Az újszülött teljesen egészségesnek látszik. A gyermekorvos a szülészeten a bevett protokoll szerint kezeli. Apgar[i] 9/10. Per vias naturales. Megfelelő időre, átlagos súllyal, természetes úton született, komplikációnak, bajnak nincs nyoma.

Aggodalomra tehát nem volna semmi ok, de ezt aztán teljesen hiába mondogatnánk az asszonynak. Ő aggódik. Sok éve vár már, egyre türelmetlenebbül és egyre csalódottabban egy újszülöttre.

Most, hogy eddig dédelgetett álma elérhető közelségbe került, itt van egy karnyújtásnyira, nem is hiszi el, szinte fel sem fogja és egyelőre képtelen örülni. Mód felett zaklatott, aludni sem tudott a baba érkezésének híre miatt, remeg, sír. Feltört belőle az előző évek alatt visszafojtott feszültség, miközben vadászkutya módra szimatolja mindenhol az esetleges veszély nyomait.

Igyekeznénk segíteni rajta, bár ez egy cseppet sem egyszerű ügy. Ha beszél, csak egyre jobban belelovalja magát, de különösebben az se jó, ha hallgat. Pedig ezen át kellene lendülnie, nagyon nem lenne szerencsés szétesni most, rengeteg apró intézendő és hétköznapi teendő várja. Ha ezekre tudna figyelni, talán megkönnyebbülhetne kicsit.

„Az élet folyik tovább, ez már sokakat megmentett a megőrüléstől – mint ahogy a légitámadás alatt sem lehet egész idő alatt félni, éppúgy a mindennapi munka, véletlen találkozások, személytelen aggodalmak bombázásában is órákra megfeledkezik az ember egyéni félelmeiről.” (G. Greene)

Beszél, beszél, csapong és kapkod. Egyáltalán mit kellene azonnal keresnünk a gyermeken, hogyan jelentkezik a későn észrevett terhességen a nem az első perctől gondozottság hatása? Honnan lehet tudni, hogy ez hogyan fog visszaütni, milyen beteg lehet majd ettől később a gyermek?

Terelgetnénk szétfutó, zaklatott gondolatait. Biztatjuk és csendesítjük. Szeretnénk, ha meg tudná vetni a lábát a realitás talaján. A szorongások és az aggódás lecsendesítésében megkapaszkodhatnánk például a józan eszünk maradékába.

Milyen jeleit észlelhetné annak most, hogy a magzat nélkülözött anyja méhében? Ez a közel normális környezeti viszonyok és az átlagos mondható életfeltételek mellett nem valószínű. A magzat ugyanis megszerzi mindazt, amire szüksége van, mindent amihez hozzáfér, tekintet nélkül a rendelkezésre álló készlet további méretére. Ezért is sokkal gyakrabban látunk az anyai oldalon hiányt kialakulni a terhesség alatt. Ha a kicsi a fejlődése során mégis hiányokkal küzdött, annak jól észlelhető jelei lennének az újszülött súlyán, a testhosszán, az alkatán, az utolsó hónapban felrakódott zsírpárnácskák formáján, a bőre állagán, a kicsi élénkségén, a világra jövetel nagy stresszének kezelésében, esetleg az új körülményekhez való alkalmazkodásában.

Ezen a babán szerencsére a világon semmi nem látszik problémásnak. Ez a kérdéssor viszont, ha egyszer elkezdődik, akkor lehet tartani attól, hogy soha nem lesz vége. Sőt a fontosnak érzett és előbb mindenképpen megválaszolandó kérdések száma egyre csak nő, hatalmasra duzzad, mint a kétségek és a bizonytalanság, ami mögötte van.

"Ha futunk a félelem elől, utolér, befog és ő használ minket: kihasznál és elhasznál. De, ha szembefordulunk vele, akkor mi használjuk fel a félelmet, mint a sas a rázúduló vihart: szembefordul vele és fölébe emelkedik - éppen a vihar ereje segítségével. Minden legyőzött félelem felfelé emel!" - Gyökössy Endre

Nem, és nem tud lehiggadni. És ha perceken belül kiderül, hogy a gyermek beteg? Habár erre pont semmi nem utal, de mi van, ha mégis beteg? Mi érheti? Mi van a génjeiben?  Melyek a testi felépítésének gyenge, sérülékeny pontjai? Milyen érzékenységeket hoz magával? Mi lesz belőle?

Ezekre a kérdésekre nincsenek valódi válaszaink. Ha jól meggondoljuk, nem is lehetnek egyetlen új élet kapcsán sem. Itt már teljesen mindegy, hogy hol, palotában vagy kalyibában ringott volna az a bölcső.

Ez itt a gyermekvédelmi szakszolgálat, nem a Delphoi jósda, és még, ha hasonlítana is a hely (félek tőle, hogy maximum a lepusztult romosság az, amiben), alapvetően van egy nagy különbség: nálunk vészes létszámhiány állt elő, hiányzik az egy darab jósnő.

Bocsánat, de a phythia[ii] aktuálisan indiszponált, gyakorlatilag eltűnt, vagy csak valamikor, bizonytalan időre szabadságolta magát.

Elnézést kérünk, de az utolsó varázsgömbünk is rég összetört.

