár nem.

3. Folyton ellenőrizd!
Az a biztos. 

4. Ne hagyj neki döntési, választási lehetőségeket!
Hiszen még kicsi. 

5. Fejezd be a mondatait!
És ha őt kérdezik, válaszolj helyette nyugodtan! Biztos azonos a véleményetek. 

6. Ne állíts elé követelményeket!
Úgysem tudná megugrani őket. 

7. Gyakran szólj rá, használj sok tiltást és negatív minősítést!
Ebből hátha megtanulja végre, hogy mit szabad és mit nem. 

8. Kérdőjelezd meg a gondolatait, érzéseit! 
Hiszen Te jobban tudod, hogy tényleg fél-e valamitől, vágyik-e paradicsomlevesre, vagy melege van-e. 

9. Hasonlítgasd másokhoz!
Magadhoz, a testvéréhez, a csoporttársaihoz, a szomszéd gyerekhez. 

10. Óvd, védd mindentől! 
Még a végén baja esik...

Ha ezeket a pontokat betartod, a gyerek úgy fog felnőni, hogy azt hiszi magáról: szinte semmire sem képes. Egyedül legalábbis biztosan nem.
Nem lesz bátorsága kipróbálni magát, nagyon szűk lesz az a sáv, amit komfortzónának hívhat.
Folyton kételkedni fog saját magában, nehezen fog döntéseket hozni. 
Még azt is nehezen fogja megítélni, hogy neki jó-e valami, vagy sem; szüksége van-e valamire, vagy sem. 

Ha viszont a 10-es listát az ellenkezőjére fordítod, a csemetéd megtapasztalhatja a saját erejét.
Tud és mer majd segítséget kérni, de nem érzi azt, hogy mindenben támogatásra, védelemre szorul.
Érezheti a tettei súlyát, és szembesül az esetleges következményekkel is.
Látja, hogy néha hibázik, de fel fog tudni állni a kudarcokból. Mert hisz magában, és nem másoktól meg a külső körülményektől várja a megoldást.
A világ biztonságosabb hellyé válik, mert tudja, hogy vannak belső erőforrásai, amikre támaszkodhat.
Örül, hogy kap (bizonyos mértékű) szabadságot, önállóságot és partnerként kezelik. Ez nem keverendő össze azzal, hogy a gyerek uralkodhat a szülei fölött, és mindenbe beleszólhat, mindent megszabhat! Az viszont fontos, hogy érezheti: ő is értékes fogaskereke a családi rendszernek, számítanak rá. Egyéniségként kezelik, nem leintik mindenért: "Áh, ő még csak gyerek!"

Czecz Fruzsina
pszichológus

Ha további gyereknevelési témákra is kíváncsi vagy, keresd a Gyerekkel vagyok online magazint ITT, és csatlakozz többezer szülőhöz a facebook oldalon!