Előrevetítem, nem olvastam Bartha Andrásnak a nők elsárkányosodásáról írt kézikönyvét, de gyanítom, hogy az elsősorban férfi olasóközönségnek szánt mű nem bánik “kesztyűs kézzel” a nőkkel, még ha viccesen közelít is a téma felé. Mert a jelenség kétségtelenül létezik, és érdemes is beszélni róla.

Szűkítsük most le egy kicsit a kört és vessünk egy pillantást a kisgyermekes anyukák “elsárkányosodási” folyamatára, egy kevésbé vicces megközelítésben! Senki nem születik eleve sárkánynak, mégis sokan közülük idővel elkezdenek egy, esetleg több sárkány-fejet is növeszteni. Hogyan indul el ez a folyamat, lehet-e, és ha igen, hogyan megálljt parancsolni neki?

 Egy új életciklus kezdetén – anya és apa születik

Nyilván senki nem vágyik arra, hogy egy sárkánnyal éljen együtt. Amíg csak ketten vannak, a szeretett nő és férfi lesik egymás gondolatát, sokszor saját szükségleteiket a szeretett társ igényei mögé sorolva élik hétköznapjaikat. Ideális esetben önmagukra és a párjukra is jut elegendő idő, energia; ha letelik a 8-10 óra munka, még belefér egy rövid edzés, vagy találkozás a barátokkal, egy mozi, közös vacsora, meghitt beszélgetés. Optimális esetben aztán a vágyott időpontban megszületik a mindkettejük által annyira várt új kis élet. Azonban már a megelőző kilenc hónapban elindul egy olyan változás, amire sokan – sem az anyák, sem az apák részéről – nincsenek felkészülve. És amire nem is igazán lehet felkészülni, bármennyit olvasunk, informálódunk is a szülővé válás témájában. Sokszor csak legyintünk, amikor az előttünk álló változások esetleges nehezebb oldaláról hallunk: majd mi másképp csináljuk, mi majd könnyebben megbírkózunk a felmerülő nehézségekkel...A baba érkezése előtt a leendő anya már egyre inkább befelé, a benne növekvő új élet felé fordul. Érthető módón egyre több figyelem jut a benne zajló testi-lelki változásokra és arra, hogy minden időben készen álljon a baba megfelelő fogadására, miközben a szeretett férfi kezdi kissé elhanyagolva, egyfajta “bio-díszletnek” érezni magát.

“Anyasárkány” születik

A baba születésével az újdonsült szülőknek lezárul addigi életciklusuk, és egy teljesen új helyzetben találják magukat: 24 órás felelősség, készenlét, állandó fáradtság, kimerültség, a babával otthon maradó szülőnek (aki az esetek túlnyomó többségében az anya) pedig jó időre megszűnik az addigi – jól tervezhető és kiszámítható – napiendje, rutinja, sokszor a munkája, hivatása is (ezzel együtt megszokott jövedelme), nem is beszélve  társadalmi “beágyazottságáról”.

Ebben az új élethelyzetben az anyák hajlamosak arra, hogy elbizonytalanodjanak önmagukban, korábbi képességeikben, hiszen merőben új kihívásokkal szembesülnek, és úgy érzik, egyre kevésbé képesek megfelelni az önmagukkal szemben támasztott elvárásoknak. Sokan egyenesen azt élik meg, hogy csupán mellékszerepők saját életükben (esetleg úgy gondolják, már nincs is “saját” életük, csupán mások életéhez asszisztálnak). Nem tesz jót az anyukák önbizalmának az a reklámok által sugalmazott idilli környezet sem, ahol csupa mosoly gyermekek másznak-tipegnek a tisztaságtól csillogó, rendezett lakásban, miközben a szintén mosolygós, tökéletes alakú anyuka teljes sminkben és vasalt ingben, tűsarkúban, csodálatos porcelán teáskeszletből kortyolgatja a teát. Mindez egy “hétköznapi” anyuka számára még akkor is frusztráló érzés, ha tudja, hogy önmagunk másokhoz (különösen a reklámokban látottakhoz) hasonlítgatása nem vezet sehová és óhatatlanul felteszi magának az – esetek többségében alaptalanul – önvádoló kérdést: mit csinálok rosszul, hogy nekem ez így nem megy?

 Mindeközben a – szintén fáradt és kimerült – apa azt tapasztalja, hogy élete párja kezd eddig általa nem ismert személyiségvonásokat magára ölteni. Nem érti, mi történik (noha az anya ezt általában megkísérli elmagyarázni), miért rosszkedvű és frusztrált a szeretett nő, hiszen itt ez a csodálatos gyermek, az anyának pedig nincs más dolga, csak hogy vele foglalkozzon egész nap, élvezze az anyaságot – mégis elhanyagolja őt, a férfit és saját magát is. Közben az anya is vágyna egy kis “pihenőre”, kényeztetésre, de sok esetben esélye sincs rá, hogy valaki (az apán kívül) legalább egy kis időre “felváltsa”. Örül, ha betegség esetén meg tudja szervezni, hogy eljusson orvoshoz, miközben megtapasztalja, mekkora luxus egy anyának beteg lenni...