Mi, ma, itt egyszerűen nem ismerhetjük a gyermek jövőjét, konkrétan fogalmunk sem lehet róla.

Van, amikor el kell fogadnunk tudásunk korlátait, fel kell vállalni a megmaradt bizonytalanságokat és ezzel együtt, vagy éppen ennek ellenére, mégis dönteni kell.

És ha már itt tartunk, a képlet másik oldalán sem sokkal fényesebb a helyzet.

Az örökbefogadó szülők alkalmasnak tűnnek. Az aktuális törvények, a bevett szabályok, saját szakmai tapasztalatunk és tudásunk alapján alkalmasnak tartjuk őket. Úgy néz ki, hogy kibírták a hosszú várakozást épp ésszel és lelkileg sem törtek össze sorsuk súlya alatt. Az aktuális élethelyzetük, a körülményeik alkalmasnak látszanak a kicsi fogadására. A rögvest szülőkké váló két felnőtt kapcsolata kiegyensúlyozott, harmonikus, élhető, pozitív, szereteten és humánumon alapuló benyomást kelt. Kötődésüket stabilnak, terhelhetőnek, tartósnak gondoljuk. Az alkalmassági határozat alapját képező vizsgálódás a törvényben előírt módon zajlott.

Mégis minden állítás és minden vizsgálat mögött a lehetséges mérési és észlelési hibák, tévedések sokasága bújhat meg, a szubjektivitáson túl. Valahol viszont meg kell húzni a határvonalat, milyen mély lehet egy merítés, és a kapott információ halmazból mit kell, és mit lehet kideríteni.

Nem először van olyan érzésem, hogy vaktában tapogatjuk a felszínt.

Természetesen van a tényeknek is kihordási idejük (eddig ezt láttuk, feltesszük, hogy a következő x időben nem történik gyökeres változás), és a határozatoknak is van érvényességük.

És ebből tudhatnánk, hogy mi lesz holnap?

Már megint ez a kínos és visszaütő létszámhiány, erősen halogattam, de most mégis feladom a hirdetést:

Mi történik, ha holnap jut eszébe valamelyik örökbe fogadni szándékozó szülőnek, hogy ezt így nem tudja tovább csinálni? Ha a házaspár egyik tagja holnap elmegy és bár korábban nem ezt ígérte, de még sem várja meg ebben a kapcsolatban, hogy leteljen az örökre?

Esetleg az örökbe fogadni szándékozónak magának van bármilyen konkrét oka arra, hogy megkérdőjelezze a saját alkalmasságát? Ez itt még éppen az utolsó utáni percben is kiderülhet.

Talán csak furcsállja a saját viselkedését? Ez egy rendkívüli helyzet, olyan, ami nemigen fordul elő kétszer egy életben. A ritka, szokatlan, meghökkentő helyzetekben pedig nem elvárható, hogy a saját reakciónk számunkra ismerős, szokványos, átlagos legyen.

“Ha kitör a vihar, mindenki a természete szerint cselekszik.

Van, ki elnémul a félelemtől.

Van, ki menekül.

Van, ki elbújik.

És van, aki szárnyát kitárja,

és sasként szárnyal a szélben.”

Elizabeth: Az aranykor

Mérlegelni a tényeket lehet. Latolgatni esetleg a lehetőségek valószínűségét.

Ő sem állna itt, ha nem tartották volna valahol, valakik alkalmasnak. Ha nem hitték volna el, hogy képes felelősséget vállalni önmagáért és ezen felül egy másik kicsi életért is. Ha nem hitték volna el róla, hogy meg tud birkózni azzal a nagy adag stresszel, amit egy ilyen gyermekvállalási döntés jelent. 

Ez persze egyetlen percig sem jelenti azt, hogy holnap nem lehet beteg.

Sem azt, hogy a jövőben nem vesz, nem vehet erőt rajta valamilyen kórság, vagy nem törhet ki belőle akár a következő holdtölte idején az aktívan dúló elmebaj.

Azt meg pláne nem jelenti, hogy nem történhet, nem eshet meg vele hirtelen valami olyasmi, ami akár örökre megváltoztatja a belső világát.

Bármelyikünkkel akármi történhet, az életünk, a jövőnk alapvetően kiszámíthatatlan és életveszélyes.

A biztonság gyakori és kedvelt illúziónk, de itt nincsenek garanciák semmire, semmilyen szinten. És mégis...

"Fordítsd az arcodat a nap felé, és minden árnyék mögéd kerül." 

Helen Keller

Szabóné Erdős Gyöngyi

pszichológus

Ha tetszett, kövesd a Lelkizóna facebook oldalát, hogy ne maradj le a legfrissebb cikkeinkről!

Lelkizóna írások a hét minden napjára: pozitív pszichológia - szubjektíven.

[i] Az Apgar skála - egy széles körben elterjedt értékpontos osztályozás, melynek segítségével jellemezni lehet az újszülött életképességét. Az apgar skála Virginia Apgar amerikai aneszteziológusról kapta a nevét. - http://gyermekapolas.hu/szotar/apgar-skala

[ii] phythia (görög): Az ókori Görögországban, Delhoi városában Apolló templomának főpapnője, egy személyben jósnő, orákulum, https://en.wikipedia.org/wiki/Pythia