Habár az internet elhozta a határtalan tudás és tudásmegosztás korát, elhozta a rosszindulatú kommentek és mindenféle online kellemetlenkedők özönét is. Aki blogot ír, alighanem találkozott már trollokkal – az alábbiakban az ő lelkivilágukba pillantunk bele.

1. A névtelenség csábítása

Az, aki online trollkodásra adja a fejét, nem feltétlenül kellemetlen alak az offline világban. Az internet sajátossága az, hogy lehetőséget ad az embernek levetkőzni, hátrahagyni a hétköznapi egyéniségét, azaz kibújni a bőréből, így álnév alatt azt írhat, amit csak akar. Az illető fiktív identitást vesz fel, és az internetes nickname álarcában nem szükségképpen követi az offline világ társas normáit és erkölcsi előírásait. Mivel senki nem tudja, ki van valójában a háttérben, a rombolás (vagyis az online szapulás) következmények nélkül elkövethető.

Az anonimitásból eredő egyéniségvesztés hasonló ahhoz, amikor egy nagyobb csoportban vagy a tömegben az ember olyasmit is megtesz, amit nem tenne akkor, ha egymagában lenne, és végiggondolná a viselkedését. Ebből a szempontból az online trollkodás hasonló az offline huliganizmushoz, ahol az egyén elvész a csoportban, nem érzi tetteinek következményét, mintha a felelősség megoszlana a nagyobb egységben.

2. Kétes dicsőség

A trollkodás státusznövelő tevékenység is lehet: indulatokat vált, felkelti a figyelmet. A troll úgy érezheti, hatást gyakorol a környezetére, foglalkoznak vele – minél inkább sikerül belepörgetnie másokat a negatív kommunikáció örvényébe, annál jobban megkapja az elégedettségélményt a tettéből. Sok troll az offline életében egyáltalán nem sikeres abban, hogy felkeltse mások figyelmét, illetve hogy elérje, fontos és befolyást gyakoroló legyen a jelenléte. Éppen a „való világban” tapasztatalt jellegtelenség és jelentéktelenség érzése az, ami a trollkodás felé mozdítja el az interneten – ami egyfajta egoduzzasztó, nárcisztikus tevékenység.

3. Jellemzavar

A trollkodás sok esetben egy, az egész viselkedést és személyiséget átható személyiségzavar része. A trollok körében az átlagpopulációhoz képest elterjedtebbek az alábbi személyiségvonások:

• machiavellizmus (hajlam mások manipulálására);

• pszichopátia (a lelkiismeret és az empátia hiánya, saját célok elérése másokon való átgázolás árán is);

• szadizmus.

A trollok élvezik, ha megfélemlíthetnek másokat vagy bármilyen módon sérelmet okozhatnak nekik – kommentjeikkel sokszor az a céljuk, hogy az adott cikk szerzőjének vagy más kommentelőknek az érzékeny pontjára tapossanak. Ez esetben mások szenvedése az, ami örömmel tölti el őket – éppen ezért bizonyos szerzők online szadizmusnak is tekintik a trollkodást.

4. A gőz kiengedése

A Münchausen báró kalandjaiban olvastam a glóriás generálisról, akinek koponyatetőjét levágták a harcban, és később egy ezüstlemezkével pótolta. A tábornok igen kedvelte az italt, és hogy moderálja alkoholfogyasztását, időről időre megemelte feje tetején a kalapját alatta az ezüstlemezkével, és így engedte ki a szeszgőzt.

Na mármost, a trollkodásban is ehhez hasonlóan ott a lehetőség megszabadulni egy nagy adag feszültségtől. Megesik, hogy az embernek gondja van a munkahelyén, vagy konfliktusok vannak a családjában, és elárasztják ezek a problémák és a belőlük fakadó nehéz érzések. A negatív érzelmek kezelésének egyszerűbb módja, hogy az illető áttolja a személyes életében tapasztalt feszültséget egy új, eredetileg semleges terepre (a világhálóra); mondhatni, kontrollálatlanul és következmények nélkül kifröcsögi magából azt, ami belül nyomasztja. Adott esetben nincs is tisztában azzal, honnan ered a feszültség, amit levezet egy-egy rosszindulatú kommentben. A trollkodás mögött sok esetben az áll, hogy az illető kevéssé tud kezelni bizonyos helyzeteket és gyengén szabályozza az érzelmeit.

Amit a trollokkal kezdhetsz:

Nem hagyod, hogy hassanak rád. Én is kaptam már olyan kommentet, hogy „Ide figyelj, pszichomókus, ezt nagyon benézted…” Kimoderáltam, egyébként, mert káromkodásokkal és társadalmi csoportok minősítésével folytatódott. Akkor nagyon elkedvetlenedtem tőle, de rájöttem egy óra alatt, hogy az ilyesmi – nem rólam szegénységi bizonyítvány.

Szabó Elvira

A cikkhez felhasznált irodalom:

• Erin E. Buckles, Paul D. Trapnell, Delroy L. Paulhus: Trolls just want to have fun. Personality and Individual Differences, Vol 67, Sept 2014, 97–102.

• Münchausen vidám kalandjai. A glóriás generális. Feldolgozta G. A. Bürger nyomán Elena Chmelová. http://mek.oszk.hu/00300/00342/00342.htm#cim3 A letöltés ideje: 2018. 03. 14.

• Thomas Chamorro-Premuzic: Behind the online comments: the psychology of internet trolls. TheGuardian.com, 2014. 09. 18., https://www.theguardian.com/media-network/media-network-blog/2014/sep/18/psychology-internet-trolls-pewdiepie-youtube-mary-beard A letöltés ideje: 2018. 03. 14.

A szerző további írásait – külső és belső utazásokról szóló cikkeit, valamint publikált szépirodalmi szövegeit – az ElviraSzabo.com weboldalon találod.
Iratkozz fel a weboldal hírlevelére vagy kövesd a szerzőt a Facebookon, hogy értesülj a friss megjelenésekről:
Vargabetűk – egy oldal azoknak, akik szívesen indulnak külső és belső utazásokra