 Az anyákban lejátszódó fenti változásokat kétségtelenül nehéz megérteni és teljes szívvel átérezni (nemcsak ferfiként, nőként is) mindaddig, amíg mi magunk nem kerültünk huzamosabb ideig egy ilyen helyzetbe. A család bővülésével az első hónapokban, években együtt járó teendők és életforma még egy a monotonitást egyébként viszonylag jól tűrő személy esetében is komoly pszichés igénybevételt jelent, amivel ha nem tud megbírkózni (ami nyilván alkat- és gyerekfüggő is, mindenesetre egyáltalán nem könnyű feladat), a halmozódó frusztráció előbb-utóbb utat tör magának és – egyre több segélykiáltást hallatva – megszületik a sárkány.

A sárkány legyőzése – több megbecsülést, segítséget és elismerést az anyukáknak!

 Nehéz lenne szabatosabban és őszintebben megfogalmazni, mi megy végbe ilyenkor egy anyában annál, ahogy Vekerdy Tamás teszi ezt az Érzelmi biztonság c. könyvében: “hogy az izolált anya egyedül küzd a háztartással, és mellette még az egy, két, három gyerekkel, az kibírhatatlan az esetek jelentős részében. Erre még mindig nem eléggé jöttünk rá.” Azt javasolja, hogy – mivel manapág jellemzően már nem nagycsaládban élnek az emberek, ahol mindig “kéznél van” a segítség – érdemes költeni egy az anyának mindenben (a háztartásban is) segítő bébiszitterre és/vagy  bejárónőre. Ha pedig ez nem lehetséges, akkor az ismeretségi körben kell megszervezni, hogy időnként elmehessünk otthonról, valamint a párunkkal is  csináljunk kettesben programot, hogy aztán a gyermek(ek) ismét egy jól “rágható” anyát kapjanak vissza, “aki utat tud nyitni szeretetének, pozitív érzelmeinek, amelyek átélése a gyerek számára annyira fontos”.

 Nyilván ennek megszervezése sem annyira egyszerű azonban, amikor a nagyszülők sok esetben még dolgoznak, távol élnek, vagy esetleg betegek és még ápolásra is szorulnak, a barátok pedig szétszakadnak a munka és a család közötti rohanásban. Ilyenkor érdemes a kisgyerekes ismerősök körében is “szétnézni”, és kölcsönös alapon megszervezni a segítséget (most mi vigyázunk a ti gyereketekere, legközelebb ti a miénkre).

 A töltekezés lehetősége mellett az is fontos lenne, hogy – az anyai “hivatás” társadalmi megbecsülésén  túl –  otthon (egyéni szinten) is kellő megbecsülés övezze az édesanyákat. Megingó önbecsülésüket “gazdasági” oldalról is erősíthetjük: sok anyuka küzd a “nincs rendes keresetem, nem vagyok gazdasági szempontból teljesítőképes” típusú gondolatokkal a gyermeknevelés, otthonlét időszakában. Ha azonban figyelembe vesszük azt, hogy a napi 24 órás “készenlétben” teljesítő anya 2-3 bébiszitter plusz egy házvezetőnő munkáját végzi egyszerre és kiszámoljuk, hogy ez mekkora kiadást jelentene a családnak havi szinten, jóval nagyobb összeget kapnánk eredményül, mint a GYED/GYES összege.

A sárkánnyal való sikeres megküzdésben azonban legfontosabb támaszunk – anyaként és apaként is – mindenekelőtt a társunk, aki a legtöbbet segíthet abban, hogy elkerüljük újabb sárkány-fejek növesztését (és átveszeljük a  különösen nehéz időszakokat). Egymás erőfeszítéseinek kölcsönös megbecsülése, a dícséret (ami az évek múlásával valahogy lassan kikopik a kapcsolatokból), a hála érzése, a mosoly és a humor sokat segíthet, amíg a szülők csak “túlélő üzemmódban” működnek. Bár mindez kétségtelenül nem könnyű akkor, amikor az ember állva is képes elaludni a fáradtságtól... A  kölcsönös tisztelet, tapintat, őszinteség, a kétirányú kommunikáció, az önkritika gyakorlása, valamint a sérelmek – higgadt hangnemben törtenő – átbeszélése (azok “gyűjtögetése” helyett), a nézőpontváltás és a megbocsátás képessége pedig mind-mind alapvető fontosságúak ahhoz, hogy a felek ne szerezzenek maradandó sérüléseket a sárkány tüzétől. Hiszen miközben a sárkány tüzet okád, nemcsak a másikat, hanem saját magát is megégeti. Arról nem is beszélve, hogy a gyerekeknek sem ideális az, ha egy sárkány barlangjában kell felcseperedniük.

Széll Natália

Közgazdász, blogger trainee

Elindult az Elég jó anya weboldal, csatlakozz Fb oldalunkhoz!